Kőszeg - Városnézés
Soproni kirándulásunkból hazafelé tettünk egy kis kitérőt Kőszeg felé. Csak egy röpke városnézés erejéig. Még én sem jártam soha Kőszegen, úgyhogy kíváncsi voltam, hogy milyen a város, legalább is a belváros.
Nem nagy város ez a Kőszeg. Hamar meg is találtuk a városközpontot.
S ahogy gurultunk, s megláttuk messziről a főteret, az út szélén szinte máris le tudtunk parkolni. Szerencsére itt már semmilyen horribilis parkolódíj nem várt minket - nem úgy mint Sopronban.
Úgyhogy gyorsan leparkoltunk, és már mentünk is Fő tér felé.
A látványt eltekintve szinte biztos, hogy ez a város központja és szíve.
Sétálóutca, kellemes nagy tér,....
....kiülős vendéglátók, szép díszes épületek....
... és egy szemet gyönyörködetető templom, ami mintha a piedesztálon magasodva hirdetné Kőszeg szépségét.
S mivel ilyen szép ez a templom, erről egy kicsit bővebb külön bejegyzés is található, KLIKK IDE és megnézheted.
Kőszeg egy 12 000 fős hangulatos kisváros Magyarország nyugati határszélén. Történelmi belvárosa, felújított terei rengeteg látnivalót és érdekességet kínálnak az ide látogató turistáknak.
Gazdag történelméből kiemelkedik az 1532-es török ostrom, amikor is a maréknyi várvédő Jurisics Miklós vezetésével visszaveri a százezres török hadsereg támadását.
A város történelméről olvashatsz bővebben a város honlapján, KLIKK IDE.
És akkor megláttuk ezt az érdekes épületet. Ez a Hősök tornya, nevezik még a Hősök kapujának is.
1880-ban lebontották a Városháza utcában lévő Alsó kaput, amelynek a helyén a kőszegi ostrom 400. évfordulójára – 1932-re – felépült a Jurisics teret máig uraló Hősök tornya.
Mentünk is a torony felé. Így jutottunk el a Jurisics térre. S hogy a továbbiakban is megtudjunk a városról és a látottakról ezt azt, a kedvenc oldalam, a Wikipédiát hívtam segítségül a dőlt betűs információkért, no meg a már fent említett város honlapját.
A város egykori központja és vásártere volt, ma közigazgatási központ. Egykor itt volt a város plébániatemploma, pellengére, fontosabb üzletei, sőt a kezdetekben még a temető is, de ma is itt van a város kútja.
A téren áll a Levéltár, az Arany Egyszarvú Patikamúzeum, a plébánia, a városháza, a Szent Imre-templom és a Szent Jakab-templom. Nyugati oldalának házai már a 14. században álltak. A keleti házsor mai alakját a 17. században, a földszintes házak átépítésével felépült díszes épületekkel nyerte el. A helyreállítások során rekonstruálták az ún. „dalmát kapukat”, azaz az egykori elárusítóhelyek bejáratát és kínálóját. A tér mai arculatát a Hősök kapuja uralja. 1880-ig itt álló városkaput rossz állapota és keskeny átjárója miatt lebontották, helyette 1932-ben felépült a ma látható épület. Alatta található az 1532-es ostrom emlékműve is. Mellette áll a Tábornokház, ma Városi Múzeum.
Az ország legrégebbi, ma is városházaként működő épülete, a Jurisics tér egyik éke. Eredetileg is városi hivatalnak épült, és már a 14. században állt, ennek tanúbizonysága a boltíves egykori földszinti tanácsterem és a feltárt lőrések. Egyenes záródású magas attikafalak építésére a sorozatos tűzvészek – ezek közül is az egyik legpusztítóbb, az 1720-as – késztették a várost. 1712-ben az épület megújításával kerültek a homlokzatára a ma is látható címerek: Magyarország, a város és a Jurisics család címere.
Mária-szobor: A Rózsafüzér Királynőjének készített szobrot 1739-ben állították, az ellenreformáció által támogatott Mária-kultusz egyik helyi jelképeként.
Nagyobbrészt Kőszeg város költségén készült, a Sopronban lakó Lorenz Eisenköbel mester faragta fertőrákosi homokkőből. Eredetileg három mellékalakkal készült, Szt. Anna, Szt. Joachim és Szt. József szobrait 1912-ben távolították el. Akkor Mária eredeti szobrát is kicserélték, ami 1977-ben kerülhetett vissza helyére. 2011-ben a tér átépítésekor egy rázuhanó fa ledöntötte, komoly károkat okozva az alkotásban.
A Jurisics tér egyik dísze az egykori Városkút. 1766-ban létesítette a város egy korábbi láncos kút helyén, amelynek egykori létezését írásos adatok bizonyítják. A copf stílusú, finom arányú kútház eredetileg zárt volt a múlt században készült fényképek tanúsága szerint, s az ablakszerű nyílásokat zsalugáterek fedték. 1818-1824 között klasszicista stílusban a nyílások kibontásával átformálták.
A téren mindjárt feltűnik a nagy sárga templom, a Szent Imre-templom.
A templomot 1615 és 1618 között építették a város magyar nyelvű protestáns gyülekezete számára, a polgároktól kapott hozzájárulásból.
1673-ban a katolikusoknak adták. 1703-ban Franz Anton Pucheim bécsújhelyi püspök szentelte fel katolikus rítus szerint és akkor kapta a Szent Imre titulust. A jezsuiták érkezése után a város plébániatemploma lett, egészen a Jézus Szíve-templom építéséig.
Az épület gótizáló stílusú, nagyobbrészt és szándékosan a mellette álló Szent Jakab-templomra hasonlító. Főoltárának képén Szt. Imrét ábrázolták (ifj. Dorfmaister István alkotása), mellette Szt. Péter és Szt. Pál apostolok, az oltár két oldalán Szt. István és Szt. László, magyar királyszentek szobrai állnak.
Az ajtó nyitva is volt, úgyhogy gyorsan be tudtam kukucskálni.
A sárga templom mellett pedig már ott is volt a másik templom, a Szent Jakab-templom.
A város egyik legrégebbi épülete, 1246-ban már említik. 1403–1407 között ifj. Garai Miklós nádor bővítette ki. A vallási konfliktusok nem kímélték az épületet, a 17. században elpusztult több berendezési tárgy és festmény. A jezsuiták 1693-ban megkapták és barokk stílusban kiegészítették. Az 1937-es restaurálás során 15. századi freskókat tártak fel. A templom őrzi Jurisics Miklós gyermekei, Anna és Ádám sírját.
A Jurisics tér a másik irányból nézve.
Mentünk tovább előre a színes épületek látványát követve.
S lám.. már ott is volt a vár. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire a város szívében van a kőszegi vár. No meg hogy első látásra a kinézete egyáltalán nem hasonlít egy várra.
Ettől függetlenül megnéztük, mivel ez a vár is a csodálatos listám tagja. A rövidebb és persze a hosszabb listába is bekerült, ha még nem láttad volna, akkor KLIKK IDE és nézd csak meg.
Úgyhogy már csak ezért is megnéztük belülről is. A várról bővebb élménybeszámoló, KLIKK IDE.
A vártól nem a Jurisics tér irányába, hanem a várral szemközti kis utcában mentünk tovább.
Így jutottunk ehhez a térig. S lám mi az ott!!
A régi városképről egy bronz makett!
Ezeket nagyon szeretem. Szerintem emelik a város szépségének a fényét.
Innen a templom mögött elhaladva máris a Jurisics téren lehet az ember. De mi nem arra mentünk. Még egy dolgot szerettem volna látni, azt kerestük.
Mentünk is tovább a tértől egyre távolabb. S lám... falmaradványok!
Ezek szerint valóban létezett anno a városfal, és még ma is elég jól látható nyomai vannak.
Láttunk még egy szép magas tornyot. Ez a Evangélikus templom Harang tornya. No de nem ezt kerestem.
Hanem ezt! Egy kicsivel odébb ott is volt! A zsinagóga templom romos épülete! Egy külön kis bejegyzés erről is, ha már a templomromok közé bekerült, KLIKK IDE és megnézheted.
Majd mentünk is tovább, de nem a főutca irányába...
... hanem egy másik kisutcában újra a Jurisics térnek vettük az irányt. A templomok mögötti utcában értünk is.
S tér már ott is volt!
Olyan szép! Még egyszer szerettünk volna itt elmenni...
... s megcsodálni a teret is, a tornyot. A mi városkánkban sajnos ilyen nincs.
S onnan szinte már ott is voltunk a Fő téren. Gyors városnéző sétánk után úgy éreztem, hogy kellő képet kaptunk a városról, s mivel időnk már nem volt, ezért búcsút is intettünk Kőszegnek.
Kellemes és hangulatos város ez a Kőszeg! Örülök, hogy lehetőségünk volt egy kicsit nézelődni és a történelmi belvárost megismerni. Nekem tetszett, és mivel annyi mindent nem láttunk még, ezért azt hiszem, hogy ide még visszatérünk egyszer. Ha szereted a városokat is megismerni, akkor...
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
lényegre törő,túrista csalogató,biztos szép élmény,talán jövőre oda megyünk!
VálaszTörlés