Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2015. június 11., csütörtök

Szabadkígyós - Wenckheim-kastély

Szabadkígyós - Wenckheim-kastély
Alföldi kirándulásunk során kihagyhatalan látnivaló volt a szabadkígyósi Wenckheim-kastély. Amióta megláttam a képet a kastélyról azóta tudtam, hogy egyszer ezt meg kell néznünk. Úgyhogy muszály volt megnézni, ha már ott jártunk a környéken.

Gyula irányából közelítettük meg a kastélyt, a Szabadkígyós, Áchim utca, 5712 címet keresve. A GPS könnyen el is vezetett a községig, ahol a kérédéses kereszteződésben tábla is mutatta, hogy merre kell menni. Mi is mentünk 
Innen már könnyű lett volna, ha nem lettek voln kint a tiltó táblák, miszerint autóval nem lehet csak úgy bemenni a parkba. Úgyhogy az autót leraktuk és gyalog sétáltunk be a parkba és a kastéylhoz. És persze ha nem láttam volna, hogy ott más autók már bent állnak, akkor nem is lett volna baj az a kis gyógyséta. Dehát gondolom nekik volt engedélyük.  Nem arról van szó, mert valahol megértem, mert ha mindenki autóval akarna a kastélyig jönni, akkor több lenne az autós látnivaló, mint a kastély. 
Mert hát ki ne akarná ezt a gyönyörűszép kastélyt látni. Gondolom turisták ezreit vonzza. Bár ottlétünkkkör nem nagyon volt sok látogató. De ez speciel nekünk is jó volt. Nyugodtan nézelődhettünk és szinte senki nem lógott bele a képekbe... csak én :)
A tábla... miszerint védett terület... és amiért az autók ne szívesen látott látogatók.
Viszont miután az ember meglátja a kastélyt. már nem is érdekli, hogy hogyan jutott el ide. A lényeg, hogy itt van és a két szemével láthatja ezt a remekművet.
Sok szép kastély van ma Magyarország - ilyen vagy olyan állapotban -  de azt hiszem, hogy bátran mondhatom, hogy ez Magyarország legszebb kastélyai közés tartozik. Remélem, hogy egyszer majd lesz rá lehetőségem, hogy készítsek egy top listát.  Szinte biztos, hogy az első 5-ben benne lesz.
A kastély mellett egy kiskastély is található. Sajnos ebbe az épületb nem mentünk be. 
No de a másikba igen! Persze nem olyan egyszerű, mert előzetesen jelezni kell a látogatást, és némi belépődíj is van. Nézd csak meg a kastély honlapját - KLIKK IDE.
A fent ajánlott oldalon nagyon jó érdekességek olvashatóak és videóket is lehet látni.
Pont ezért én most videót nem kerestem, hanem az én képeimmel mutatom, hogy mit láttunk.
És hogy legyen azért egy kis történelem is, a kedvenc mindenttudó oldalamat, a Wikipédiát vettem igénybe.
A hatalmas Harruckern-birtokot 1798-ban osztották fel és a kígyósi gróf Wenckheim József (1733-1803) birtokába jutott. Idősebbik fia, gróf Wenckheim József Antal(1780-1852) – akiről Jókai Mór az Egy magyar nábob című regényének főhősét mintázta – Ókígyóson (1950-től Szabadkígyós község) nagy majorságot létesített, majd a mai napig megmaradt kastélyt építtetett, és onnan irányította gazdaságát. A grófnak csak a harmadik házasságából született gyermeke, gróf Wenckheim Krisztina(1849-1924), aki a gróf 1852-ben bekövetkezett halála után vagyonát örökölte.
A birtok úrnője mindössze nyolcesztendős volt, amikor 1857-ben meglátogatta a császári házaspár: Ferenc József és Erzsébet királyné. Tiszteletükre a család impozáns diadalívet emeltetett. Krisztina 1872-ben ment feleségül unokatestvéréhez, gróf Wenckheim Frigyeshez, akivel felépíttették a kastélyt. Eredetileg a Wenckheim család gyulai kastélyát akarták visszavásárolni az Almásy családtól, azért cserébe, hogy a gyulaiak országgyűlési képviselőnek választják a grófot. Ám mivel ez végül nem történt meg, illetve az Almásy család elfogadhatatlan árat kért a gyulai birtokért, a Wenckheim házaspár végül úgy döntött, hogy Szabadkígyóson építtetnek kastélyt.
Szóval szerencsénk volt, mert hogy a bácsi, aki körbevezetést tartotta, még pont ott volt. Úgy be is mehettünk.
Persze némi feltétellel..... 
... mint ez a ronda tutyi :) Elég furcs volt a nyári papucsra felhúzni.
Azt vitt is minket körbe a bácsi. Sajnos szegénynek nem volt hangja, ezért csak keveset beszélt, mutatta, hogy mit nézzünk, és az adott terembe mindig mutatta, hogy a papíron van a hasznos információ, amit ha szeretnénk, akkor olvassuk el azt.
Kezdetnek egy kis történelem....

Már az előtérben látszódott, hogy a kastély belső kialakítását nagyon szépen megőrizték.

Itt a mennyezet lenyűgöző volt! Ilyen szépet kastélyban még nem láttam.
S úgy tűnt, hogy ezt a temret hangverseny teremként tán még ma is használják.
A zongorával és a székekkel nagyon hangulatos volt.

Itt is lenyűgöző stukkók! Formásak, díszesek, mívesek. Ehhez hasonlót téynleg nem sűrűn lát az ember.


Úgy vettem észre, hogy a szobákat/termeket igyektek autentikus módon berendezni. Bár nem profi múzeumi megoldással, de valahogy mégis megvolt a varázsa.


Azok a díszes mennyezetek! Csak ámultunk és bámultunk.

A szobák egyszerűek, de nagyszerűek voltak. És nem ám kordonnal kijelölt úton haladtunk. Nem... a termekben bátran körülnézhettünk.

Bár néha már túl egyszerűnek tűnt.
De a csodálatos mennyezet mindenért kárpótolt.

Egészen eddig azt hittem, hogy a legszebb részeket már láttuk. Hát nem! Ez! ez a faborítású mennyezet,......ez kárázatos!!
Igaz, hogy komor és sötét... de ilyen fanasztikus alkozást a mennyezeten még soha nem láttam.
A bútorzattal együtt, szinte teljesen visszaadta a szoba hangulatát.... tipikus könyvtárszoba.


Csak ámultam...
... és bámultam. Ez a rengeteg fa... még itt is.
És itt is hasonló remekmű a mennyezeten.
Ha csak ennyit láttunk volna, mint idáig, már az is jó lett volna.
De volt még tovább is.  Megnézhettük a kápolnát is.
CSak úgy úszott a fehér szín ártatlan tisztaságában.


Utána még a toroynba is felmehettünk! Felügyelet nélkül.Nem is gondoltam volna!
Tán a szűk lépcső miatt nem jött velünk a bácsi, vagy csak már annyit volt fönt, hogy őt már annyira nem érdekelte. No de minket igen!
A kilátás onnan fentről már teljesen más volt.

A kastély legmagasabb tornyába mentünk föl. Be lehetett látni a kastély épületének tetejét.



Körös körbe tekinthettünk a felettéb biztonságos torony-teraszon.

Innen látszódott csak igazán, hogy milyen szép a kert! No meg, hogy milyen nagy a kastély körüli park.


Sajnos ez után több termet már nem láthattunk.

Visszatértünk az előtérbe. Ahol a furcsa tutyinktól megváltunk.
Nem bírtam ki, hogy ne írjak én is az emlékkönybe arról, hogy milyen csodálatos ez az épület.
Után még kívültől körbe jártuk az épületet.
Megcsodáltuk minden oldaláról.

