Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2017. március 16., csütörtök

Sopron - Városnézés

Sopron - Városnézés
Párnapos soproni kirándulásunk során a városnéző sétát se hagytuk ki. Szálláshelyünktől kiindulva könnyedén tettünk egy nagyobb sétát az óvárosban.
A városnéző túrát a délelőtti órákra terveztük. A kényelmes reggeli után indultunk is. Így hogy a szállásunk szinte a városközpontban, az óváros szélén volt, gyorsan és könnyen eltaláltunk az óváros szívébe.
Régi épületek, széles utak... egy kicsit Budapestre emlékeztettett a látvány.
És az árak is. Tudtuk, hallottuk, olvastuk.... de nem akartam elhinni, amíg a saját két szememmel nem láttam, hogy milyen horror ebben a városban a parkolás. És sajna a közlekedés se álom, az egyirányú utak és a néha furcsa körforgalomnak aligha mondható körforgalmak is furcsák voltak.

Mindezek ellenére ez a Várkerület utca elég impozáns volt egy kisvároshoz képest.
Pár száz méter után meg is találtuk a városfal történelmi emlékének egy részét.
Itt kezdődhetett volna a várfalsétánk. De a inkább a Tűztornyot céloztuk meg, s majd visszafelé fogunk erre kilyukadni. Ez volt a terv. Nem mintha annyira ismertük volna akkor a várost. De a kis térképünkön úgy tűnt, hogy így pont jó lesz.
Az égbe magasodó templomra, a Szent György templomra is vetettünk egy pillantást.
Majd tovább mentünk a Várkerület utca széles sétányán.
Tetszettek a régi épületek. A kiülős lehetőségek. S az épületek tövében bolt bolt hátán.
S majdnem olyan nagy területhez ékeztünk, minta egy tér lett volna.
Legalább is ezzel a szoborral nagyon olyan érzést nyújtott.
Ez volt a Mária-oszlop.
A Mária-oszlop helyén a középkorban a Boldogasszony-templom állt. A templomot 1632-ben lerombolták, mert attól tartottak, hogy ha török kézre kerül, belőhetnek a várba. A templom helyén 1719-ben kút készült és a közelében állították fel a városi pellengért. Ezen a téren tartották a vásárokat. 1744-ben a kút elromlott. Ekkor a város katolikus gyülekezete Mária-szobor felállítására kért engedélyt.
Sajna utólag sem találtam, hogy ez milyen tér lehetett, ha egyáltalán az volt. De szélességéből, nagyságából ítélve simán lehetett volna az is.
S nem csak szép kerteket megszégynítő növény díszeket láttunk....
... hanem érdekes, turistákat csalogató érdekességet is. S a távolban már ott is volt a Tűztorony.
Körbe néztünk, hogy merre tovább, de a Tűztorony látványa már csalogatóan hivogatott. 
A híres soproni Tűztorony, a jellegzetes tornyával és annak színével.
S úgy tűnt, hogy a várfalsétány is innen kezdődik. 
Legalább is itt már minden tudnivaló ki volt táblázva.
S a kellemes tér jelezte, hogy itt látnivalók csomópontja van.
De mi tudatosan továbbra is a Tűztorony felé haladtunk. Ez volt az elsődleges látnivaló, amit szerettünk volna megnézni.
Mivel helyben voltunk, gyorsan meg is találtuk.
És bizony be is mentünk, és fel is mentünk! Ha érdekel, hogy milyen látnivalók vannak a Tűztoronyhoz tartozó kiállításokon, továbbá ha érdekel, hogy milyen pompás kilátás nyílik a torony tetejéről, akkor KLIKK IDE.
Miután megnéztük a tornyot utunk az óváros belseje felé vettük.
A díszes, míves kapu.
A Tűztorony alatt eredetileg egy széles kocsibehajtó vezetett a Fő térre. A Városháza építésekor, 1894-ben a torony alapjai megsérültek. Hogy le ne dőljön a Tűztorony, az átjárót belülről vastag téglafalakkal erősítették meg. Így az átjáró leszűkült és csak gyalogosan lehetett közlekedni rajta. 2011 februárjában kezdődött a Tűztorony felújítása, amelynek során általános renoválást hajtottak végre, valamint megerősítették a szerkezetét. A leszűkült átjárónál az aláfalazást korszerű építéstechnológiák alkalmazásával kiváltották, így a Tűztorony ismét elnyerte 100 évvel ezelőtti formáját.
A Tűztorony Fő tér felőli oldalát a Hűségkapu díszíti. Az 1921. december 14-i népszavazásnak állít emléket. Ennek eredményeképpen Sopron magyar maradt, és ezért kapta a "Leghűségesebb város" (Civitas Fidelissima) címet. A kapu fölött látható szoborcsoport Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása. Hungáriát ábrázolja, körülötte Sopron polgárai, amint kinyilvánítják hűségüket.
Továbbra is nagy és régi időket idéző épületek.
A Storno-ház.
A Fő téren a Tűztorony szomszédságában álló barokk sarokház a Storno-ház, amely Sopron egyik legszebb palotája. Idősebb Storno Ferenc 1872-ben vette meg a Fő tér északnyugati sarkán álló házat. Ez az épület adott szállást 1482-1483 telén Mátyás királynak. Storno Ferenc az épületbelsőket a historizmus modorában alakította át. Liszt Ferenc 1840-ben és 1881-ben adott itt hangversenyt.
Napjainkban az épület pincéjében és a földszinten étterem, a két emeleten pedig múzeum működik. 
A Fő tér.

A Belváros központi tere a Fő tér. Minden épülete műemlék. Alaprajza, épületeinek elhelyezkedése a XIII. század óta változatlan.

A Főtér közepéne a Szentháromság szobor.
A soproni Szentháromság-szobrot az 1695-ös pestisjárvány idején állították. A Fő tér közepén emelkedő barokk alkotást Késmárki Thököly Éva Katalin és férje, Löwenburg Jakab emeltette fogadalmi emlékműként. Az adományozók térdeplő alakjai ott láthatók az adományozásról számot adó latin nyelvű felirat két oldalán.
A szobor azért is különleges, mert egész Közép-Európában itt állítottak először kültéri csavart oszlopot. Ilyen díszítőelemet korábban csak épületbelsőkben alkalmaztak.
A Fő téren található a híres Kecske-templom.

A város egyik legismertebb temploma. A Fő téren áll, a Tűztoronnyal szemben. 
Ferences-templom, Bencés-templom, Magyar-templom, Kecske-templom, Nagyboldogasszony-templom - mindegyik elnevezés a soproni Nagyboldogasszony-(Bencés) templomra utal.

És hogy miért Kecske-templom?? Erről részletesebben olvashatsz itt, KLIKK IDE.

Annak ellenére, hogy kívülről elég nagy templomnak tűnt, belülről mégse volt az.
Meglepően kicsi volt a belső tér. Főként a hívek számára fenntartott ülőhely. Az oltárral viszont nem spóroltak. Mérete is volt, díszítő elemekből is akadt bőven. És hogy ezt fenn tudják tartnani a megtekintésséért pénz is kértek. Bizony! Belépős a templom. Igaz nem csak a templomot lehet megtekinteni, hanem az Káptalantermet is. Meg a templom közepén lépcső vezet egy kripta-szerű terembe.  De hát akkor is....
Érdekes színeivel és a plafonon lévő mintázattal elég érdekes a temlom belső dizájnja.

A templomot a ferences rendi szerzetesek építették 1280-ban. Erre utal jellegzetes alaprajza: egyhajós csarnoktér a hozzá kapcsolódó, elnyújtott szentéllyel. Kibővítése 1380-tól 1410-ig tartott. 
A XVII. század közepén a nemesi családok közül az Esterházyak és a Széchényiek is ezt a templomot választották családi temetkezőhelyül. A templom és a káptalanterem alatt több sírboltot is létesítettek. A kriptákba 1780-ig temetkeztek.

Ha már nem csak a templomot lehet megtekinteni, akkor mi s befizettünk a kíváncsiságunk kedvéért. Mindjárt a tempom közepén meg is találtuk a lejáratot a kripába.
Bár ez nem tűnt olyan igazi kriptának. Úgy festett mintha ha még most is kerülnének ide kiváltságosok. Mivel nem volt sok hely, ezért feltételezhető, hogy eléggé VIP végső nyughely.
Viszont nagyon szépen megcsinálták, hangulatos, minőségi végső nyughely az arra méltók számára. Különösen a  kőbe vésett feliratok tetszettek.
Egy-két régi kiállítási tárgyat is lehetett itt látni.
Mivel nem volt nagy templom, illetve a még több belépőjegyet igénylő részekbe nem mentünk be, ezért hamar végeztünk is.
A kis utcában a következő torony felé vettük az utunk.
Nagyon hamar találtunk még egy templomot. Ez a Soproni Evangélikus Egyházközség temploma.
A tempomról és a történelméről bővebben az egyházközösség oldalán olvashatsz, KLIKK IDE.
Kezdetnek egy kis ízelítő:
1676-ban, megközelítőleg a ma is álló templom helyén, épült gyülekezetünk első saját istentiszteleti helye, egy fa imaház. Az épület azonban még ugyanebben az évben az egész városra kiterjedő tűz martalékává vált. 1677-ben azonban egy újabb fatemplomot építettek fel eleink, melyet 1722-ig folyamatosan használták is. Az egykori leírások szerint szerény külseje volt, belül azonban szép oltára volt, és orgonával is rendelkezett. A keresztelő kút és a drága csillárok a mai templomunkat is díszítik.
Az első, félig-meddig szilárd anyagokból épített „kőtemplom”-ot 1722-23-ban a korábbi fa imaház helyén emelték. A templom keleten az előtte lévő lakóházzal épült egybe, sötét, rosszul megvilágított terében kétezer hívő fért el. Bővítésére több terv is készült, az épület hátrányos adottságain azonban - úgy tűnt - alig lehet valamit segíteni. Időközben a fából épített karzatának és mennyezetének állapota is erősen megromlott, ezért 1781-ben a tervezett helyreállítás helyett új templom építését határozták el. ...... folyt köv. a fent említett linken.
Csak úgy a kíváncsiság kedvéért benéztünk a templomba. Szerencsére itt is csak egy vasrács akadályozta meg hogy beljebb menjünk.  Azon keresztül viszont már nagyon jól meg lehet tekinteni a templom belső kialakítását.
Szép templom. Nagynak és tágasnak tűnik. Akárcsak az oltár, ami egyes templomok oltárjaihoz képest ízlésesnek tűnt.
Tovább mentünk az óvárosban.
És valóban. Szinte majdnem minden második épület műemlék volt.
Legalább is a táblák ott figyeltek szinte majdnem mindegyik kapu mellett. Ilyet se láttam még, hogy szinte majdnem egy egész városnegyed műemlék. 
Távolról már láttuk, hogy egy újabb templom torony kandikál ki az épületek között.
A többi épülettől eltérő díszes külső megjelenése csak úgy vonzza a turisták érdeklődő szemeit.
Ahogy az enyémeket is. Az Orsolya térig mentünk, s itt a Mária-kúttal szemben.... 
..... magasodott a Szeplőtelen Fogantatás Templom.
1864-ben, Handler Nándor tervei alapján fejeződött be a kétemeletes, neoromán stílusban emelt, orsolyita zárda építése is. A későbbi átépítési munkák során, az iskola létrehozásakor, a pincében a rómaiak központi fürdője került elő. Az udvari részen tárták fel a római castrum vár déli kapujának maradványát is. Az épület zárt folyosórésze az ugyancsak neogótikus jellegű egykori csillagvizsgálóba vezet.
A Szt. Orsolya Rend az épületet visszakapva gimnáziumot és kollégiumot működtet.
Bár félve, de bekukucslátam a kapun, hogy be lehet-e nézni. 
A már megszokott módon, egy vasrács biztosította a templom védelmét és a turisták élményét. Aranyos kis templom. Nem túl nagy, viszont annál ízlésesebb templomocska.
Innen egyenest a Széchényi tér felé mentünk. Hát milyen szép nagy tágas tér. És milyen csodálatos szép nagy régi épületek magasodnak itt is. No meg ott a távolban még egy templom. Az a Szent Júdás Tádé-templom. De oda már nem mentünk el, hogy közelebbről is megnézzük.

Széchényi téren a Széchinyi-szobor.
Jó sok régi épület van ebben a városban.
S egy újabb tér! A Petőfi tér! Hááát... ahhoz képest, hogy Sopron nem megyeszékhely, nagyon szép város. Szerintem sok más város is megirigyelné.
S az a szép nagy sárga épület a Petőfi Színház.

