Kisdörgicse - Templomrom

Kisdörgicsei templomrom

Balaton-Felvidéki kirándulásunkkor már előszeretettel kerestem a templomromokat is mint látnivaló. A Google térkép fotós beállításának köszönhetően fedeztem fel, hogy a Dörgicse nevezetű kis falu környékén nem is egy templomrom található.
És mivel én érdekesnek találtam, hogy van valami felfedezni való történelmi múlttal rendelkező látnivaló, ezért utunk Dörgicse felé vitt. Legelsőnek a Kisdörgicsei templomromot kerestük meg.

Dörgicse és Kisdörgicse között található egy földes útra mutató leágazás, amit a barna tábla, a történelmi értékű látványosságok ismertető jelzése, is mutat. Ott kell lekanyarodni, és alig pár perces földes-utas rázkódás után már lehet is látni a romot, és szinte ott is van az ember. 

Így tettünk mi is... majdnem... Mert hogy mi Dörgicse irányából közelítettük meg, és szó mi szó a nagy lendületben és bizonytalanságban elmentünk a tábla és az lekanyarodás lehetősége mellett is. De még szerencse, hogy az autóval meg lehet fordulni :), és visszafelé nagy bizonyossággal vettem be a kis jobb kanyart a barna táblánál. Egy kis off-road... szuzi is simán bírta a terepet, igaz gyök 10-el ha mentünk, de odaértünk.
Egy pici kis térképes segítség.. (És hogy lásd, hogy hol lenne a többi látnivaló :)

És a templomrom. Megtaláltuk! Van egy varázsa annak, amikor keresni is kell a látnivalót, és nem csak befizetni és megnézni. Az ilyen romok, ahogy ez is, szabadon (saját felelősségre) látogathatóak.

Árpádkori, román stílusú falusi kőtemplom. A XIII. század elejéről származik, Szent Miklós tiszteletére felszentelve. Mérete 10x6 m. A felújítás során a téglacsík feletti rész lett újjáépítve. Déli homlokzatán 3 román kori lőrésablak lett kialakítva. Építészeti érdekessége a nyugati bejáratnál a 165 cm széles boltozati indítás. Az oltár fedőlapja is az eredeti helyére került.

Kisdörgicse mellett, a Kű-völgy végén csúcsíves nyílású, öreg kőhíd is látható.

Egy romantikus kis rét közepén áll, szinte alig látni a környéken más építményt a romtól szemlélve, pedig a jelenlegi Kisdörgicse településrész nagyon közel fekszik. Így egy kicsit kiszakadva érezheti magát az ember az őt körülvevő civilizációból, amikor meglátogatja a templomot, és teljesen átjárhatja a középkori falak ódon hangulata. Nem is olyan fiatalok ezek a falak, építésüket a XII. századra teszi a helyi ismertetőtábla. 1225-től a Bogány-Randvány nemzetség tulajdona. A falu feltehetően ekkor Füreddörgicse névre hallgatott, igaz a forrásokban kicsit kaotikus, hogy a "sok" Dörgicse közül éppen melyik milyen nevet viselt. Említik Kisfaluddörgicsének is, a Kisfalud név eredetéről már írtunk a mindszentkállai kisfaludi templomromnál, egyrészt a nem teljesen önálló településrészeket is említették ilyen névvel (ne feledjük a Szarkadörgicséről az előbbiekben írtakat), illetve lehet, hogy az elhagyott pusztatemplom szinonimája volt ez a megnevezés.

Az 1300-as évekből János, az 1400-as évekből pedig Venedek nevű papja ismert. Pusztulása feltehetően a 1600-as évek elejére tehető, a török hadak többször is átvonultak itt, és a jelenlegi Alsó- és Felsődörgicse okleveles említések szerint is adózott a töröknek. Kisdörgicse a török kiűzése után települhetett újra, a régi falutól egy kicsit keletebbre.

Maga a templom kis falusi templom, kb. 6×10 m az alapterülete, egyhajós, íves szentélyzáródású, déli fala szinte teljes magasságban áll, három résablak megfigyelhető ezen az oldalán, akárcsak a felsődörgicsei rom déli falán is. Bejárata a nyugati oldalon lehetett. A három egymás melletti résablak akár Szentháromság szimbólum is lehet. Felsődörgicsén például ezt a nyugati homlokzaton lévő kereszt alakú ablaknyílás is erősíti, amely a feltárt keresztelőmedence helyét is jelölte, ahogy több más hasonló ablaknyílással rendelkező templomunknál. Keresztalakú ablakról itt nem tudunk, a nyugati homlokzat leomlott, a többi fal kb. 1 méteres magasságban az 1959-es feltáráskor került elő, részleges helyreállítási munkák is ekkor készültek. A szentély boltozata sem látható már, a nyugati oldalon lévő karzat dongaboltozatának indításai még láthatók. A templomot Szent Miklós tiszteletére szentelték, aki a hajósok védőszentje is, a Balaton közelségével ez talán nem is meglepő, a közelben Csopak templomromjának is ő a védőszentje.

Körbejártuk azt a kb. kétszobányi alapterületű romocskát a tisztás közepén, és mentünk is tovább, hogy a másik két templomromot is megkeressük, ha már a helyszínen talált információ is erőteljesen utal rá.

A visszafelé úton, alig pár méterre az elágazástól, megtaláltuk az emlegetett kőhidat is. Ha valakinek van kedve és ideje, akkor itt megállásra, és akár piknikezésre is alkalmas helyet találhat délutáni időtöltésre.

A romtól pár száz méterre délnyugatra található egy boltíves, XVIII. századi barokk kőhíd, amelyet a népnyelv római hídnak nevez, azonban sokkal régebbi.

Rom-keresőknek, kalandoroknak, kíváncsiknak, felfedezőknek, utazóknak és minden érdeklődőnek ajánlom, hogy ha arra jár, akkor tegyen egy kis pihentető kitérőt és nézze meg a romot (amíg még áll, és amíg még megvan, nem ám egyszer egy traktor véletlenül beszántja :) és nem lesz többé látható.)

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!