Tátika vára

Tátika vára

 Oh a vár, csak rád vár!

És ránk is. Balaton-Felvidéki kirándulásunk alkalmával volt egy várnézős napunk, amikor is megnéztük a Tátika várát. Délelőtt a Sümegi várat KLIKK IDE néztük meg, utána következett ez, majd ezután a Rezi vár volt a cél. Szerencsére a délelőtti sötét felhők nem tartós esőt hoztak, így a Tátika várat már jó időben és napsütésben tekinthettük meg.

És hogy hol is? Zalaszántó és Bazsi közt Tátikahidegkút magasságában kell egy elágazást keresni. A barna tábla is mutatja, hogy a környéken vár van és valahol itt kell keresni. Az elágazásnál le kell kanyarodni (egyébkét itt egy piknikezős placc is van) és pár méterig lehet még kocsival menni. De csak addig... mert utána már erdő és hegyek... és az nem normál autónak való terep. 

A vár megtekintéséhez bizony túrázni kell egy kicsit. Úgyhogy kocsi itt...

 ...vár meg erre. És hogy merre is? Azt ezen a kis segédtérképen mutatom. (Az online turistatérképen KLIKK IDE Te is megnézheted, én mindig ezt szoktam használni a kirándulások tervezésekor.)

Úgyhogy kocsi pihen itt, túra ott, és már követjük is a kék sávos jelzést. Pár méteren belül egy tábla is mutatja, hogy jó, de veszélyes utakon járunk (legalább is a táblának az, mert eléggé 'megtört' a feladat alatt).

Széles, jól követhető földes út visz felfelé, enyhe és meredekebb szakaszok váltakoznak. Az elején még egészen könnyű, szinte laza sétának tűnik. No de a vár a hegy tetején áll, úgyhogy a magasságot valahogy meg kell mászni. Később már sáros kavicsos meredek szakaszok riogattak, de mi nem hátráltunk meg és töretlenül haladtunk felfelé, ha kellett akkor akár négykézláb! No de annyira nem volt vészes... csak hát ha talaj csúszik és omlós, a kavicsok meg kigördülnek az ember lába alól, akkor bizony már jobban oda kell figyelni.

Persze nem kell sietni és célszerű a kis túra során nyitott szemmel haladni a vár felé és a természetet is megcsodálni. Két jelzés keresése közt és az erdő-bambulászása közben annyi szépet lehet látni, mely üdítő a szemnek, léleknek, és kis pihenés révén a testnek is.

Ahogy a térképen is láthatod a cél előtt van egy elágazó, ahonnan már a kék L jelzést kell követni egészen a várig. Innen már nincs sok hátra, viszont tartósan emelkedő terep következik, amely során bizony éreztem a lábamban és hogy az izmaim dolgoznak, de rendesen. 

Közeledünk.... A faleveleken áttetsző kőrakások reményt keltenek az emberben, és olyan plusz erőt ad a gondolat, hogy mindjárt ott a cél, hogy nagy lihegés mellett is lelkesen siet, hogy minél előbb felérhessen.

 Mindjárt itt a vár...

...és a vár! Csudajó! Nem is gondoltam volna, hogy ennyi kőfala és maradványa áll még, és ennyire egyben van ez a vár.

Ezért már megérte felmászni ide! Mérhető és értékelhető vármaradványok.

 És nem is kicsi. Sok más vár megirigyelné a méreteit, és hogy még ennyi fala áll.

Bár nem egy feltűnő és ismert vár, de úgy tűnik, hogy elég sokan látogatják. A padok és tűzrakó helyek erre utaltak. Igaz, hogy nem egy könnyen és gyorsan megközelíthető vár, de ingyen bérmentve bármikor bárki által megtekinthető, és úgy tűnik, hogy az emberek élnek is ezzel a lehetőséggel.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a kilátás csodálatos volt. Ahogy a tekintet a magyar táj végtelenségében elveszik,... ez az élmény leírhatatlan.

Lenyűgöző látvány, lenyűgöző magyar táj.

Ezt igazából személyesen kell megélni, mert a fotó csak fakó, silány mása ennek a gyönyörű látványnak és a messzibe nyúló magyar táj szépségének.

Meghódítottuk a várat...

 ...és meghódítottuk a csúcsot is. Talán látod ott a háttérben, a távoli domboldalon azt a fehér izét (a nyúlánk gazvirág mellett kell keresni). No az a Zalaszántói Sztupa. A mai napon azt is volt szerencsénk megtekinteni, melynek az élménybeszámolóját KLIKK IDE itt olvashatod. De azért ajánlom, hogy előbb olvasd ezt végig :)

Sajnos a vár körül elég sok a gaz, ezért kicsi a mozgástér, már mint abban a tekintetben, hogy mit lehet bejárni és hogy hova lehet felmászni. Csak az 'előtér' közelíthető jól meg, ahol a padok és tűzrakó helyek is vannak. Ezen kívül a méteres gazon keresztül egy láthatóan jól kitaposott ösvény vezetett a kőig, ahol az a csodálatos kilátás nyílt a tájra,.... és ahol egy pillanatig az ember úgy érzi, mintha a világ tetején állna. 

Mennyivel jobb és nagyobb lenne ez a vár, ha gondoznák és feltárásokat végeznének. De egyelőre csak ennyi van. Viszont ennek is örülni kell, mert tudjuk, hogy ennél sokkal rosszabb is van. Másrészről így az igazi kaland! Erdő, túra, gaz, kilátás és némi 'vár-foszlány', mely felfedezésre vár minden erre kiránduló számára. Mitől lenne izgi, ha nem eme körülményektől?!

És látod mit mutatok ott? Ha elég jó a szemed és rá tudsz nagyítani a képre, akkor talán megtalálod. Persze nem pont az ujjam hegye mutatja, de az irány stimmel. Te vajon látod?

És hogy mit is? Hát azt, amit a mai nap még meg fogunk tekinteni. És ha nem látod, és nem tudod mi az, akkor olvasd el az egész napi élménybeszámolót KLIKK IDE. 

A lefelé út már egyáltalán nem tűnt hosszúnak. Végül is a várhoz vezető túra nem hosszú, nem is nehéz, bár néhol izzasztó izomgyakorlatokat megkövetelő emelkedők nehezítik az utat. De megéri! Ahogy számomra is megérte ez a kis kitérő, kár lett volna kihagyni.

Kellemes kis várnéző túra volt, gyönyörű kilátással, egy szép várral és sok szép élménnyel. Ha szereted a várakat is, meg még a túrázást is, pláne ezt a két kellemest kombinálva, akkor....

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!