Számomra lenyűgöző volt.
Nem tudtam betelni a látvánnyal.
Hátrébb egy másik melléképületet is találtunk.
Láthatóan akkor nem volt a legjobb formában.

De úgy tűnt, hogy folynak a felújítási munkálatok.
Úgyhogy inkább csak a kastéllyal foglalkoztunk. Egy újabb oldala, ami más mint a többi.


A kastély parkja meglepően gondozott volt.
Egy ekkora kastély mellett, még egy ekora nagy parkot is renben tartani... nem semmi munka.


A kastély neoreneszánsz-eklektikus stílusban 1875-1879 között épült fel Ybl Miklós tervei alapján, majd 1882. július 19-én adták át. Wenckheim Krisztina azt kérte a tervezőtől, hogy semmi ne legyen egyforma, de mégis harmonikus legyen. Kívánsága volt az is, hogy annyi ablaka legyen, ahány nap van egy évben, annyi szobája, ahány hét, és annyi bejárata, ahány évszak.
Az elkészült épület a kor egyik legkorszerűbb kastélyának számított. A rezidencia reprezentatív belső tere kápolnát, ebédlőt, télikertet, könyvtárat, női zeneszalont, férfiszalont pipázóval, nappali dolgozót és alkóvos-ágyfülkés hálószobát rejt. Ezek közül ma csupán a könyvtár látogatható. Berendezése, gyönyörű kötetei megjelenítik az egykori arisztokrácia életét, szokásait. 
Az épület előtt van egy mesterséges forrás a kápolnával szemben, az ún. Zsigmond-forrás, melyet 1894-ben fúrtak (sajnos ma már nem működik, csak mesterségesen). A főépület egyemeletes, oldott tömegű, tornyos, loggiás teraszos. A melléképülettel loggiafolyosó köti össze.
A kastélyhoz 23 hektáros park, dendrológiai tájképi kert csatlakozik tóval, szigettel, hidakkal. A kertben a szökőkút és a régi korokat idéző lámpatestek vannak.
Hát nem gyönyörű?!? Nem lehet vele betelni!
A kastély előtt franciakertet alakítottak ki bukszusokból és nyesett tiszafákból, körülötte pedig angol-, vagyis tájképi kert terül el. A franciakert központi részén szökőkutas vízmedencét találunk, ettől jobbra pedig a megye legtestesebb platánfáját.
Kár, hogy a szökőkút nem működött ottjártunkkor. Még szebb élményt nyújtott volna ez a látvány.
Tán egy kicsi meglepő ekkora kastélynál, amit azért nem lep el a turizmus mérhetetlen anyagi java, hogy ezt a nagy kertet is rendben és karban tartják.
Fantasztikus....
.. akár melyik szögből is néztük.
Romantikus lelkek álma... no meg az esküvőké. Ki ne akarna már egy ilyen csodálatos kastélyban esküdni!
Az angol parkban si tettünk egy sétát.

A tavat is megtaláltuk.
S lám! Kacsák!
Elsőre nem is gondolná az ember, hogy a fák között ilyen bújik meg.

A hidacskát is megtaláltuk.

Varázslatos volt....
Ha nem lenni ilyen távol tőlünk ez a Szabadkígyós, akkor biztos, hogy sűrűn megfordulnék iit.

Végül visszaértünk a kiindulási ponthoz. S itt a Zsigmond-forrást is megleletük.
Az épület előtt van egy forrás, a kápolnával szemben, az ún. Zsigmond-forrás, melyet 1894-ben fúrtak (ma már csak mesterségesen működik).
Mérhetetlenül örültem, hogy meg tudtuk nézni a kastélyt. Úgy érzem, hogy valami csodálatos dolgot láthattam a sjaát szememmel.
Csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha arra járnál.. akkor nehogy kihagyd!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése