Élménytérképem !!!

2015. június 12., péntek

Békéscsaba, Póstelek - Wenckheim-Széchényi kastély

Békéscsaba, Póstelek - Wenckheim-Széchényi kastély
Alföldi kirándulásunk során Gyula városától búcsút véve Szarvasnak vettük az irányt. De nem hagyott békén a gondolat, hogy nem találtunk meg a másik kastélyt Gyula közelében. Az első sikertelen keresés után kérdezősködtünk, és egy egész jó leírást kaptunk, hogy merre is kell keresni a kastélyt. S mivel volt útmutatás, ezért nem mehettünk úgy haza, hogy ne tettünk volna még egy próbát a megkeresésére.
Elsőre azt hittem, hogy a Békéscsaba melletti Gerla községben lévő kastélyhoz lesz a legközelebb, és onnan autóval majd simán meg lehet majd közelíteni a Wenckheim-i kastélyt is. Nézd csak meg a szuper térképemen - Mo. történelmi látnivalói KLIKK IDE - hogy milyen közel van a két kastély. S mintha egy út is összekötné a kettőt. No hát az az út nem volt út. Inkább valami földes recserücsés autónak nem való út. Nem is mertem arra menni. Úgyhogy első próbálkozásunk sikertelen volt.
Másodszorra, a segítségnek köszönhetően, amit időközben kaptunk, meg is találtunk a kastélyhoz vezető utat. Egy kedves ember elmagyarázta, hogy a 44-es főútról a Pósteleki útra kell rákanyarodni, a kamionpihenő mellett, és a kis úton kell jódarabon menni. Az pedig egyenesen a kastélyhoz vezet. 
Mivel elég részletes leírást kaptunk, ezért hogy nézett volna már ki, hogy ha nem nézzük meg, hogy igazat mondott-e.
Szerencsére pont úgy volt, ahogy azt elmagyarázták. A végén célba is értünk.
Persze nem mindjárt a kastélyt illetve a romjait láttuk meg. Ahol meg lehetett állni, ott egy kisebb pihenőhelyet helyet alakítottak ki az arra járó pihenni vágyóknak, családoknak, turistáknak.
Evésre, ivásra alkalmas hely.

Egy kemping, mindjárt a legelején.
És még külön egy állatsimogató is volt.

Ezekkel különösebben nem foglalkoztunk, mert a cél a kastélyrom megtalálása volt. Egy tábla szerint jó helyen voltunk és jó úton kerestük.
Egy széles hosszú út vezetett befelé. A büfé és a tábla mellett....
...nagyobb erdős tisztások és piknikező helyek mellett.....
(nem is egy család éppen akkor a pihenő délutánját töltötte ott)
.....egészen a kerítésig. 
Itt azért egy pillanatra meg kellett állni. Mert hogy mi volt már ott a kerítés mögött?!? Csak nem?!?
Ház de bizony! Cuki kis 'őzikék' !
Hát hogy milyen aranyosak voltak...
... muszáj volt lefényképezni őket. Legalább is azt, amelyik nem 'menekült el'.
S egy újabb tábla jelezte, hogy jó helyen járunk.
A távolban már látni a is lehetett a kastély romjait.
Kicsit olyan érzés volt, mintha várromokat látnánk. Nem megszokott, hogy kastélyok ennyire romos állapotban legyenek. 

