2014. július 8., kedd

Csobánci várrom


Csobánci vár
2014
Balaton-Felvidéki kirándulásunk alkalmával is igyekeztünk a legtöbb várat felkeresni. Amióta láttam azt a posztert, illetve gyűjteményt Dunaföldváron, azóta nem válogatok,  minden várat meg kell nézni. Főleg, hogy időközben megszületett a csodálatos Mo-i várak listája is! Ha még nem olvastad és nem elemezted, akkor ajánlom, hogy majd nézd meg a "Mo. ismert várai" és "Mo. várai" irományaimat. 

No de most a Csobánci vár felfedezésének élményét szeretném veled megosztani!
A csobánci várról tudni kell, hogy nem hogy nem nagyon őriz már vár formáját, de még nem is olyan könnyű megközelíteni és megtekinteni. Ugyanis a várnak a romjai ennek a hegynek a tetején vannak.
Persze ebből kifolyólag már tudtam, hogy nem hogy belépőre és parkolási díjra nem kell számítani, de még nagy embertömegre sem.  Egy kis túra, egy kis kaland, egy kis kirándulás... a várromok megkeresésének élménye! Így az izgalmas! 
Viszont mivel mi nem Gyulakeszin lakunk, hogy csak úgy tegyünk egy délutáni sétát, ....ezért nekünk előbb autóval a lehető legközelebb kellett jutnunk, és onnan indulhatott a túránk. Mutatom térképen is:
Szóval eddig a pihenőhelyig lehet kocsival jönni. Persze az út visz tovább is, főleg hogy a hegyoldalakban lehet látni a házikókat, pincéket és szőlősorokat, úgyhogy biztos tovább is lehet menni kocsival. De én nem mertem kockáztatni, ki tudja, hogy milyen utak, no és milyen megállási lehetőségek vártak volna. Jó turista módjára a többi kocsi mellé leparkoltunk és indulhatott is a túra.... oda fel.
S ahogy gondoltam... egy darabon lehetett volna még kényelmesen autóval menni.  Fortyogtam is, hogy miért álltunk le és nem jöttünk kocsival tovább.
De aztán az égiek rávilágítottak a lényegre, vagy is a meredek, kavicsos, betontalan és kocsival már nehezen járható útra. Úgyhogy mégis csak örültem, hogy ott álltunk meg autóval, ahol kellett.
...az út vitt felfelé és felfelé... Az elején még valóban voltak pincesorok, házacskák. Gondolom a gazdák egészen a házukig feljönnek. De mi túrázni jöttünk. Az út egyébként annyira nyilvánvaló, hogy még eltéveszteni sem lehet... mindig csak előre... és ha van is elágazás, akkor a meredekebbet kell választani. Volt egy kereszteződés, ahol még tábla is mutatta a helyes irányt. Amúgy a zöld sáv jelzést kell követni.

Követtük is kitartóan.
A kilátás is kezdett alakulni! No de még nem a 'szépkilátás'.... hanem az, hogy hova kell még felmászni!
Bizony-bizony... oda tartottunk!
Egészen addig mentünk, amíg el nem értünk ehhez az érdekes épülethez. Gyanús is volt, hogy lehet, hogy ez valami régi-régi épület. De ottjártunkkor még nem nagyon tartottam számon a templomromokat, úgyhogy nem is sejtettem, hogy mit találtunk. Nos, most így fél év után, főleg hogy eme blog kedvéért elkészült a saját kis templomromos listám.... most már tudom, hogy a Csobáncközi templomromot láttuk. S mivel felkerült a listára, ezért egy külön kis bejegyzés is dukál neki, KLIKK IDE és el is olvashatod.
Ennél a pontnál kicsit megzavarodtam, hogy merre is kell menni. A jel és nyíl szerint egyenesen tovább visz az út. De nekem nagyon gyanús lett az a jól kitaposott ösvény, ami a templomrom előtt meredeken felfelé vezetett. Viszont ott nem láttunk jelet! S ilyenkor mindig fülembe cseng, hogy "Járt utat járatlanért...". Főleg hogy épp akkor ért oda egy család is, akik szuper térképpel felszerelve tovább mentek egyenesen.  No de mitől lenne kalandos a kirándulás, ha nem attól, hogy ismeretlen ösvényen keressük utunkat! Határozott lépésekkel szeltük a jelöletlen ösvényt, és alig pár méter után beigazolódott gyanúm, megtaláltuk az átvágást! S amint elértünk újra egy útszerű útra, a jel is meglett! Egy kicsit lerövidítettük a hivatalos túraútvonalat :) Nem mintha lusták lennénk, inkább csak a kaland kedvéért.
Bár azona a pár méteren nem múlik, mert, ha a templomromnál vágod le az utat, ha mész a jelzés szerint, akkor is a várhoz ettől a szinttől kezdve a zöld L jelzés fog felvinni. Az emelkedő továbbra sem fogyott... viszont a fák igen. Ahogy eltűntek az út mentéről... szebbnél szebb látvány tárult elénk. Akárcsak a Szigligeti várnál, itt is lenyűgöző volt a látvány. És még nem is értünk fel a csúcsra!!!

Itt muszáj volt megállnunk és a pad nyújtotta lehetőséggel élni. Nem csak azért hogy pihenjünk egyet (annyira nem vészes az út), hanem inkább csak azért, hogy gyönyörködhessünk a látványban.
Hát nem gyönyörű?! ezt én készítettem, és nem látott photoshoppot!
Továbbra is csak fölfelé! Egy darabon még lépcső-szerű kialakítás is segíti a túrázókat. És még így se volt minden veszély nélkül! A talajszerkezet nagyon laza, omlós és csúszós volt! főleg a meleg, száraz időben, amiben mi is meneteltünk felfelé.

A cél egyre közelebb, a kilátás egyre gyönyörűbb!
És ott azok a kis kilógó pöckök a távolban... azok már a vár részei! Ez a finish, az utolsó szakasz, és már ott is voltunk a várnál!
Képeket lehet a neten, és a könyvekben látni.... de élőben ott lenni és saját szemeddel látni, azt semmi sem tudja visszaadni. Az az érzés, hogy megküzdesz a hegyoldallal, felmászol és 'meghódítod' a várat, az egyedülállóan felemelő élmény. És mi megéltük ezt! Bizony, hogy nem photoshop ez a kép sem! 
Ahogy ez sem! Ha a Szigligeti várnál azt írtam, hogy azt egyszer illik megnézni, és látni kell.... akkor ezt KÖTELEZŐ! Gyönyörű és páratlan látvány és élmény! Bármerre nézel nem lehet betelni a látvánnyal!
Mily kevésnek tűnnek a szavak, amikor egy csodálatos látványt kell leírni. Ez csak egy kép.... Képzeld el milyen felemelő élmény lehet 360 fokos panorámában ilyet nézni!És élőben messzejobb! full HD minőség :) !!!
És ahol még romok is voltak!
A vár egy másik szemszögből....
Amint az ember el tud szakadni a táj gyönyörűséges látványától, akkor kezdi el felfogni, hogy azért a várrom is ott van, és azt is meg kellene nézni.
Egy kis történelem első kézből! Remélem hitelesek, mert most nem keresek más leírást a netről. Mindkettő olvasható, ha egy kicsit ránagyítasz!

És hogy milyen szuper várrom! mert hogy itt is van mit megnézni, felfedezni.
Miután ettünk meg is néztük, hogy hova nem lehet még felmászni....  különösebb veszély nélkül egy részen a várfalakat is meg lehet hódítani. A bátrak és merészek egy újabb perspektívából is megcsodálhatják a várat. (Mi közéjük tartoztunk!)

És azt már mondanom sem kell, hogy a táj továbbra is csudaszép! Szerintem nem vagyok elfogult, de muszáj elmondanom, hogy szerintem ez Magyarország egyik legszebb vidéke, főként a kilátás és látvány kategóriában.

A Csobánc hegy olyan fantasztikus helyen áll, hogy minden irányban ellátni, és egyszerűen nem lehet rossz a látvány. 
Csobánc vára.... ami nem csak szép volt, jó volt, megvolt, és pipa.... hanem egy örök emlék!
Amit csak egy várnézésből ki lehet hozni, azt a Csonbánci vár megtekintése simán teljesítette... Kellemes kirándulást nyújt egy kis túrával egybekötve, és kilátókat megszégyenítő látvány biztosításával,..... és mindezt ingyen és bérmentve.
Lefelé ugyanazt az utat tettük meg, mint felfelé. Gondolom mondanom sem kell, hogy legalább olyan élvezetes volt a gyönyörű kilátás mellett lefelé haladni, mint felé. Persze néha figyelni kell, hogy hova lép az ember (tudod "omlósz" talaj), de lefelé is megéri meg-megállni, és élvezni ezt az egyedülálló látványt.

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, kalandos kis túra volt és minden egyes lépést megért!
Ha ingyen kilátást szeretnél... minden irányban, korlátok és fémrácsok nélkül, akkor a Balaton-Felvidéken a Csobánci vár erre a legalkalmasabb. Csak fel kell jutni, meg kell mászni a hegyet (ingyen bérmentve) és ez a sok szép gyönyörű látvány mind a tiéd és a fényképeződé lehet. És még egy várat is láthatsz! Ne hagyd ki ezt az élményt! Kirándulás is, egy kicsit túra is, vár is, kilátó is, minden egyben! Mindenképp megéri egyszer ellátogatni ide! Csak ajánlani tudom!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése