Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2014. július 13., vasárnap

Balaton-felvidéki körút


Ebben az évben is szerettem volna egy hosszabb, egész hetes kirándulást. Ez számomra a nyaralás, mivel a parton való semmittevés továbbra sem a kedvencem (talán majd egyszer, ha gyerekem lesz, de így most még nem). Úgyhogy erre az évre is terveztem egy komoly kirándulást. És mivel tavaly már láttuk az északi vidéket, ezért most a térképeim hiányosságait elnézve úgy gondoltam és úgy éreztem, hogy idén a Balaton-felvidéket és környékét szeretném körbeutazni. 
Még szerencse, hogy már év elején elterveztem és nagyjából összeraktam a programot, mert érdekes módon idén nem voltam annyira felcsigázva és nem is készültem úúúúgy. Persze vártam, meg tudtam, hogy menni kell, mert különben akkor még ennyi sem lesz. Meglehet, hogy már nem olyan nagy szám, mivel tavaly komoly 'rutinra' tettünk szert, és már nem volt meg az a kezdeti varázs......De azért reménykedtem, hogy jól fog sikerülni. 

És hogy Te is lásd, hogy mi jót terveztem és mi mindenről fogok írni és mesélni, itt a térképes tervezet, ami az egész kirándulás alapja volt. A zöld jelzés a Bakonyi túranapok voltak (lásd külön élménybeszámoló, ha még nem olvastad volna, akkor KLIKK IDE), a kék jelzések pedig ehhez az egy hetes Balaton-Felvidéki körúthoz tartoznak.
A terv adott volt. Majdnem....mert hogy az időjárás-előrejelzés nem kecsegtetett túl sok jóval. Az utolsó napokban még pontosítottam itt egy kicsit. Méghozzá olyannyira, hogy az eredeti tervtől eltérően úgy gondoltam, hogy az időjárás miatt pont fordítva fogjuk megjárni az útvonalat, mint ahogy eredetileg terveztem. Nem tűnt lehetetlennek és kivitelezhetetlennek. És már indulhattunk is.


NE FELEJTSD, hogy a KIS KÉPEKRE klikkelve minden egyes látnivalóhoz egy külön bejegyzésben még több leírást, élményt, és képet találhatsz!!!


1. NAP  - Vasárnap

Vasárnap reggel indultunk is, már amennyire sikerült időben elindulni. Sajnos a pontos indulás továbbra sem az erősségünk. Talán több mindent össze kellett volna pakolni és bepakolni, nem csak előkészíteni. Tanulságos volt. De hát nem siettünk, nem hajtott a tatár. A lényeg az lett volna, hogy még délelőtt felérjünk első állomásunkhoz, Nagyvázsonyra.
Szerencsére nagyon jó időnk volt, csak úgy tűzött nap! Úgyhogy nagyon kényelmesen megnéztük a várat. Egész jól elvoltunk. Még úgy is, hogy a késői indulás és a menet közbeni akadályozó tényezők miatt nem értünk fel 11-re, és így lemaradtunk a várjátékokról. Ez van, úgy tűnik, hogy nem kellett megnéznünk. Viszont attól az elég méretes gyerekrajtól, ami alig utánunk érkezett megkímélhetett volna a jóisten. Jó sokan voltak, és hangosak, és csakúgy vágtattak végig a váron. Előre is engedtük őket, csakhogy utánuk mi normálisan nézelődhessünk. Így is lett. Ebédünket nem kisebb és csekélyebb helyen fogyasztottuk el, mint a várnak az étkezőtermében. No azért nem a muzeális értékű asztalnál, de az ablakban ülve sem volt olyan rossz lenyomni azt az iszonyat száraz szendvicset, amit anya készített nekünk. Anyának továbbra sem erőssége a szendvicskészítés. Lassacskán mindent megnéztünk, és én csak klikkelgettem és klikkelgettem. És még suvenyírokat is kaptam. Nem is keveset. Volt a várban minden...köcsög is, érme is, kő is, amit csak akartál.
Utána elmentünk megnézni és megkeresni a templomromot. Tök jó, hogy még a várnál is ki volt táblázva, hogy nincs is messze, csupán 600 méter. Nem sok, így hát megindultunk. Persze sikerült a hosszabb utat választani (ilyen a formánk), de a lényeg, hogy megtaláltuk , és meg is néztük.... Már ami maradt belőle, mert hogy ez mégiscsak egy rom volt. De azért szép, és ha már erre jártunk, akkor miért ne néztük volna meg. (Főleg hogy most már így utólag tudom, hogy nem csak a vár a listás, de a templomromokat is érdemes számon tartani, és már nekem is van egy szép listám. Ha még nem láttad ajánlom, hogy keresd meg az oldalamon.)


Utána néztük csak meg a kiállításokat.
Méghozzá a Posta-múzeumot (mellette a templomkát is) és a Néprajzi múzeumot. Az első, a postamúzeum, egy 3 szobás parasztházban kialakított nagyon érdekes kiállítás volt a távközlés régmúltjáról.




Míg az utóbbi esetében, a Néprajzi múzeumnál, valóban a 3 szobás parasztház maga volt a látnivaló. A maga módján érdekes volt....azért hallottam és láttam új dolgokat, mint a tantusz és a fekete menyasszonyi ruha. Az ember nem is gondolná, hogy mik voltak régen....





Majd folytattuk az utunkat. A következő nem egy, nem kettő, hanem három  látnivaló is volt !!, szinte majdnem egy helyen.
Dörgicsére mentünk a Balaton irányába, és szépen lassan mindhárom templomromot megkerestük. Végül is mindegyik meglett. És hát persze továbbra se nagy szám, hiszen csak templomromok,..... de nekem tetszik és nagyon is kalandosnak élem meg, hogy ilyen dolgokat keresünk meg és nézünk meg.
Az első a Kisdögicsei templomrom volt. Amit valahol a mező közepén kellett keresni.
Majd Dörgicse községén belül a először a Felső-dörgicsei templom romot kerestük meg. Szerencsére gyorsan és könnyen meg lett ott vitt el az út mellette.
Majd a község másik végén az Alsó-dörgicsei templomromot kerestük meg. Emellett igaz majdnem elmentünk, mert kicsit feljebb álla dombtetőn, de még jó hogy vissza lehet fordulni. Ahogy mi is tettük, Úgyhogy erről sem maradtunk le. :)
Mire mindhármat megcsodáltuk már nem nagyon lett volna idő egyébre, és nem is hiányzott, mert abban az égető kukamelegben már nagyon készek voltunk. Ilyenkor nem sok kedve van az embernek egyébhez.... a kánikula már csak ilyen, próbára teszi még az egészséges és kalandra vágyók idegeit is.
Siettünk is az első szálláshelyünk felé, Balatonakaliba, hátha tudunk még fürödni egyet sötétedésig.
Szerencsére nem volt messze, mert hát úgy terveztem az utat, hogy szépen sorban, mint egy láncra fűzve, megyünk végig nem csak a községeken, de az összes látnivalón is. Ez persze nem mindig jön össze, de lényegében működik és az utazás optimalizálásával sok időt spórolunk meg másra.

A kemping érdekes volt.... a kialakítása, és az ahogyan a kempingesek tudtak megszállni. Miután csodálkozásom tovaszállt, és kerestünk egy jónak mondható helyet, sátrat is állítottunk. Viszont saját strandja az volt a kempingnek,.... már amennyire strandnak lehetett nevezni. De annyira meleg volt, hogy  úgy éreztük, hogy meg kell egy kicsit mártózni. Tettük is volna,  ha anya nem látja meg azt a siklót még mielőtt belelépett volna rendesen a vízbe. Hamar eldőlt, hogy itt, az amúgy is nem túl tiszta vízben, nem fogunk fürödni. Hát mentem is vissza a bónusz lapocskáért, amivel mint kemping-lakók ingyen mehettünk be a rendes strandra..... abban a reményben, hogy ott talán nincsenek siklók, és hátha a víz is melegebb vagy tisztább :)
Egy kis gyaloglás oda vissza és már bent is voltunk a kempinggel szemközti strandon. Nem volt rossz, de a víz se tisztább nem volt, se melegebb. Úgyhogy anya itt se fürdött. Én azért megmártóztam, hogyha már a kánikulában a strandon vagyunk! Persze nem nyűgözött le a víz. De legalább a kacsákat megetettük a pogácsával.
Ennyi jutott az első napra. Alváshoz készülődés és pihenés a következő napra, mert hogy teljes pakkostul állunk tovább. Itt csak egy éjszakát töltöttünk.




2. NAP  - Hétfő

Reggel keltünk és már pakoltunk is a Balatonakali kempingben. Mivel nagyon konyha és leülésre alkalmas hely nem volt a kempingben, ezért nem is időztük sokat, pakoltunk és mentünk az első bolt felé, hogy beszerezzük a reggelit. Hát a Balaton mellett azért érezhetően mások a boltok, no és az árak is. Péksütinket még a kocsiban elfogyasztottuk, majd élelemmel feltankolva indultunk is az első aznapi látnivalóhoz. Mert hogy nem azért jöttünk, hogy egész nap a parton legyünk, napozzunk, fürödjünk a halakkal. Az nekünk nem pálya. És mint írtam.... amíg nem lesz család, addig feltehetően nem is.....
Úgy hát kalandra fel. Első állomás a Monoszlói Geopark Hegyestű. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak. Csak azt tudtam, hogy belépős és egy szép nagy sziklát láthatunk. És valahogy így is lett. A belépő megfizetése után egy nagyon szép és érdekes természeti látványosságot láttunk, ami igazából az ember természetromboló tevékenysége miatt 'látott' napvilágot. Amellett viszont volt még egy bemutatóterem is, és szabadtéri kőkiállítás is. Úgyhogy nem volt olyan unalmas ez a park.
És mivel nem volt suvenyír, legalább is amilyet én szerettem volna, mi mást is vihettünk volna magunkkal, mint köveket! Persze csak miután megnéztük a szikla tetején a kilátót, ami nagyon érdekes volt, akárcsak a kőris hegyi, mert hogy egyik oldalról itt is fémkerítés csúfította a kilátást. No de megértjük, hogy fő az óvatosság, mert hogy mégiscsak egy meredek hegyoldal volt, no de egy derékig érő kordon is megtette volna. Így hát megkerestük a legelőnyösebb oldalát a kilátásnak, és néhány klikk után mentünk is.
Utunk Révfülöpre vitt tovább, ahol két templomromot és egy kilátót is megnéztük. Az első templomrom nem volt se nagy, se túl érdekes, inkább csak a pipa kedvéért, hogy ez is megvolt.... No de az az élmény, ami ott várt minket! Nem is találtuk meg olyan könnyen a romot, pedig tudtam, hogy a főút mellett van. És hát ami ott várt minket! Szemét!!!! Mérhetetlen sok szemét, ami valószínű a helyi suhancok hagytak ott. Papír, üveg, flakon, trutyis zsebkendők, falnyílásokba nyomkodott szemét, és még egy törölközőt is talált anya! No meg egy szatyrot, amibe szinte automata elkezdtük belegyűjteni a szemetet. 
Ilyet még nem láttam, pedig tudjuk, hogy a magyar nép szemetes és a templomokat, romokat és erdőket sem tisztelik. No de ennyit! Mivel mindjárt a házak mellett volt a rom, gondolom és szinte biztos, hogy oda járnak ki a fiatalok rosszat csinálni. Fujj. Úgyhogy egy egész szatyor szeméttel távoztunk a templomromból, hogy felkereshessük a másikat, az Ecséri templomromot. Az emlékeim szerint, és kósza fényképek szerint is, én itt már jártam egyszer. De persze semmire sem emlékszem, úgyhogy meg kellett most is éljem. Ez sem volt nagy szám, viszont szemét helyett a gaz rontott a látvány minőségén. Ez van... nem lehet minden tökéletes. De legalább érdekes formájú, szép nagy, díjmentesen látogatható templomrom. És hogy legyen valami igazán szép látvány is a szemünknek, ezért úgy gondoltam, hogy felmegyünk a révfülöpi Millennium kilátóba. Néztem a neten, és reméltem, hogy elég sokáig fel lehet menni majd kocsival is. És így is lett, de azért a maradék utolsó pár métert gyalog kellett megtenni, ami szó mi szó ebben a kánikulában nem volt nagyon vágyott. No dehát a kilátásért meg kell küzdeni. Mindent össze is pakoltunk (hogy akkor majd fent eszünk)..... mindent..... kivéve a pénztárcámat. Ezt a szívást!! hogy hogy a fenébe hagyhattam ott - vagy el??? - nem tudom. Rám is jött a frász. Egyrészt mi van ha tényleg elhagytam, mert hogy miért hagytam volna a kocsiban, amikor tudtam jól, hogy a kilátó belépős? Másrészről, hogy akkor hol a fenébe hagytam el, mert hogy abban van mindenem! Áááááááá! A fene megette, felmásztunk, eltűnt a pénztárcám, és még a kilátást sem láthatjuk?!?! No de a jóisten megláthatta kétségbeesésem és megszánt minket a jegyosztó bácsi jószívűségével, mert hogy felengedett minket ingyen! Ilyen egy rendes, aranyos bácsit! Persze gyorsan meg is háláltuk..... pár cukorka, meg az almám hálánk jeléül. És fel is jutottunk! És milyen szép kilátás nyílt a Balatonra! Kár lett volna kihagyni csak azért, mert a kocsiban hagytam a pénztárcám vagy épp el. És hogy ezt mihamarabb kiderítsük mentünk is nagyon gyorsan vissza a kocsihoz.....És persze hogy ott volt! az ajtós pakolós részben volt, és nem is figyeltem arra, hogy elkezdtem oda is pakolni. Nem baj, a lényeg, hogy meglett és még a kilátást is láttuk.

Viszont már tényleg iszonyat meleg volt, és még egy kilátónak, ami soron jött volna a látnivalók közt már nem volt értelme, úgyhogy megint kerestünk egy Balaton-partot, és fürödtünk egyet. Most már rendesen, mert anya is bekúszott, és megmártózott az amúgy még mindig hideg és nem túl tiszta Balatonba. Az idő jó volt és a strand is, amit Badacsonytomajban sikerült találnunk. Nagyon család- és gyerekbarát volt. És milyen jó lett volna, ha szépkártyával fizethettem volna..... de az életunt nyanya elfelejtette megkérdezni. Úgy tűnik, hogy nekem kell mindig még a legelején rákérdeznem, különben a pénztárost nem érdekli.


Strandolás után még volt annyi időnk, hogy megnézzük, hogy valóban ott van-e Badacsonytomajban az a bazalt templom, amit még Hegyestűnél láttunk és olvastunk. És valóban! Milyen szép egy templom! kívülről talán eddig a legszebb amit láttam! Nem a megszokott, nem a hagyományos, és hogy milyen jól nézett ki azokkal a kövekkel! Belülről már semmi extra, de a külsejét megérte megnézni.
Azt gondoltam, hogy innen még lehet hogy könnyen és gyorsan felérhetnénk a Badacsonyi kilátóba, no de egy kilátó egy nap bőven elég, és amúgy is közeleg az este és a szálláshelyet meg kellene keresni. Így is tettünk, irány Balatongyörök.

Igazából nem sokra számítottam ilyen olcsó szállásdíjért cserébe, viszont pozitív csalódás ért, nem is kicsi. Bár nem volt saját partja a kempingnek, de kicsi és hangulatos volt nagyon sok külföldivel. Így igazából nem kellett félnünk, hogy lenyúlnak bármit is, mert hogy a külföldiek nem tesznek ilyet. Úgy éreztem, hogy jó kis helyünk lesz itt jó pár éjszakára.






3. NAP  -  Kedd

Mivel az előző nap a tervezett várnézés elmaradt, ezért azzal kezdtük a napot. Irány a sokat emlegetett Szigligeti vár. Mivel ezen a mai napi kiránduláson nem voltak olyan nagy távolságok ezért hamar odaértünk a várhoz, és még a várjátékokra, illetve a bemutatóra is időben ott voltunk. Elég mókás volt a beöltözött vitézek bemutatója. Némileg feldobta a szimpla várnézést. A probléma megint a gyerekhaddal volt, akik éppen akkor jöttek. No azért kellemesen, kényelmesen végig néztük a várat, ami csodálatos és nagyon szép volt! Még egy fagyira is meghívtam anyát, igaz nem a várban, mert ott valahogy pont fagyi nem volt, de a vár tövénél, a templom melletti épületnél nagy betűk csalogatták a fagyizni vágyókat. A suvenyirt úgyis ő vette, akkor legalább azt a drága fagyit én fizetem. Mert hogy az volt.... legalább annyira drága, mint amennyire finom. Bizony finom volt az a házi készítésű fagyi!
Bár készülődtek az esőfelhők, a csobánci vár megnézését választottunk következő programnak. De előtte még volt szerencsénk az Avasi templomromot is megtalálni és megnézni!

Úgy gondoltuk, hogy amíg még nem esik az eső, legalább az legyen meg. Még jó, hogy ennyire variálhatók voltak a látnivalók.
Szóval fel a Csobánci vár meglátogatására. Gondoltam a térkép alapján elég sokáig fel lehet majd menni kocsival és nem olyan nagy túra az a kis dombocska..... Ja, gondoltam... már megint. Mikor nagynehezen megtaláltuk a faluban azt a bekötő utat, amit a turistatérkép is ajánlott, akkor láttuk, hogy nem kis dombocska ez, hanem egy rendes hegyecske, és hogy oda bizony fel kell mászni, mert hogy a parkoló után elég bizarrnak és nem túl kecsegtetőnek tűnt az a szűkös kis murvás utca a kocsi számára. Így hát normális átlag turistához hasonlóan a kocsit a kijelölt parkolóban hagytuk, és hátitáskával a hátunkon meg is indultunk felfelé. Az elején még morgolódtam, hogy talán még mehettünk volna Szuzival, de aztán beláttam, hogy nem lett volna jó ötlet. Így szépen cammogtunk felfelé a nagy melegben, mert hogy időközben rossz időnek nyoma se volt, melegnek és vakító napsütésnek annál inkább.
A kilátás gyönyörű volt odafent és a várrom is elég korrekt rom volt. Bár érdekes látványt nyújtott a bikiniben padon napozó nő és hozzátartozóinak látványa, de mi ettől függetlenül körbenéztünk, és még ettünk is a várban egyet. Miután nem csak pocakunk, de már szemünk és elménk is megtelt a látvánnyal, megtárgyaltuk, hogy mit lehetne még a nap hátralévő részéből kihozni. És mint utólag kiderült nem csak a várromot, de még egy templomromot is sikerült megnéznünk és lencsevégre kapnunk!

Úgy gondoltam, hogy azért a tapolcai program még belefér. És mivel még Tescojuk is van, ezért nem rossz ötlet arra venni az irányt. A Tavasbarlangot szerettem volna megnézni, vagy inkább anyának megmutatni, de mint kiderült anya már ezt is látta gyerekkorában. Ahhoz képest... azt hiszem hogy mégiscsak meglepetés volt számára, hogy nekünk kellett a csónakot vezetni. Mókás volt, főleg anyának a víziszonyával és félelmeivel, no meg az irányíthatatlan csónakkal..... az az evező csak mutitóba volt, értelme nem sok. Viszont örülök, hogy megnéztük és megéltük, kár lett volna kihagyni.
Majd megnéztük még a belvárosi tavukat, mert hogy nagyon szép az az óvárosi rész. Azok a tavak, az a park, az a vízikerék.... S a Tesco után még úgy gondoltam, hogy valamilyen program még bele kell hogy férjen a napba, és ez az elmaradt Badacsonytomaji kilátó lesz. Ami mint kiderült igazából nem is azé a községé (amit én gondoltam), hanem nem-kevesebbről volt szó, mint 'A' Badacsonyi Kisfaludy kilátóról. S némi falujárás után ki is derült, hogy Badacsonyból lehet kocsival a legjobban megközelíteni.
Így is tettünk... mentünk és kerestünk.... és kerestük.... majd az elágazónál kisutakon felfelé és felfelé.... És hát mi más várt volna minket.... mint egy fizetős parkoló! Hát persze!
Ha már a kilátó ingyenes, akkor mi máson lehetne pénzt keresni, mint az autóval érkezőkön. És ha legalább a kilátóig vitt volna az út, de nem! Még hegyet kellett mászni! Igazi rablás. Legalább a parkolódíjszedő volt annyira kedves, hogy a pénzünkért adott egy térképet is, hogy elmagyarázza a szörnyülködő és más útvonalra esküdő jómagamnak, hogy bizony ez a legrövidebb útvonal és hogy nincs is olyan messze innen a kilátó.
Hát majdnem..... mert azért másztunk, és másztunk, és másztunk és nem nagyon akart vége lenni az útnak. Persze a nap végén az ember már fáradt, és a rövid út is hosszúnak tűnik. És ha legalább megérte volna.... De nem! Illetve hát igen, mert hogy mégiscsak egy fontos kilátó.... de hogy kilátás ne legyen!..... főleg nem a Balaton felé! Ez szörnyű! Most nem a fémrács, vagy a korlát takart ki, hanem a fák..... és nem volt igazi szép Balatoni kilátás. Akkor már a révfülöpi jobb volt. Tihany felé és északnak el lehetett látni, de a nagy szél miatt annyira azt se tudtuk élvezni. Megvolt, pipa. Lefelé azért megszedtük magunkat újfent suvenyirral..... és mi mással hát, mint kövekkel.... Főleg, hogy anya észrevette, hogy hogyan változik a köveknek a színe ahogy haladunk felfelé vagy lefelé. Újfent egy kisebb geológiai kőgyűjteménnyel tértünk vissza a kocsihoz, pont olyan időt futva, mint amit a parkolós bácsi is mondott. Másfél óra alatt megjártuk.... nem is rossz.....
Ilyen fárasztó nap után már csak a vacsora és az alvás lebegett lelki szemeink előtt. Még jó, hogy itt tényleg alig voltak távolságok. Továbbra is a Balatongyöröki kempingünk úgy tűnik, hogy nagyon jó választás volt.


4. NAP  - Szerda

A folyamatos 'online' időjárás-jelentés szerint (Hugi csekkolta, és telefonon közölte, hogy vajon mikor is fog minket utolérni a rossz idő) lassan romlani fog az időjárás és komolyabb csapadékmennyiség is várható. Így született meg a döntés, hogy akkor nézzük meg addig a többi várat, amíg még lehet túrázni és nem mos el mindent az eső.
Reggeli után irányt is vettünk Sümegnek, hogy a legtávolabbi látnivalóval kezdjük. Nem igazán jutottam közös nevezőre a GPS-el, és megjártuk még a belvárost is. Ott egy szent templomot is megtekintettünk, mielőtt odataláltunk volna a vár aljához. Egy kis plusz program, de megérte.
Mire odaértünk a várhoz már nem volt nagyon derűlátó az időjárás, de azért reménykedtünk. Elég szeles volt az idő, no de ez nem baj. Megindultunk hát felfelé.....Tudtam, hogy meg kell mászni a hegyet, de nem volt annyira félelmetes mint emlékeimben, vagy lehet hogy már megedződtem az elmúlt 3 évhez képest?
Nagyon szépen megcsinálták a várat. Sok látnivaló volt, és turistákat lefoglaló programok, tennivalók. Tényleg jól el lehet sétálni, nézelődni és sok-sok érdekes dolgot lehetett látni. Sajna az időjárás nem volt túl kegyes. Sötét felhők közeledtek, és még nem is láttunk mindent, amikor el kezdett esni az eső. Mivel elsőre nem úgy tűnt, hogy gyorsan elmegy, ezért előkaptuk a felettébb csinos és vonzó sárga esőkabátunkat, és míg mások várták, hogy elálljon az eső, addig mi folytattuk utunkat. Benéztünk ide és oda, már nem volt sok vissza, és mire végeztünk, és már mentünk elfele, már nem is esett az eső. Szerencsére, mert így tudtuk folytatni utunkat.
Mivel újra kisütött a nap, ezért anya úgy gondolta, hogy a holnapi kiszámíthatatlanság miatt lehet, hogy jobb lenne, ha ma néznék meg a többi várat is, és akkor holnap nem mossa el az eső a programokat, ha valóban annyi fog esni, mint amennyit előrejeleztek.
Hát akkor, ahogy már egyszer elterveztem.. és ahogy amúgy is logikus lett volna,... a visszafelé úton ahogy a látnivalók jöttek szépen sorban, úgy meg is néztük őket.
Először a Tátika várát 'találtuk meg', illetve azt ahol kocsival meg lehetett állni, és ahonnan a várhoz fel lehetett menni. Végül is egy dombtetőn állt, úgyhogy gondoltam, hogy azért mászni kell. De hál istennek nem kellett olyan sokat és nem is tartott olyan sokáig, no meg az időjárás is naposabb és kellemesebb lett. Meglepetésünkre elég nagy darab fal állt még a várból és a kilátás is szebb volt mint vártam. Úgyhogy örülök, hogy megkerestük, végül is listás vár! Jó pár klikk és a várromnál egy laza ebéd után indultunk is tovább, hogy akkor már minden beleférjen ebbe a napba. Tulajdonképpen a következő napra tervezett programot futottuk, s mint másnap kiderült, nagyon jól tettünk.
Ennek megfelelően a Sztupa volt a következő állomás. Bár azt az utat elsőre nem találtam meg, amit gondoltam és amire emlékeztem, hogy ott kellene legyen. De mint utána kiderült nem is ott és nem is arra volt, ahol én azt kerestem. De a lényeg, ahogy Zalaszántóhoz értünk, az egyértelmű táblának köszönhetően megtaláltuk az utat. És lássak csodát, az volt az az út. Hát ennyit fakultak emlékeim pár év alatt, hogy már arra se emlékeztem, hogy hol van az elágazó..... de meglett... és az út is.... és az pont olyan volt, mint amire emlékeztem.
A Sztupa még mindig nagyon szép volt. Körbejártuk, szó szerint is. És még egy kőtornyocskát is építettünk. Sőt még szuvenyírra is sikerült szert tennünk.
A késő délutáni órákba még a Rezi vár is belefért. Gondoltam és tudtam is, hogy kocsival elég jól meg lehet közelíteni, ami így is volt.... no de ilyen utakon! Ez nem nevezhető útnak! Persze akinek terepjárója van, és nem is sajnálja a kocsiját..... De én nagyon sajnáltam a kis Szuzit! Borzasztó, hogy milyen rossz volt az út. Lyukak, kavicsok, gödrök és még több gumilyukasztó kavics. Gyök 20-al szépen elgurultunk.... és amikor láttam, hogy más jön visszafelé, és sokkal jobb kocsikkal is végéig mentek (vagyis nem féltették), gondoltam, hogy akkor mi is meg tudjuk csinálni. És így is lett. A vége előtt leraktuk az autót, mert teljesen a várig nem lehet felmenni kocsival. Egy kis gyalogtúra is kellett. Az a fránya 600 méter pedig (amit az egyik tábla sugallt) elég hosszúnak tűnt,... szerintem és a lépésszámláló szerint is mentünk legalább egy, ha nem másfél kilométert (csak felfelé).
És mondanám, hogy megérte felmászni..... igen is, meg nem is... mert hogy listás a vár......de önmagában valóban nem nagy szám. Az a két kőfal ami maradt és a terasz kilátó..... No és az a oda nem illő felújítás! Érthetetlen amit a bejáratnál csináltak. És minek?! mi célt szolgál? Mert hogy nagyon nem illett oda az a szinte futurisztikus hatású, modern falécekkel kialakított tetőszerkezet. Nagyon érdekes volt, és tényleg érthetetlen. Azért körülnéztünk, főleg a kilátást csodáltuk meg, mert az itt is páratlanul szép volt. Összeszedtük a szuvenírt, szó szerint..... mi mást hát.... mint köveket.... és indultunk is. Késő is volt, fáradtak is voltunk, és kezdett lógni az eső lába is. Mondtam is az égieknek, hogy legalább addig bírják ki, amíg kiérünk arról a szőrnyű útról a falúba. Nagyjából meg is hallották kérésem, és milyen öröm volt épségben, ép gumikkal visszaérni a Carina kempingbe. A várva várt nagy eső meg még nem érkezett meg..... pedig az esti beszélgetéskor Hugi továbbra is mondta, hogy nagyon sok fog esni. Bizakodva és reménykedve tértünk nyugovóra a sátrunkba.



5. NAP  - Csütörtök

Hálistennek este még nem esett annyi eső, de a levegő  reggelre már sokkal hűvösebb lett, és a borús égbolt nem sok jóval kecsegtetett. A programcsere miatt ma Keszthely és a múzeumok, és Hévíz lett volna soron. No meg az új látnivaló, amit anya mondott és többször is elmentünk mellette.... méghozzá az Afrika múzeum. Gondoltam, hogy akkor délelőtt azt nézzük meg először, és utána a keszthelyi múzeumokat kényelmesen,... és talán még egy hévízi pancsi is belefér. Hát nem egészen így lett. Az Afrika múzeumot jó borsos áron még szárazon meg tudtuk nézni. 
Volt minden... pénzleső csalók a bejáratnál fényképezővel és mustánggal felszerelve, egy ház tele 'állathullával' és rengeteg szépen megművelt fabútor csodákkal, és persze rendes, igazi élő állatok is voltak. Bár nem annyi, mint amennyit az ember feltételezni mert, és nem is olyan nagyon extra különleges állatok (csak egykét őzike, teve, muflon féle, zebra és strucc, aranyos kecskék és még egy két apróság)..... De az ötlet díjazandó és nagyon jó kikapcsolódást biztosít! És díjazom az elhunyt nagy vadász Endre bácsi hagyatékát és életmunkáját (annak ellenére, hogy nehezen értem meg azokat az embereket és akik képesek elvenni az állatok életét.). Nem sokan tesznek ilyet a hazájuk felé, hogy hazahoznak ennyi becses kincset és azt még meg is osztják az érdeklődőkkel. Szuper a gondolat, az ötlet és a megvalósítás is! És a suvenyírboltban milyen sokáig voltunk! Annyi minden látnivaló volt és olyan sok mindent tudtam volna venni, de a témába illően faékszerek lettek a befutók!
Utána még belefért végre az első normális ebédünk a kemping melletti parti étteremben. Nemcsak hogy szépkártyával lehetett fizetni, de még finom is volt a főtt és meleg ebéd! Csak már meleg nem volt, már mint az időjárást tekintve. Eléggé lehűlt a levegő, és már tudtam, hogy Hévízből nem lesz semmi. De legalább akkor Keszthelyt nézzük meg, a múzeumokat még esőben is lehet látogatni.
És így is lett, de ki gondolta volna, még én sem..... a várva várt eső megérkezett, csak úgy zuhogott mire odaértünk. Már a kastélyig se jutottunk el szárazon, pedig anyának volt esernyője. Így hát kinti képek nincsenek. A hátralévő 2,5 órát bent töltöttük és néztünk meg minden látnivalót. 
Először a kastélyt néztük meg... mégis csak ez a kastély egyik lényeges látnivalója.
Utána pedig szépen sorban az összes többi múzeumot is megtekintettük.
Nagyon szép volt, főként a vadász múzeum a sok kitömött állattal. Nagyon szépen megcsinálták, ehhez képest Zirc valóban kispályás múzeum. Bár több időt is szánhattunk volna rá, lehet hogy egy egész nap kellett volna a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum megtekintéséhez. De jelenleg ennyire volt időnk, majd legközelebb és most már tudom, hogy miért is érdemes oda menni. Gondoltam egy röpke város nézés még beleférne időnkbe...... ami lett is volna és még kajálni is tudtunk volna, de annyira esett az eső, hogy a városnézés teljesen lehetetlen volt. Így hát vissza vagy nem vissza dilemma mellett úgy döntöttünk, hogy kellene valami vacsora-féle, mert hogy a hidegben, abban a nyitott vendéglőben Balatongyörökön nem fogunk már vacsorázni. És hát akkor Tesco... és ha már Tesco.... és ott van mellette a cipőbolt..... be is néztünk. És milyen jól tettük. Egyrészt nem áztunk és nem fáztunk, másrészről még cipőket is vettünk. Időközben meg még jött az ötlet is, hogy ehetnénk a Mekiben is. Ott a kaja meleg is meg nem is, de legalább nem a megszokott, és nem ázunk és nem fázunk.
Utána elég érdekes volt esőben a kempingbe érkezni és esőben a sátorba befeküdni. Érdekes na, nem sűrűn csinál ilyet az ember. Ezt a napot jól elmosta az eső. De legalább ezt-azt meg tudtunk nézni, és nem teljesen üresen ment el. Éjszaka meg esőben?!? Mit nekünk!.....voltunk már így, hogy kopogott és dörgött....talán most se ázunk be, főleg, hogy befújtam a sátort a sátorállításkor azzal a csodaszerrel. Úgyhogy csak nem ázzunk be.... .Holnap meg ki tudja, hogy milyen reggelre ébredünk.


6. NAP  - Péntek

És bizony, hogy olyan reggelre ébredtünk! Hideg, esős, vizes, barátságtalan időjárás. Egész éjjel esett az eső és még reggel is szemerkélt, hol jobban, hol kevésbé. Szóval esett az eső.....és esőben kelni!.....hát még sátrat bontani! De legalább nem áztunk be! Reggel a portán megérdeklődtem, hogy milyen időjárás lesz szerintük a mai nap, vagy inkább kicsit távolabb. A nő kedvesen megmutatta, hogy dél felé mennek a felhők. Gondoltam hát, hogy akkor talán jobb is ha pakolunk és elindulunk északnak, amerre amúgy is vitt volna az utunk terv szerint.
A reggel így elég sz* volt, és sajnos akárcsak az időjárás, a kedvünk is. Nem is kicsit.... idegesek és feszültek voltunk. No és iszonyat hideg volt! Fáztunk és így esőben, hidegben, kora reggel sátort bontani! Még a reggelit se tudtuk normálisan eltölteni.
A sátorról a jó sok víz letörlése után (legalább olyan csodanedvszívó csodatörlő volt nálunk) nagy nehezen bepakoltunk, majd fizettem és távoztunk is. Pocsék idő volt. Reménykedtünk, hogy megérte felfelé elindulni és nem haza, és hogy a hátralévő 2-3 napban fogunk tudni még ezt azt megnézni és látni.
Ahogy haladtunk Balatongyöröktől észak felé valóban egyre kevesebb eső esett, és mire a következő programhelyhez értünk, Sárvárra, addigra már egész tűrhető volt az időjárás. A legfontosabb és a fő terv a Sárvári vár, avagy Nádasdy-vár megtekintése volt... mert hogy listás! Nemcsak hogy hamar megtaláltuk, de még kulturált parkolási lehetőség is volt, ....és ezt mindjárt a városka szívében. 
Így hát meg is néztük a várat..... ami szó mi szó nem volt nagy szám. Amúgy szép volt, meg nagy.... de inkább várkastély, aminek nem igazán volt lehengerlő az udvara, és az épületen belül is csak kiállítások voltak, mint látnivalók. Ha kastély szemszögből nézzük, akkor végül is nem volt olyan rossz, és még a belépőt is olcsón megúsztuk.....mert hogy a fényképezőnek is kellett volna jegyet venni (ugyebár ez az újkeletű pénzrablási kórság), de annak ellenére hogy utaltam rá, és mutattam is, meg se hallották. Így hát okosan takargattam, és fű alatt csináltam pár képet. Valahogy hálistennek senkit nem érdekelt, hogy van-e jegye a gépnek vagy sem. Így hát diszkrét üzemmódban elég sok képet sikerült csinálnom.:) (Megígértem már az égieknek, hogy nem csalok, de ha nem figyelnek oda a kérdésemre... akkor nincs mit tenni :)
A várnézés után jártunk egyet a központban. Már csak azért is, hogy tudjak felvenni némi készpénzt. Nyugtáztuk, hogy szép kis városka, elég jól nézett ki a központ, főleg az az érdekes sárga templom. Meg is néztük azt is. És még be is lehetett menni, úgyhogy már csak azért megnéztük, hogy egy ilyen szép templom külső milyen belső értéket rejteget.
És még egy fagyira is telt....no meg még egy boltba is benéztünk.
Már eléggé délután volt, de anya nem nyilatkozott, hogy mi legyen a továbbiakban, így hát eredeti tervnél maradva elmentünk a 'híres' sárvári fürdőbe és pár óráig áztattuk magunkat.
Valami lenyűgözőbbet vártam.... főleg ennyi reklámozás mellett, de ez is csak egy fürdő. Viszont szép nagy és modern, de legfőképp családbarát! És mint tudjuk manapság ez az egyik legfontosabb, hogy a család a kisgyerekkel is jól érezhesse magát.
Szállást tekintve viszont úgy gondoltam, hogy mégse alszunk ott, már mint Sárváron, és estére már Ajkára érünk, mert sok idő elmegy ám a sátor bontogatással is, meg amúgy is.... szép város ide vagy oda... annyira nem nagy szám, hogy egy egész estét ott töltsünk.  Úgyhogy így is lett..... fürdés után utunkat Ajkának vettük.
Ahogy mentünk újra eső zónába kerültünk, és csak remélni mertem, hogy nem esőben kell megint sátort vernünk és aludnunk. Szerencsére nem így lett.....
Az ajkai kempinget egész könnyen megtaláltuk. Igazából a fürdőt kellett keresni, mert amellett van a kemping. És hát bőven volt sátorhely amiből választhattunk, úgyhogy sátor felállítás, vacsi és aludhattunk is. Éjszaka mintha kopogott volna az eső, vagy nem? Lehet hogy csak a fáról csöpögött? Nem tudom már, egy kicsit azért paráztam, hogy milyen reggelre ébredünk majd. A sok fa között, és úgy hogy előtte már felázott a talaj, és a bizonytalan időjárás mellett már nem volt olyan kellemes sátorozni. 



7. NAP  -  Szombat

Reggel reménytelinek tűnt a nap az aznapi programot tekintve. Szinte túlságosan is, mert hogy előtte nap még majd megfagytunk, ma viszont meg már megint nyári meleg tombolt. Még a végén ugyanolyan kánikulában térünk haza, mint amiben indultunk.
De jó volt, hogy kisütött a nap. Azért melegben mégis csak más, mint esős hideg időben kirándulni. Így reggeli után mentünk is, hogy a Somló hegyen megnézzük a Somlói várat.
Ahogy a 0.0-ás térképem is mutatta, a templomig kocsival fel lehetett menni, utána meg a jelek és táblák szerint gyalogosan folytattuk utunk. Mások is voltak, akik a hegytető felé haladtak, úgyhogy még elhibázni se lehetett volna. A kilátót is megtaláltuk, ami nem is a kereszt volt, hiába tűnt lentről az annak. A valódi kilátó egy kőépület volt, amiben meg belépőt kértek egy emeletnyi kőtorony megmászásához.... fujj.....ha még legalább magas lett volna, vagy ha annyit gyalogoltunk volna érte. Úgyhogy most kivételesen ez a kilátó nem jött be. Nem is tudom igazából, hogy miért, lehet hogy később majd bánni fogom. No majd legközelebb megnézem, hogy milyen kilátást kínáltak volna pénzért. Miután körülnéztünk és megpihentünk elindultuk megkeresni a várat. 
Elég gyorsan és könnyen megtaláltuk a várhoz vezető utat és a várat is. Az út során pedig a kilátás kárpótolt minket egy kicsit... hát még az az őzike, amit útközben láttunk... és még majdnem lencse végre is kaptam. Sajnos csak majdnem...
A vár nagyon szép volt, már amilyen szép egy romvár lehet.... Volt mit nézni, voltak falak és persze szuvenyír kövek is. Ééééés rengeteg képet csináltam, csinált anya, rólam, rólunk, hogy megmásztam a falat, a kilátásról, a távoli ismerős dolgokról .....úgyhogy nagyon tetszett. Kár lett volna kihagyni, főleg hogy ez is listás :).
Node amikor már visszaértünk a kilátóhoz (mert hogy ugyanazon az úton mentünk vissza) és mentünk volna le a kocsiig, akkor anyának nem kellett volna azt a Kinizsi-szikla dolgot megemlíteni. És hát én megindultam, hogy utána nehogy az legyen, hogy még meg se próbáltuk.... de hiába....nem találtuk, mert nem is tudtunk, hogy mit kell keresni. Úgyhogy tettünk egy fölösleges kört, megint tartoztunk az ördögnek egy úttal.
Mivel telefonos érdeklődésem során kiderült, hogy a pápai Eszterházi kastély egyáltalán nincs nyitva felújítás miatt, és nem lehet bemenni, ezért ez a program elmaradt. Nem látogatható, hacsaknem a már bejelentkezett csoporttal együtt megyünk, de az majd csak vasárnap lett volna esedékes. Ami persze nekünk már nem lett volna jó, így hát fájó szívvel....ahogy Hévizet is.... Pápát is töröltem a listáról, illetve bekerült a 'nem jött' össze látnivalók közé.
Az élménydús Somló hegyi túra után Döbröntébe utaztunk, hogy ott is megnézzük a listás, de már kevésbé impozáns várromot, a Szarvaskői várat. Addigra már nagyon meleg volt és kezdett leolvadni rólam minden, ezért papucsra és másik felsőre váltottam, mert tudtam, hogy itt egyáltalán nem lesz nehéz a terep. A vár se nagy, úgyhogy nem kell olyan nagy erőkifejtést tenni, mint ez előzőnél. Így is lett.....egy laza sétával fel lehetett jutni az 'ápolt' domboldalra és ott meg lehetett nézni a maradék várfalakat. Valóban nem olyan nagy várrom, viszont még így is messze több várfal-maradvánnyal büszkélkedett mint sok más várrom. És legalább nem egy fél erdőn kellett átverekednünk magunkat, hogy lássunk valamit is. Ez pozitívum! Körülnéztünk, körbe sétáltuk és miután itt is majdnem felszedtük a fél várat, mentünk is vissza a kocsihoz, hogy gurulhassunk tovább egyéb látnivaló felé.
De előbb anya szerette volna még megnézni azt a furcsa zöld tetejű templomot. Végül is, miért ne, az úrkúti látnivaló már úgyse fért volna bele a napba...... és akkor legalább még valamit látunk itt a környéken. És csodálkozásomra! hát mit is talált meg anya!... anélkül, hogy mondtam, vagy említettem volna, mert hogy én el is felejtettem.... hát megtalálta az Eszterházy mauzóleumot, amit én még a tervezéskor néztem és fel is vettem látnivalóként, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mivel nem is tudtam, hogy igazából hol kellene keresni. No anya megtalálta, és nem is volt eldugva... .a mellette lévő Ganna nevű falu központjában állt. Bár bemenni nem tudtunk, mert arról pont lekéstünk, de kívülről és a betört ablakokon keresztül (no nem mi törtük be, az már úgy volt) azért megnéztük, hogy tényleg látni-e sírokat, úgy ahogy azt mondják. És valóban.....a kíváncsi ember mit meg nem talál és lát!
Ezután már végképp indultunk vissza a kempingbe, hogy vacsi, vagy valami legyen. És hosszas tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a  fürdőbe. Jó idő van, és a telefonos segítség szerint elég melegek a fürdők vizei. Melegek, mi?.....?.... Hát nagyon távol volt az a melegtől..... mindkét medence, amit kipróbáltunk, így még zárás előtt. Lehet, hogy be se kellett volna mennünk... de ha már ilyen jó idő lett, és még a nap is süt... és úgy, hogy a strandosok szerint meleg a víz. Úgyhogy bementünk, de csalódás. Nem mondom hogy rossz fürdő, mert nem rossz, sőt... De az a hideg víz nem esett jól. Még jó, hogy a zuhanyzóban nagyon jó meleg víz volt. És sajnos ahogy a strandról kifelé jöttünk egyre nyilvánvalóbb volt, hogy azok felhők bizony esőfelhők, amik egyre jobban közelednek. Már megint eső, jaj ne!
Nem igazán jutottunk közös nevezőre, hogy mit is csináljunk, vagy hogy hol vacsorázzunk, vagy hogy mi legyen. Úgyhogy a tóhoz mentünk (a strand mellett van egy kis tó, és mellette egy étterem is), hogy akkor anya a kacsákat megeteti. Etette is volna, hogy ha nem kezdett volna el esni az eső. Mert hogy valóban esőfelhők érkeztek, és nem is akármilyen széllel és csapadékmennyiséggel. Ez kergetett be minket a Tó étterembe. És ha már előző nap nem sikerült ennünk ott (az étterem este 8 után be volt zárva, ki gondolta volna), akkor most ettünk egy meleg vacsorát. És hát érdekes volt.... és nem a kaja, mert az finom volt.... hanem a buli meg a zene, ami egy nagyobb többfős társaságnak szólt. Zenés vacsoránk volt! Csak úgy pilláztam és csodálkoztam,.... zenés vacsora, hm... S mire végeztünk a vacsival, az eső is elállt, és térhettünk is nyugovóra, hogy holnap végre hazafelé vehessük az utunk.

8. NAP  - Vasárnap

Az utolsó nap. Reggelre legalább nem esett az eső, de ennyi csapadék után.... úgy, hogy nem igazán volt füves a helyünk.... hát tocsogtunk a sárban. Persze ez egy kicsit túlzás, de sáros volt minden.... és így elég nehéz tisztán elcsomagolni a sátrat. Úgyhogy jó koszosan ment a helyére.  Pakoltunk, ettünk és csomagoltunk..... és indultunk is haza! Végre!
Talán már írtam korábban, ha nem, akkor most írom, hogy azért ennyi nap után vágyik már az ember haza, a saját kényelmes kis otthonába. És talán sok is volt egy kicsit ez a 8 nap, de így lehetett a lehető legtöbbet kihozni belőle... már mint a legtöbbet látni, ha már benzint és szállást fizetni kellett. És most még van\volt rá pénzem, időm és energiám is. És hát miről fogok majd mesélni évek múlva, ha nem erről :)
A kempingből kifelé fizettem, és már gurultunk is tovább.... szigorúan hazafelé irányba. Hálistennek most a benzinnel nem volt gond..... úgyhogy nyugodtan figyelhettük a még az aznapra szánt programokra.
Az első az Ajka melletti Úrkúti Őskarszt volt. Gondoltam, hogy nem olyan nagy dolog, de szépnek tűnt és nem mindennaposnak, így hát tervbe vettem. Bár megint mentem egy fölös kört (túl mentünk a falun, mire rájöttem, hogy melyik kereszteződés lett volna az, amin be kellett volna kanyarodni)..... Még szerencse, hogy a kocsival meg lehet fordulni :) Úgyhogy meglett a kanyar is, az út is, és a látnivaló is! És szerencsénkre vagy sem , épp ott volt egy bácsi és néni, és anya olyannyira beszédbe elegyedett velük, hogy a bácsi mint afféle idegenvezető társult hozzánk. Nem tudtam mire vélni, és csak azt láttam, hogy már nem csak ketten vagyunk, és így az időnk is jobban el fog menni,... abból viszont meg nem volt túl sok, mert ma még ugyebár haza is kell érni! De a végén azért én is megláttam a jó oldalát....volt ki mondjon ezt azt, és nagyon szép köveket mutatott és adott elvitelre is. Nagyon tetszett....és örültem, hogy elmentünk, meg még a bácsi társaságának is. Minden túraútvonalat nem jártunk végig, sajnos időnk nem engedte. Ez így pont jó volt.
Mire kiértünk és nagy nehezen elszakadtunk a kísérőnktől, addigra már a nap is kisütött, jóóó meleg lett, már megint. Ki gondolná, hogy pár nappal korábban még 3 hosszú-ujjú felsőben is fáztunk! Most meg..... Úgy tűnt, hogy ahogy jöttünk - kánikulában - úgy is fogunk hazaérni.
Ezután még két dolgot szerettem volna megnézni... ha már útba esik. Az egyik a Herendi Porcelánmúzeum. A másik az Essegvár  Bándon.
Előbb Herend volt az utunkon soron.  Igazából ez lett volna mára a legtöbb időt igénybe vevő program, és így is lett. Nagyon szépen megcsinálták a múzeumokat, és az egész komplexumot, mert hogy nem egy, nem kettő, hanem több épület is volt, és egy nagyon szép tér...... szóval nagyon jól nézett ki. Először megnéztük a múzeumot, majd a minimanufaktúrát, ahol megmutatták, hogy hogyan gyártják a porcelánt. És a végén még ihattunk egy ingyen kávét a kávézóban! Herendi porcelánból!!!! Azért nem minden nap iszik az ember méregdrága porcelánból kapucsínót :). Kár hogy a kávé rossz volt, de a csészék sokat segítettek. Bár az általam választott minta utólag már nem nagyon tetszett - az a bogár a csészém alján!... a madarak szépek voltak....na de a bogarak! minek?! Szóval változatos és jó élmény volt, és még tanultunk is ezt-azt.
Ezután márt csak a szomszédos Bánd községégben kellett az Essegvár romjait megkeresni. Bár nem listás, de gondoltam, ha már itt megyünk keresztül. Bár a község utcáiban a táblák mutattak  némi utat, de utána! semmi! ott álltunk és nem tudtuk, hogy hol kell felmenni! Szinte el sem akartam hinni, hogy nincs egy deka tábla se, vagy turistajelzés. Persze anya talált egy ösvényt, és így jobb híján elindultunk a kitaposott úton. Gondoltam ami fölfele visz, az csak jó lehet... előbb-utóbb. De hogy még egy jel se legyen, hogy arrafelé keresd te kíváncsi turista! Hacsaknem teljesen rossz helyen álltunk meg. De nem.... szerencsére ahogy felértünk a kaptatón már lehetett is látni a várat. És hát ja.... nem volt nagy.. és nem is maradt meg sok a várból.... De hogy más kertjének és gyümölcsösének a végében álljon! Erre születni kell, hogy egy vár álljon a kert végében. És igen....akár kocsival is fel lehetett volna menni, ha megtaláltam volna azt az utat. No de így is jó volt. Megnéztük, a várat is, a kilátást is, megettük az ebédünket is (egyszerű vajas paradicsomos kenyeret, mert hogy ez volt a maradékunk, és valamiért már nem vettünk semmit), és persze az elmaradhatatlan rész! szedtünk köveket! Bár mindenhol az volt, de mégse volt egyszerű mutatvány... mert hogy csak nagy kövek voltak, és az én kis üvegcséimbe valahogy nem akaródzott kis kő lenni..... de kerestem ám! Ez volt az utolsó látnivaló a hosszú kirándulásból.

Irány haza! Siettünk is volna, de azért Siófokon megálltunk egy kicsit vásárolni ezt azt (még is csak kell valami étel jövő hétre). Ahogy ez a megállás nem volt betervezve, úgy az se, hogy vásárlás végeztével  ránk szakad az ég és szarrá ázunk. Egyáltalán nem volt kellemes, talán így még soha nem áztam meg. Láttuk amikor jöttünk, hogy nagyon csúnya fekete felhők vannak előttünk. A 20 perc tescoban eltöltött idő után, pont amikor mentünk volna ki..... zuhogott és zuhogott, és nem is akárhogy! De nem volt mire várni,... és gondoltam, hogy az csak víz,... de nem jó érzés pár perc alatt teljesen bőrig ázni.
Gondoltam, hogy akkor legalább hazafelé jó lesz az út, ha már Siófokon ennyire kieste magát az eső.... ja...gondoltam már megint.... Zuhogó esőben nem nagyon szeretek vezetni, de ha muszáj akkor muszáj, mert hogy továbbra is zuhogott és zuhogott. Tamásinál meg már hol esett, hol nem... és végül szárazban értünk haza..... otthon esőnek nyoma se volt.... legalább is amíg kipakoltunk, mert ahogy beálltam a garázsba, utána már itthon is esett.  Vicces volt na.

Az egész kirándulás nagyon érdekesre, izgalmasra és változatosra sikerült! Igazi kalandtúra volt a javából! Köszönhető a programoknak, az időjárásnak és a Balaton-Felvidék sok-sok látnivalójának.
Mindent összevetve azt hiszem, hogy jól sikerült a körutazásunk. 8 nap, 7 éjszaka, több száz kilométer a kocsiban és jó pár a lábunkban is. Számos vár, templom és egyéb látnivaló.... annyi mindent láttunk és csináltunk, hogy remélem, hogy pár hónap és év múlva exponenciálisan nő ennek az élménynek az értéke, és boldogan fogunk visszaemlékezni a sok mókás és kevésbé mókás eseményekre is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése