Magyar Kaland: Nagycenk - Széchényi kastély

Nagycenk - Széchényi kastély

Soproni kirándulásunk utolsó napján néztük meg a nagycenki Széchényi-kastélyt. Ha már hazafelé útba esett, akkot vetettünk rá egy pillantást.

A kastély Nagycenk községének szélén található. Sopron irányából a Kiscenki úton kell haladni. S a katély bejárata, de maga a kastély is már az útról felismerhető.

Sajnos a parkolás a kapu közelében nem megoldott. Kicsi odébb az egyik kisutcában tudtunk megállni. Viszont így utólag látom, hogy még a kastély területe előtt a község határában alakítottak ki egy kisebb parkolót. Tán ott lett volna a legoptimálisabb a parkolni. De sajna mi ezt nem tudtunk, és csak akkor kezdtünk el gondolkodni, amikor már a kastély épülete előtt elhaladtunk.

Minimális séltával már ott is voltunk a kastélynál.

Szerencsére a kastély-kertbe ingyen be lehetett sétálni. Belépőjegyet az épületben található kiállítások megtekintéséért kérnek. Ebből kifolyólag erre a részre nyitvatartási idő is van. Egy oldalon ezeket az információkat a látogatók számára összegyűjtötték, KLIKK IDE és megnézheted.

A kertben és a kastély körül viszont ingyen sétálhattunk egyet. Tán a kora tavasz miatt nem volt annyira szép a kert, de a szökőkút (bár még nem volt benne víz), bokrok, padok, kisutak elhelyzkedésének köszönhetően így is igazi kastély-kertnek tűnt.

Első ránézésre nem tűnt nagynak kastélynak. De mégis valahogy olyan volt mint a nagyok, csak kicsiben.

Közelről is úgy tűnt, hogy az épület jó állapotnak örvend.

A homlokzat oromzatán egy nagy Széchenyi- és Barkóczy egyesített családi címert láthatunk. A bejárati ajtók mögött a "sala terrena", a fogadóterem helyezkedik el. Az emlékmúzeum két részből áll: a földszint összenyíló teremszobáiban korabeli enteriőrök között a Széchényi-család történetét és Széchenyi István életét mutatják be számos érdekességgel. Az emeleten „a legnagyobb magyar” munkásságához kötődő gazdasági kiállítások kaptak helyet, egy terem kivételével modern berendezéssel. A kiállításhoz kapcsolódik a Széchényi-család mauzóleuma, a magyarság zarándokhelye a nagycenki temetőben. A kastélymúzeum idegenvezetés nélkül látogatható. A termekben fotójegy ellenében bárki szabadon fotózhat, videózhat.

Mi ide most nem mentünk be. Annyira nem tűnt vonzónak a kiállítás megtekintése. Azt az időt és pénzt most inkább más látnivalóra szántuk.

A kastély újjáépítése a háborús pusztulása után sokáig váratott magára. Az sem dőlt el hosszú ideig, hogy a felújítást követően milyen funkcióra lesz alkalmas az egykori grófi lakóhely. A rekonstrukciós munkák 1969-ben kezdődtek, és addigra kialakult, hogy Széchenyi István életével foglalkozó kiállítás kap helyet az épületben. A Széchenyi István Emlékmúzeum gyűjteménye a legnagyobb az országban, amely egy történelmi személynek állít emléket.

S bár a kiállításokat nem néztük meg, de a kastélyt azért körbesétáltuk.

Az eredeti terveket Franz Anton Pilgram (1699-1761) Antal gróf megbízásából készítette. A terv azonban nem valósult meg, de irányt szabott az 1750 körül befejeződött építkezésnek. Ekkor készült el a középrizalit oromzatában lévő, nagyméretű Széchényi-Barkóczy egyesített családi címer és a párkányon körbefutó dombormű, rajta az 1750-es évszámmal. Széchényi Antal utóda unokaöccse és mint egyetlen életben maradt férfi családtag örökölt, a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc (1754–1820) lett. Ő Festetics Juliannát, a keszthelyi Georgikon alapítójának testvérét vette feleségül. 1783-ban költözött a kastélyba. A generális 1767-ben meghalt, ekkor vált örökössé Ferenc, de végrendeletének volt egy kitétele. A cenki birtokrész csak azután lehetett az övé, ha az özvegy, Barkóczy Zsuzsanna elhalálozik, vagy újból férjhez megy valakihez. Ez utóbbi nem történt meg, csak az özvegy halála (1781) után költözhetett Cenkre. Értékes műgyűjteményt és könyvtárat hozott létre, hiszen már korábban kezdte ezen tárgyak gyűjtését. Maga a gyűjtemény eredetileg Horpácson volt, és amikor Cenkre költözött hozta magával. A gyűjteményt 1802-ben a nemzet javára, az államnak felajánlotta, és ezzel ő lett nemcsak a Nemzeti Múzeum, de közvetve az Országos Széchényi Könyvtár alapítója is. A gyűjtemény magyar vonatkozású nyomtatványainak, kéziratainak, metszet-, térképgyűjteményeinek és éremgyűjteményeinek felajánlásával megalapozta a hazai múzeum és könyvtár ügyet. A gyűjtemény külföldi vonatkozású részét később Sopronban őrizte, amelyet szintén a nemzetnek ajándékozott 1818-ban.

Előlről látván nem is gondolná az ember, hogy oldalról is ilyen nagy az épület. Tán akkor mégse olyan kicsi ez a kastély.

1791-ben Hefele Menyhérttel terveket készíttetett az épületegyüttes bővítésére. Az építész kétemeletessé változtatta volna a kastélyt, a gróf azonban elállt a nagyszabású és drága tervtől, az átépítéssel pedig Ringer József 1800-ra készült el, amelyben az eredeti tervből csak egyes elemeket használt fel. Széchényi Ferenc 1814-ben megosztotta birtokait két fia között: Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott.

Széchenyi István külföldön szerzett tapasztalatait felhasználva mintagazdaságot hozott létre az 1820-ban átvett birtokon. A kastély egyes részeit 1834–1840 között Hild Ferdinánd soproni építésszel átépíttette és korszerűsítette. A korban még ritka fürdőszobákat és a vízöblítéses vécét őszintén megcsodálta az az országgyűlési követség (Deák Ferenc, Eötvös József, Klauzál Gábor és mások), amely 1840. augusztus 20-án a kastélyban köszöntötte föl neve napján a grófot, aki még Döblingből is adott utasításokat a kastély és a park gondozására. Az épület 1860 (Széchenyi halálának éve) táján nyerte el végleges formáját, amikor fia Béla befejezte a Virágházat és beépítette a hátsó traktus rizalitközeit. A következő birtokos, Széchenyi Béla (Széchenyi István fia) az angolparkot dendrológiai kertté formálta.

Kastélykert is biztos szép nagy volt anno. Mára már biztos, hogy kisebbre szabták, mert nem tűnt olyan nagynak, mint ahogy az ember gondolná. Egy kicsit hiányoltam a tavacskát, ami sok kastélynál szokott lenni a hátsó kertben.

A kastélyt 1969–73 között állították helyre, és 1973-ban megnyitották benne a Széchenyi István Emlékmúzeumot. A kiállítást dr. Környei Attila a múzeum első igazgatója tervezte meg. Az épületegyüttes egy részében, a keleti oldalon a méntelep (1976, ma már nem tölti be ezt a funkciót), a nyugati épületrészt lezáró úgynevezett „Vörös kastélyban” a Kastély Szálló (szálloda, étterem, kávézó) kapott helyet.

Lehetett is látni a szálloda feliratát.

Viszont nem úgy tűnt, mintha még működne.

Kihalt és elhagyatott volt a kastély épületének ez a hátsó része.

A kastély az 1944.12.06-i angol légitámadás során a parkba hullott bombák miatt az épület légnyomásos sérüléseket szenvedett, amely során az ablakok törtek ki és cserepek estek le a tetőről, melyet azonnal kijavítottak. A vallás és közoktatási miniszter megbízásából műemléki szakemberek látogatták körbe az országot. Az ő jegyzőkönyvükből tudjuk, hogy 1945 június júliusában az itt üdülők kidobtak mindent a kastélyból és elégették. A műemléki bizottság 1965. augusztus 5-én járt a helyszínen, jelentésükben azt írták, ha hat héttel korábban érkeznek minden megmenthető lett volna. Ezután kerül a kastély olyan állapotba, hogy az 1950-es évek második felére szinte már csak a falak állnak. A felújítás első üteme az 50-es évek végén kezdődött 1961-re tető került az épületre. A felújítás első üteme 1973-ra fejeződött be. 1973. szeptember 21-én nyílt meg a Széchenyi István Emlékmúzeum első kiállítása a főépületben. Ez további felújítások követték 1976, 1985, 1988-ra fejeződött be a teljes épületegyüttes felújítása.