A tér a várövhöz tartozik. A közepén valamikor tó volt. A Lóúsztatónak nevezett tavat 1840 körül lecsapolták, mert a tér északi részén színházat kívántak építeni. A Petőfi Színház mellett a tér másik nevezetes épülete a Régi Kaszinó. Liszt Ferenc három alkalommal adott itt hangversenyt. 1840-ben a Sopronban katonáskodó Petőfi kiszökött a kaszárnyából, hogy meghallgathassa a világhírű művész zongorajátékát.
Bár színháznak furcsa az épület. De legalább van!
Ebben az utcában mentünk tovább abban a reményben, hogy lassan megtaláljuk a Várfalsétány ez oldali elejét.
Úgy tűnt, hogy meg is találtuk. Méghozzá a korábban már előlről látott evangélikus templom mögött található parkocskában.
Itt kezdődött a Várfalsétány. Bár valami kerítés félével volt elkertelve, de ingyen be tudtunk menni, hogy mi is végigmehessünk ezen az érdekes városi látnivalón.
Sopron Belvárosának utcarendszerét a városfal határozza meg. A hármas falgyűrű évszázadok építkezésének eredménye. A 3 méter vastag falat bástyákkal erősítették meg. A középkori városfalak mellett húzódó 600 méter hosszú Várfalsétány bemutatja Sopron középkori védelmi rendszerét a nagyközönség számára. A körbejárható hármas falív izgalmas látnivalókat rejt.
S valóban... végig a régi városfal maradványai mellett mentünk el.
Hol szűkebb, hol tágasabb sikátorok vezettek előre a fal és az épületek között.
Nagyon érdekes és izgalmas volt ez a Várfalsétány. Néha olyan volt, mintha valaki udvarában mennénk, máshol beláttuk csak beláttunk a kertbe. Van hol a falak fogtak közre. 
Ha még több történelmi érdekességet szeretnél olvasni a városfalról, akkor KLIKK IDE.
Így jutottunk el a már ismert térig, a Tűztorony tövéhez, ahol a táblákat is láttunk már egyszer.
Itt a Várfalsétányon mentünk tovább. Messziről látszódott, hogy még bőven lesz falrész, amit látni fogunk.
S nem csak falrész, hanem egy ponton további egy kértfélében további feltárt épületfalmaradványok. Ez a Scarbantia Régészeti park. Te jó ég milyen régi ez a város, hogy ennyi kőfal, kőépület és mindenféle régészeti lelet áll rendelkezésre. 
És milyen jó város, hogy a hosszú évszázadok során ennyi minden megmaradt.
Utána a falak még az eddig látottaknál is magasabbak és épebbek voltak!
Nagyon szép ez a város! Mintha egy teljes vár állna a lakóépületekkel szemben.
Az út utána megint épületeken és belső udvarokon kersztül vitt. Néha úgy éreztem mintha már a lakók magánszféráját taposnánk. De hát ha arra vezetett az út, akkor arra kellett menni. 
S ki is lyukadtunk a már látott templomnál, a Szent György templomnál.
Remélem az előbb ajánlott linken olvastad a történelmi érdekességet a városfalról, ha nem akkor KLIKK IDE......
....... A Nagyrondella a XVII. századi utolsó megerősítés emléke. A városfalnak ez a szakasza a II. Világháborús bombázások során vált láthatóvá. A lakóépületek az erődítésrendszert teljesen eltakarták, illetve magukba foglalták. A műemléki és régészeti kutatások tették bizonyossá, hogy Sopron római kori elődjét is fal vette körül, ami a későbbi építkezéseknek is alapjául szolgált.
Innen pedig már csak pár száz méter, és úgyra a szállodánál voltunk.
Egy két útközben kiszemelt látnivalót már autóval közelítettük meg. Sajnos mivel nem igazán küszöltem erre a kirándulással a látnivalók listájával, ezért számos szép, érdekes vagy csak 'jó lett volna látni' látnivalóról lemaradtunk. Talán majd legközelebb, ha erre járok, akkor pótlom azokat.

Viszont ami nem kerülte el a figyelmem már érkezéskor sem, az a szép templom a város szélén.
Ez a Szent Mihály templom. Éreztem, hogy nem a megszokott templom, és hogy ezt majd külön meg kell néznünk, ahogy időnk engedi. Meg is tettük. S erről külön bejegyzés is készült, nézd csak meg, KLIKK IDE.
Ha már ott voltunk, akkot a templommal szemközti oldalon taláható piros épületet is szerettem volna megnézi. Szeretem a piros téglákból épített épületeket. S bár elsőre templomnak tűnt, a másikhoz hasonlóan temetővel a telek folytatásásban. De nem az. Ez az Új Szent Mihály temető és épülete.
Ennek ellenére azért alaposabban szemügyre vettem ezt a különleges épületet.
Nekem nagyon megtetszett. Azért nem minden nap látni ilyen különleg épületet.

Mint említettem, még lett volna mit megtekintenünk. Ilyen a Scarbantia múzeuma, aminek megtekintetéséhez előre be kellett volna jelentkezni. Sajnos az Ortodox Zsinagóga mellett is elég jól elmentünk. És amit még ennél is jobban sajnálok, hogy nem láttuk a város makettparkját. Majd legközelebb. Akkor már tudni fogom, hogy mit kell keresni :)
Ha Te is nagy Sopron-városnéző túrára mennél, akkor előtte azért tájékozódj, s akkor biztos, hogy még több mindent láthatsz majd mint én!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése