Szegvár - Károlyi-kastély
Alföldi kirándulásunkon Szegvár felé is kikacsintottunk, hogy megnézzük a várromot. S ha már ott jártunk a várromhoz szorosan kapcsolódó kastélyt is megnéztük.
Ahogy írtam már a Szegvár vára bejegyzésben - ha még nem olvastad, akkor KLIKK IDE és megteheted - Szegvár nem nagy község. Hamar meg is találtuk a keresett látnivalókat. A községen átvezető fő útvonal szinte pont ott kanyarodik, ahol a kastély és mögötte a vár romjai is találhatóak. Úgyhogy ahogy megláttuk a kastélyt mindjárt félre is álltunk. Gyorsan meggyőződtünk, hogy jó helyen járunk-e. Első körben a várromot vettük szemügyre, majd a kastély igyekeztünk felfedezni.
A kastély épülete láthatóan egész jó állapotban volt, legalább is az újszerű állapotban lévő tetőből ítélve.
Bár furcsa sárga színe, ablakai és jó nagy zöld kapuja nem feltétlen ezt sugallták. Ahogy az elhagyatottsága sem. Gondoltuk, hogy talán a község életében tölt be némi szerepet, és ezért próbálják az épület állagát megőrizni.
Kegyetlen földbirtokos volt Dóczy János. Kegyetlenkedései miatt 1514-ben a dónáttornyai jobbágyok feldúlták és felgyújtották a várkastélyt. Hosszú évek után tudta rendbe hozatni a Dóczy család.
A török hódoltság idején egy ideig Ferdinánd király hívei szállták meg a várkastélyt. Ekkor történt, amikor János király Budára utazva erre haladt, nyíllal meglőtték a várkastély tornyából. A nyíl eltalálta a lábát, amitől élete végéig sántított.
Később, 1722-ben ennek a castellumnak a köveit is felhasználva épített gróf Károlyi Sándor egy kastélyt a hajdani Dóczy várkastély alapjaira, majd a 18. század második felében ennek a kastélynak az anyagát is felhasználva vármegyeház épült, amely ma is dísze településünknek. Az info innen, KLIKK IDE.
A Vármegye székhelye a 19. század végén Szentesre költözött, így a szegvári épület 1902-től árvaház, aggok menhelye, leánynevelő intézet is volt, különféle női szerzetesrendek kezelésében. Egy időben itt élt például a boldoggá avatott Salkaházi Sára szociális testvér is. 1950-ben az épületet államosították, és 1997-ig nevelőotthonként működött. Azóta helyi rendezvények (falunapok, egyházi találkozók, kiállítások) színhelye az épület és udvara.
A kapu persze nem volt nyitva. Csak egy cetli... gondolom a megadott számon lehetett volna a gondnokot keresni. De nem tettük. Pár percért nem bolygatjuk senki életét sem.
Helyette próbáltunk bekukucskálni. De sajna semmit nem láttunk.
Viszont a széles fagerendás kerítésen sikerült bekukucskálnunk a belső udvarba.
Szép a belső udvar, gondosan ápolt. Úgy tűnik, hogy a helyiek sokkal aktívabban használják, mint ahogy az elsőre tűnik.
Az épület előtt lévő kertre sem lehet senkinek panasza. Szépen megcsinálták, gondozottnak és ápoltnak tűnt. Meg még virágok is....
Tán sokkal nagyobb itt az élet, mint amilyen képet mutatott a kastély és környezete ottjártunkkor.
Hát belülről sajnos nem tudtuk megnézni.
De a kert látványa után azt mondanám, hogy feltehetően egész jó állapotban lehet. Vigyáznak rá.... ez jó!
S mivel maga az élmény és a beszámoló megírása között sok idő telt el (sajnos), ezért most már tudjuk, hogy valóban felújítás alatt állt ottjártunkkor a kastély. Ugyanis szép új szerepet szántak neki! Nézd csak meg a cikket, amit így bő 1 évvel később találtam - KLIKK IDE. A kastély iskolának fog helyet adni. "Szegvár - Hosszú évek csendje után pénteken ismét gyerekzsivaj töltötte be a szegvári kastélyt. Hivatalosan is átadták a felújított, több mint 200 éves barokk épületet."
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése