Biciklivel határon innen és túl

Biciklivel határon innen és túl

Soproni kirándulásunkat egy izgalmasabb és kalandosabb programmal is feldobtuk. Fertőrákos melletti bicikli úton bicikliztünk egyet. Egy részről azért, hogy megnézzük a Mithras-szentélyt, másrészről azért. hogy ha már ott vagyunk a határtól két lépésre, akkor átguruljunk az osztrák szomszédságban és körülnézzünk egy kicsit. S tán még az az emlegetett finom kávé is meglesz.

Mivel nem tűnt hosszúnak az út ezért ráértünk délután menni, mire már kellemesen simogatott a kora tavaszi meleg. Így mégis csak jobb biciklizni. A fertőrákosi kőfejtő mellett raktuk le az autót. S innen indultunk a bicikliúton. Ami persze nem sima bicikli út volt, hanem rendes autós út. Csakhogy tábla mutatta, hogy erre az útszakaszra már csak engedéllyel lehet autóval bejönni. De nem is ez volt a cél, most tényleg a biciklizés volt a lényeg. Így volt lehetőségünk megcsodálni a tájat is.

A messzi távolban a Fertő-tó látványa derengett, mint valami délibáb. Mivel a magyarországi oldalon zömében nádas van, ezért a vizet alig látni. De tudtuk, hogy ott van, és mintha a vizet is láttuk volna.

Egy kis emelkedő felfelé és kis lejtő lefelé, pár kanyar és hamar meg is érkeztünk a Mithrasz-szentélyhez.

Erről és hogy mit láttunk, illetve mit nem láttunk... erről írtam egy külön bejegyzést is. KLIKK IDE!

Majd nyugtáztuk, hogy nem is volt vészes a biciklizés. Sőt... talán még kevéske is volt.

Viszont pont itt a határ a szentélynél. És ha már itt vagyunk, akkor mehetünk tovább is, hiszen a határ túloldalán már ott is az első falucska.

Épp hogy gyanútlan biciklisként kérdezés és jelzés nélkül átgurultunk a határon... már ott is volt a falu. Mörbisch, avagy Fertőmeggyes!

Gondoltuk itt megnézzük a Fertő-tavat közelebbről. És talán még egy kellemes kis kávézót is találunk.

Gurultunk is keresztül a községen.

Érdekes volt... se védőfelszerelés, se szabályok... se különösebb felkészültség... csak mentünk előre az útra festett biciklis jelzés követve.

 Autós forgalom?! Szinte nulla volt... alig jött néha egy-egy autó.

De tényleg...

Így nagyon gyorsan el is jutottunk a kikötő felé vezető bicikliútra. Itt már jó látható volt a bicikliseknek fenntartott külön utacska.

Hát még a látvány. A Fertő-tó mellett bicikliztünk. Pontosabban a nádas mellett. De láttunk nagyobb vízfoltokat, csónakokat, hattyúkat, kacsákat.

De nem álltunk meg nézelődni, hogy minél előbb megtudjuk, hogy mi vár minket az út végén.

 Sajna a Szabolcs által vágyott és keresett kávézónak nyoma se volt.

Viszont találtunk kikötőt, yacht-klubbot, és egy strandot is! Az osztrákok a Fertő-tóból egy kis híddal, egy kis elkerítéssel.. betonozott stéggel... és persze zöldelő egyenletes pázsittal egy strandot alakítottak ki, aminek a látványát még egy kis szigetecske is feldobta, ahova a hídon át lehetett menni.

A vízben meg valami ugrálószerkezet is volt..

 ....és egy másik furcsa építmény is, ami valami színpad volt. Arról nem is beszélve, hogy rendes medencék is voltak. Tudnak élni ezek az osztrákok. Hihetetlen, hogy tényleg csak alig pár kilométert jöttünk és határon túl már ilyenek vannak.

Viszont kávézót nem találtunk, úgyhogy mentünk is.

 Ez a bicikliút mindjárt a Fertő-tó mellett... ez nagyon jó volt.

Viszont osztottunk szoroztunk, számoltunk, tanakodtunk és mérlegeltünk. S Szabolcs arra jutott, hogy nem is itt van az a kávézó, amire emlékezett, hanem meglehet hogy a másik, a következő községben van. Számokban gondolkozva nem tűnt vészesnek az út. Időnk volt. S még azt is megfejtettük, hogy bicikliút is átvezet a szomszédos községbe, Rust-ba. És hogy hol volt a döntéskor a józan eszünk?!? Nem tudjuk... úgyhogy hamar meg is leltük a bicikli utat és már gurultunk is.

No de hogy ilyen nehéz legyen szembe szélben biciklizni! Tekertünk és tekertünk és úgy éreztük, hogy alig haladunk. Megtapasztaltuk a tó negatív odalát is... szél... szél és még több szél. Úgyhogy az első pihenőhelynél meg is álltunk....

.... hogy egy kis energiát vegyünk magunkhoz, mert az a szélben biciklizés....

Pedig mint kiderült nem véletlen van itt bicikliút. Az egész Fertő-tavat körbe lehet biciklizni. Pihenőhelyekkel és érdekességekkel, főként a helyi borkultúrára vonatkozóan.

De itt még távol voltunk a céltól. A szél meg csak fújt és fújt.

Fúúúú az a szembe szél! Azt hittem, hogy soha nem érünk oda. Alig 6 km volt az út, de egy örökkévalóságnak tűnt.

 De szerencsére megérkeztünk.

 S milyen szép ez a község is.

 Sokkal nyugodtabb volt, mint a magyar községek.

 Itt még egy kis régi történelem is megmaradt.

 S jobb híján itt is kimentünk a víz felé vezető bicikliúton.

 Térképen úgy tűnt, hogy itt egy még nagyobb kikötő van. És ha kikötő van, akkor talán kávézó is.

 A látvány itt is nagyon szép volt, akárcsak Mörbischben.

 S a kikötő is meglett.

 Nem is olyan kicsi.

 A strandot itt sem felejtették el kialakítani.

S bár találtunk egy szép nagy épület, egy jó nagy terasszal, amit az isten is, no meg a tulaj is a sok italozó és kávézó vendégeknek talált ki. De olyan üres volt, és olyannyira be volt zárva, hogy esélyünk sem volt, hogy itt a szezon előtti időszakban kávéhoz jussunk.

 Pedig milyen jó lett volna ebben a látványban egy csésze kávéval a kézben gyönyörködni.

Úgyhogy visszamentünk a községbe, és ott találtunk egy kávézót.

Bár nem pont ez volt az elképzelése Szabolcsnak. De kávénk isteni finomak voltak!

Miután megpihentünk benéztünk a városkába is.

 Szép kis városka. Látszódott, hogy történelmi múltja is van.

A több száz évesnek tűnő templom mindenképp ezt sugallta.

És hogy milyen csendes, nyugodt és békés volt minden. A házak tövében éttermek, gyorséttermek, kávézók.

 Sokkal több időt is el lehetett volna tölteni.

De még vissza is kellett érnünk. S a szélre és nehézkes haladásra gondolva.... időt kellett szánni a visszaútra is... főleg hogy egészen Magyarországra a kocsiig visszajussunk.

Meglepő módon a visszafelé úton a szél már nem akadályozta haladásunkat, hanem segítette.

Sokkal hamarabb, gyorsabban visszaértünk Mörbischbe. Nem mondom, hogy akkorra már nem volt fáradt a lábunk. Szó mi szó nem pont ennek a távnak indultunk neki még az út elején. És így bizony sokkal jobban lefárasztott, mint gondoltuk. Szóval innen a táblától még folyamatosan emelkedő út vezetett végig a községen egészen a határig.

De valami csoda folytán fel tudtunk tekerni és egészen a szentélyig eljutottunk.

Innen már nem volt sok hátra. Csak hát már a lábaink alig bírták. Úgyhogy kész csoda, hogy biciklin és nem azt tolva értünk az autóhoz.

Így utólag átgondolva felelőtlenül, átgondolatlan útra vállalkoztunk.  De milyen nagy kaland volt! Minden egyes letekert kilométer! Tök jő biciklis kirándulás volt. És a sok új dolog amit láttunk. S még a finom kávé is meglett. Nagyon jó volt. 

Csak ajánlom mindenkinek, hogy ha már Fertőrákos környékén biciklizik, akkor a határon is kacsintson át egy kicsit. 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!