Bizony... ez esetben a kastély tényleg csak rom volt. Nem sok hasonlóval találkoztunk azelőtt. Kastély is meg rom is. És még milyen rom! A varászlatos romantikus környezet netovábbja.
Meglátni és megszeretni, csak ez jutott eszembe.
Ilyen páratlan szépséggel nem sűrűn találkozik az ember. És olyan csúnya nagy tiltótáblákkal sem, amik itt a romokon figyeltek.
De hát milyen már a kíváncsi turista. Főleg ha azt látja, hogy mások sem foglalkoznak a figyelmeztetéssel. Csak körülnéztünk egy kicsit belülről is.
Bár ez esetben a belül mint olyan nem igazán volt. Inkább azt mondanám, tettünk egy sétát a romok falai között.
Póstelek a XIX. században a Wenckheim-család gerlai birtokának része volt. 1874-ben gróf Wenckheim Károly (1811-1891) császári és királyi kamarás, huszárkapitány a birtok keleti részén Gerla-Póstelek néven önálló pusztai falut alapított. Épített községházát, tartott külön községi bírót és jegyzőt.
Az 1888-i árvíz után azonban ez a község teljesen megszűnt és a területét 1889-ben Doboz községhez csatolták. Sajnos a pósteleki erdő nagy részét 2006-ban megritkították. A pósteleki modern és szép kastély mindössze 30 évet élt meg, amikor is a II. világháború után a környékbeliek széthordták. Jelenleg romos állapotban van. Az 1960-as években turistaszállót szerettek volna kialakítani a még épen maradt pincében, de a kezdeményezés elbukott.
A kastély történelméről részletes leírás olvasható a Wenckheim kastélyokról szóló weboldalon - KLIKK IDE és megnézheted.
Fantasztikus élmény volt a romos falak között sétálni. Persze a figyelmeztető táblák szerint nem szabadott volna, de igyekeztünk a már jól kitaposott ösvényen maradni. 
A 'hátsó kert'. Fénykorában biztos, hogy ez is sokkal szebb és gondozottabb volt.
Nem győztünk betelni a kastélyrom látványával.
A pósteleki kastély fénykora az 1920-as évek legelejére tehető. 1920-ban Széchényi Antalné elsőszülött leányát, Széchényi Antoinette (1896-1971) grófnőt itt vette feleségül zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre (1896-1973), majd a második leányt, Széchényi Ilona (1898-1984) grófnőt 1923-ban nagykárolyi gróf Károlyi Viktor (1902-1973). Mindkét ifjú pár gyakran tartózkodhatott Pósteleken, mivel a grófi gyermekek közül Almásy Orsolya (1921) és Károlyi Krisztina (1926-1949) is a kastélyban született meg. 
Gróf Széchényi Antal 1924-ben bekövetkezett halálával azonban csendesebb napok következtek. 1944 őszén, amikor a grófi család elhagyta a kastélyt termeit a környékbeli lakosok kifosztották, fel is gyújtották, s három helyiség jórészt kiégett.
1945 augusztusától indult folyamatos széthordása. 1947-ben a gyulai Gyógypedagógiai Leánynevelő intézet külső telephelyként a kastélyba történő elhelyezéséről intézkednek, de a tervek nem valósultak meg, a kastély továbbra is a lakosság szabad prédájaként pusztult.
1947-ben Bende Oszkár műszaki tanácsos járta be az épületet, s arról részletes leírást készített, melyből a korabeli kialakítás jórészt még megismerhetővé válik - Erről bővebben a már fent említett oldalon olvasható!


Engem teljesen lenyűgözött ez a kastélyrom. Ahol kellett ott csinosítottak... lásd előkert.
Amit meg nem kellett, azt nem bántották... lásd romantikus romok.
Igaz, hogy életveszélyes... de tán ettől még izgalmasabb és még inkább vágyik rá az ember, hogy legalább egy kicsit had tekinthesse meg közelebbről.
Csodálatos... a képek magukért beszélnek.

Persze mindenhova azért mi se 'másztunk be'. Fő az óvatosság.
És amúgy is... ebből a szemszögből a legvarázslatosabb.

A 'főépület' körüli romokat is megnéztük....
...persze tisztes távolból. Ide azért már mi se mertünk bemenni.

És amúgy is... a kastéllyal szemben található tó már nagyon hívogatott minket, hogy azt is nézzük meg.

A kastély a tó felől nézve.

S a tó mellett találtunk még egyéb romokat is.

Majd miután jól kinézelődtük magunkat, búcsút intettünk a kastélyromoknak.

Utunk a széles ösvényen visszavezetett... az őzikékhez... majd a büfé előtt elhaladva a kocsihoz.
Jól eldugott helyen található ez a kastély, pontosabban a romantikus romjai. Viszont olyan különleges és szép, hogy megéri egyszer elkeveredni ide. Akár hosszabb időre is, mivel számos egyéb látnivaló és érdekesség is várja itt a látogatókat. 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése