2014. július 6., vasárnap

Nagyvázsony - Néprajzi múzeum


Szabadtéri Néprajzi múzeum, avagy Tájház
Nagyvázsonyon a Kinizsi vár megtekintésével egybekötve néztük meg a Néprajzi  múzeumot. Ha még nem olvastad azt az élménybeszámolót, akkor írom itt is, hogy meg lehet nézni külön is, de a vár belépővel együtt kombinált jegyet is lehet venni mindkettő megtekintésére Mi ottjártunkkor így tettünk. A várral kezdtük, majd a délután folyamán eljutottunk ide is.

Amúgy a múzeum épülete nem a vár mellett keresendő (az a Postamúzeum :). Egy utcával odébb kell keresni. Táblák és lelkes segítők is mutatják az utat, csak kérdezni kell, ha épp nem tudod, hogy merre az arra.
Elsőre nem is tudtam, hogy mire számítsunk. A múzeum fogalma alatt nem pont erre gondoltam. De most már tudom.... hogy ez egy tipikus tájház dolog, és most már azt is tudom, hogy ezek is a múzeum kategóriában játszanak. Ha szeretnél elérhetőségről, belépőről többet tudni, akkor a ajánlom a vár weboldalát KLIKK IDE megtekintésre.

A szabadtéri néprajzi kiállítóhelyként működő, utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak nevezett épület 1825-ben épült. Oromfala vakolatdíszes: az oromcsúcs alatt egyszerű függöny és cseppdísz, továbbá vakolatkeretes padlásszellőzők találhatók, egy kör alakú mezőben az építés évszáma olvasható. Udvari homlokzatán oszlopos tornác húzódik. Innen nyílnak a helyiségek, mindegyik külön bejárattal. 

A múzeumban, vagyis ahogy bementél az udvarba, egy idős bácsi és egy néni fogadott. Ha jól értettem akkor ők a tulajdonosok és ez az időskori tevékenységük. A bácsi nagyon lelkesen kezdte el bemutatni a házat és amit látni lehet. És még az elején jelezték hogy szabad fényképezni is! Szuper!
Nekem tetszett hogy van ki elmondja, hogy mi micsoda, és még inkább, hogy van kitől kérdezni, ha konkrétan szeretnél valamire választ kapni.

Középen található a szabadkéményes konyha. Hátsó fala elé középre építették a Bakony és Balaton-felvidék falvainak jellegzetes hasáb alakú kemencéjét a takaréktűzhellyel (sparherd) együtt. A falitéka vagy falikászli polcain a féltettebb konyhai eszközök, tálalóedények kaptak helyet. A fazekas polcon cserép tárolóedények találhatók. A konyhából nyílik a kamra. Itt láthatók a főző- és tárolóedények, a lisztesláda, továbbá szalmából készült különféle szakajtók, hústartó, mérleg.


A hátsó szoba (lakószoba) régiesen berendezett, de itt helyezték el az utolsó vázsonyi takácsmester, Szauer Ágoston szövőszékét is. A bejárattól balra áll a zöldmázas szemeskályha és az 1878-ban készült intarziás ágy, előtte egy 19. századi, faragott háttámlájú székekkel. A bejárattól jobbra egy 1829-ben készült fiókos láda, a szoba egyetlen tároló bútora látható. Az asztalon, az ágyon és az ablakokon félünnepi textíliák sorakoznak. A falakon szentképek jelzik, hogy a család római katolikus volt. Az ajtó mellé szenteltvíztartó és rózsafüzér került. 

Mint például itt is... Az a fekete ruha ott, no az menyasszonnyi ruha volt. Fekete! És még hogy nem lehet feketében esküdni! Amikor már régen is voltak népcsoportok, ahol ez volt a szokás.

Az első szobában az egykori kézműves mesterségek mai művelői időszaki kiállításokon mutatkoznak be. A pincében a szőlőművelés és bortárolás eszközei kaptak helyet. 
Itt az első szobában, a szép szobában volt a kiállítás. Mindenről, ami Nagyvázsony, Kinizsi Pál és Kinizsi vár. Régi képek, régi irományok, és régi érdekes tárgyak is láthatóak voltak. 



Az udvar.
A ház mögötti pajtában mezőgazdasági szerszámok és a gazdaságban szükséges eszközök találhatók. A lakóházzal szemközti istállóban egy nagyvázsonyi rézműves dinasztia utolsó képviselőjének, Pintér Rudolf rézművesnek teljes szerszámkészlete látható.

Csodálatos gyűjtemény volt. Itt aztán mindent meg lehetett találni, amivel akkoriban ütöttek-véstek-faragtak-formáltak-préseltek.

Ez és ennyi volt a Szabad Néprajzi Múzeum látogatásunk. Mi szeretjük megnézni az ilyen látnivalókat, emlékeztetnek arra, hogy régen hogyan éltek az emberek. És ha falun nőttél fel, akkor arra is, hogy nem is volt ez olyan rég. Úgyhogy városi olvasóimnak ajánlom, de mindenki másnak is, hogy a tájházakat is mindig tekintsék meg, ha van rá lehetőségük, hogy ne felejtsük el, hogy ez is a történelmünk és múltunk része.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése