Kereki vára, avagy Fejérkő vár
A kereki várat szerettem volna mindenképp megnézni, mert hogy listás KLIKK IDE vár. Én már csak így hívom, amióta kielemeztük azt a Magyarország várai képet, ha még nem olvastad volna, akkor ajánlom az ehhez tartozó kis leírást, lásd link.
(A vár elnevezésével kapcsolatban találhatsz a neten anomáliákat, ugyanis a legtöbb helyen, még a leírásokban is Fehérkő várának nevezik, holott a helyszíni és egy-két másik helyes leírás szerint is ez a Fejérkő vár. Egyetlen betű eltérés.... A vicces a dologban, hogy valóban van Magyarországon egy Fehérkő vár is, csak az éppen nem itt, hanem az ország másik végén. Úgyhogy én javítottam ezt a dolgot a leírásokban is.)
A település kiemelkedő nevezetessége a középkori vár romja. Már csak azért is figyelemre méltó, mert a XIV-XV. századból Somogyban nagyon kevés vár, várrom maradt fenn. Kereki községtől délnyugatra, a levelesi erdő északi részén emelkedik a 283 méter magas várhegy, melynek ékes koronája a romjaiban is szép Fejérkő vára. Egészen a hegy lábáig autóval is megközelíthető.
A GPS jóságos iránymutatását követve, vagy ha Te sem bízol benne, akkor a térképet alkalmazva el kell jutni Kereki községéig. Egy kis segítség, hogy mi merre:
Mint látod ez mutatja, hogy a várhoz milyen utak vezetnek. Ajánlom, hogy itt állj meg és elemezd ki a táblát, hogy merre is akarsz menni, mert utána nem nagyon fogsz találkozni hasonló útmutató táblákkal. És az erdőben, a bizonytalan helyzetekben nagyon jól fog jönni. Amúgy ezeket az útvonalakat igyekeztem nagyjából én is jelölni a sárga szaggatott vonalakkal.
Szóval ha eldöntötted, hogy melyiken akarsz felmászni, akkor annak megfelelően keress egy parkolót és vágj neki. Mert tudjuk, hogy a várak és maradványaik mindig egy bizonyos meredekséggel rendelkező dombon találhatóak.
Ahogy a jelzéseimet is láthattad, mi a legrövidebbet és ezáltal a legnehezebbet választottuk. Ezt fogom most neked bemutatni. Persze nem kötelező majd Neked is ezen felmenni, ha egyszer erre jársz, sőőőt... inkább úgy szemléld, hogy ez az a túraútvonal, amit nem célszerű választani. Nem igazán ajánlom, ha nem vagy jó kondiban, vagy nem vagy nagy kalandvágyó... mert kibaszottul meredek az a rövid 700 méteres útszakasz.
Szóval....a tábla, mint egyetlen útmutató segítség megörökítése után (ami erősen ajánlok, ha nem lenne épp semmi nálad), mentünk is megkeresni, hogy hol állhatunk akkor meg. Bizonytalanul gurultunk egészen addig, amíg az utolsó meggyőző leállóig nem értünk. Ami pont olyan volt, mint a leírásban, amit a neten találtam. A várdomb aljánál lelkes helyiek (és a OTP:-) egy szép pihenőhelyet készítettek, itt lehet egyébként parkolni is a vár "bevétele" előtt. Sajna én képet nem csináltam róla, de ha az utca végén meglátod a kiépített pihenőhelyet asztallal, padokkal, akkor az az. De a barna kis táblácskából az út túloldalán - Kereki vár arra - biztos tudod, hogy jó helyen jársz, ahogy mi is. Úgyhogy itt álltunk meg, és mentünk is felfedezni, hogy merre van az a vár.
Gondoltam, hogy oda kell majd felmászni, úgyhogy túracipő, vagy egy egészséges sportcipő nélkül neki se indulj. Az aznapi kánikulára tervezett lájtos nyári öltözetem még elment, az erdőt és kullancsokat amúgy sem érdekli, hogy miben szenvedem fel maga, node a cipő! és a láb! az fontos, hiszen anélkül nem jutsz fel a meredek hegytetőre.
El is indultunk is, hogy megkeressük a felvezető utat. Elég hamar meg is találtuk a legrövidebbet. Ahogy az erdős részhez értünk, szinte az orrunk előtt magasodott a magasba az a bizonyos legrövidebb út, ami a leírásokkal ellentétben (amit neten olvastam) nem 300 méter, hanem 700 méter. És hogy hogyan is? ....hát úgy! hogy direktbe mászod meg a domboldalt. Elég keményen meredek volt, és komolyan el is bizonytalanodtam, hogy biztos, hogy ott kell-e felmenni, és még inkább, hogy biztos, hogy mi ott akarunk felmenni?!?!?
De mire végigfuttattam eme komoly gondolatsort, addigra anya már messze elkezdte megmászni a domboldalt. Végül is....felfelé még talán talán....Valamibe csak tudunk majd kapaszkodni. Csak ne lett volna olyan csúszóóós a placc. Sáros volt a talaj, és bizony bizony, nem is tudom hogy hány fokos szögben felfelé (szerintem egy 60 biztos hogy volt) menni nem olyan egyszerű, főleg ha kicsúszik néha alólad a talaj.
Lentről még nem tűnt annyira vészesnek, de amikor félúton próbálod magad megtartani (hát még fényképezni és szelfizni :) ), az már valahogy nem tűnt olyan egyszerűnek, és minél feljebb jártunk, annál jobban éreztem, hogy ennek fele sem tréfa, és akár rosszul is elsülhet.
Úgyhogy csak érjünk fel minél hamarabb, ha négykézláb, akkor négykézláb, de inkább koszosan fent, mint sárosan félhullán lent. De nagyon ügyesek voltunk, és felértünk. Még ha a vádlim meg is érezte, és kezeim már egyáltalán nem voltak tisztának mondhatóak..... de biztonságban felértünk. És ott is volt vár..rom...
A látvány pont olyan volt, mint a képeken. Semmi extra, de hát láttunk már ennél sokkal karcsúbb és gizdább várromot is, úgyhogy nem akarom leszólni....kis várromocska volt...aranyos várrom. És odafönt nem is voltunk egyedül, mert egy négyfős lánybanda épp akkor volt ott, és ők is ezerrel fényképeztek. Így hát megosztozva a várromon megnéztük, amit lehetett, elkészültek a képek, és még ebédeltünk is.
A vár feltehetően a XIV. század első évtizedeiben keletkezett. Első ismert várnagyát, Czikót, egy 1336. évi oklevél nevezi meg. Zsigmond király Marczali Miklós temesi ispánnak és rokonainak adományozta a török elleni küzdelmekben szerzett érdemeiért Fehérkő várát. Marczali Miklós 1402-ben a Zsigmond ellen fellázadt főurak közé állt. A lázadás leverésekor, Fehérkő várát is ostrommal foglalták el. A megsérült falakat 1408 körül kijavították, és a vár visszakerült az időközben kegyelmet kapott Marczali Miklós tulajdonába.
A XV. század második felében Enyingi Török Péter, majd Báthori István országbíró birtoka. Miksa császár 1494-ben ostromolta a várat, amely az ostromot követően évekig üresen állt. A török terjeszkedése idején 1540 után a visszavonuló magyarok a még megmaradt falakat felrobbantották. A hódoltság alatt a romos erősség a töröké, 1598-ban pedig a tihanyi vár tartozéka volt. A XVII. sz. közepén a Perneszi család birtoka, majd Babocsai Ferencnéé. A XVIII-XIX. században falait széthordták, és anyagának egy részét 1830-ban az új kereki templom és az annak közelében épült, de már elpusztult vadászkastély építésénél használták fel. Bár 1961-62-ben kisebb ásatásokat végeztek, teljes feltárása még nem történt meg.
A kilátás sem volt utolsó a várromokról. Ezért már megérte felmászni, hogy lásd ezt, és a csodálatos értelmetlen felüljárót, amit ide kellett építeni. Bár a kilátást érdekessé teszi, hiszen Magyarországon tán ez az egyetlen ilyen jellegű nevetséges építmény, de azt hiszem, hogy Balatoni kilátás enélkül is pompázatos lenne.
Miután alaposan körbenézelődtünk, mentünk is volna vissza. A nagy tanácskozás során, hogy merre is menjünk le anya meghozta a végzetes döntést.....Lefelé is ugyanarra megyünk. TE JÓ ÉG! Felfelé még csak-csak, de hogy lefelé is! Azért azt én nem feltétlen vállaltam volna be magamtól. Annyira azért nem siettük a következő helyre, hogy egy laza 1.5km-es könnyebb lefelé út ne fért volna bele. De anya nagyon határozott volt, és hát ha ő nem ijedt meg, és szerinte kivitelezhető, akkor miért ne. Csak épp kellett keresnem előtte magamnak is egy botot, mert hogy azt a sáros, csúszós 60 fokos domboldalt lefelé, bot nélkül megtenni felért volna egy halálos ítélettel. Ha Te is esetleg ilyenre vetemednél, akkor ajánlom egy bot beszerzését az erdőből, de minimum imádkozz egyet előtte, és semmiképp se sajnáld a ruháid épségét.
Ilyenkor úgy érzem, hogy tényleg nem vagyunk normálisak. Mert hogy a felettébb fiatal lányok sem próbáltak ott lejönni ahol mi, és persze hogy előbb le is értek a hosszabb de könnyebb úton, mint mi. De ez várható volt. A legnehezebb terepet választottunk. És hát...ha már a vár nem volt elég kalandos...akkor legalább a túra legyen az. És az az is volt. Kész csoda, hogy épségben leértünk, és hogy egyikünk se csúszott meg, és még tiszták is maradtunk (még szerencse, mert aznapra volt még olyan program ahol emberek között kellett megjelenni). Hát nem volt semmi, ahogy anya mondaná.
Annak ellenére, hogy a vár nem túl nagy, és az odavezető út sem különösebben hosszú vagy nehezen megtalálható, egy kirándulást és élménytúrát bőven megér. Főleg, ha teszel róla, hogy izgalmas legyen. :) .
Ha Balaton eme környékén jársz, akkor Te se hagyd ki ezt az élményt!
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése