Élménytérképem !!!

2015. április 9., csütörtök

Gerencsér vár


Gerencsér vár
Oroszlány környéke felé tett 3 napos kirándulásunk harmadik hazafelé vezető napján néztük meg a Gerencsér várat. Bár nincs rajta az ismertebb várak listáján (ha még nem láttad volna KLIKK IDE), de a Magyarország összes várát tartalmazó listán rajta van (ha még azt se láttad, akkor KLIKK IDE). Úgyhogy már csak ezért is szerettem volna megnézni. No meg persze, hogy legyen egy kis kaland is a kirándulásban. Ismeretlen (már mint számunkra még ismeretlen) romok felkutatása mindig izgalmas.
Úgyhogy mentünk is. Most valamiért úgy éreztem, hogy hagyatkozhatok a 0.0-ás térképemre (tudod... Google térkép kinyomtatva és manuálisan jelölgetve) és tájékozódó képességemre. Főleg, hogy a várnak nincs címe.
Viszont valóban nagyon könnyen el lehet jutni a várig. A 0.0-ás térképem egy upgradelt változata:
Mint látható, Pusztavámig kell eljutni, és ott a jelölt utat megtalálva szinte a várig lehet autókázni. Elsőre az előző napi esetek miatt azt hittem, hogy itt sem lehet végig autóval menni, mert erdészeti vagy magánutakról van szó. Igen is meg nem is. Az út valóban magánút, de megnyitották a forgalomnak a köznép számára. Nem mintha arrafelé olyan sokan mennének. Zömében csak a szeméttelepesek (ha látod a térkép jobb szélén azt a nagy világos foltot... no az egy szeméttelep).
Szóval nagy örömömre legálisan lehetett használni az utat. És még nagyobb örömömre még a kereszteződés utáni bekötő utat is.... vagyis egészen a várig el lehetett menni kocsival! És nem is akármilyen utakon! Jó pár Tolna megyei község, és út megirigyelhetné azt az útminőséget, ami az erdő mélyén vezetett a várhoz.
Az erdő errefelé nem volt annyira lenyűgöző, de ez a kora tavaszi állapotnak is betudható.
Az utolsó métereken már csak azon paráztam, hogy hogyan találjuk meg a várat. Tudtam hogy ott van, alig két köpésre az úttól, de vajon lesz-e jelzés vagy utalás arra, hogy honnan lehet megközelíteni?!
És volt! Az út szélén tábla mutatja, hogy merre a vár.
És az még hagyján hogy mutatja, de be is lehet kanyarodni a földes-útra és alig pár méter után normálisan le lehet parkolni. Szuper! Itt az erdő mélyén is gondoltak arra, hogy a turisták hogyan tudják megközelíteni a várat, és hol és hogyan tudnak normálisan parkolni.
És már mentünk is, hogy megnézzük, hogy tényleg csak 100 métert kell-e menni a várig. A kocsit hátrahagyva széles, jól kitaposott ösvény mutatta az utat.
Mentünk is előre... már majdnem olyan volt, mint az Óz a csodák csodájában Dorothynak az út, már csak a sárga szín hiányzott.
Alig pár méter, még bele se lendültem a gyaloglásba, és már ott is voltunk. A vár romjai kandikáltak ki a vékony fatörzsek közt.
Meg is érkeztünk. Valóban 100 méter ha volt az út.... az aszfaltos úttól, ahol a táblát is láttuk. Ilyen könnyen, kényelmesen általában csak a városi várakat lehet megközelíteni. Úgyhogy nagyon kellemes csalódás volt a Gerencsér vár megközelítése (nem mintha épp lusta lettem volna, de az ember már csak ilyen, ha látja hogy van kocsiút, akkor nem is készül a gyaloglásra :)
A vár tövénél pihenésre és piknikezésre kialakított rész várja az ide látogatókat. Padostól, asztalostól, tűzrakó helyestül. Úgy tűnt, hogy itt szeretettel várják a turistákat, hétvégi pihenésre vágyókat. És nem csak egy vár várja az érdeklődőket, hanem egy patak és egy forrás is van itt!!
Ezt nem is tudtam, és nem is gondoltam volna, hogy itt ilyet is látni. A patak és a forrás sokkal kellemesebbé teszi a kirándulás élményét is, és esetlegesen egy hétvégi délutáni piknikezést is. Azon túl, hogy sokat emel a környezet fényén, van mit inni, ha elfogyna a víz, és van hol kezet mosni, ha otthon maradt volna a szalvéta. És ezek nem elhanyagolandó plusz pozitív tényezők.
A forrás...
Szépen kialakított hely. Bár ottjártunkkor egy kicsit sáros-dagonyás volt a környéke, de ez csak jó, mert jelzi, hogy van víz.
A forrás alapos megtekintése után minden figyelmünk a várnak szegeztük.
A Vértes várai többnyire a tatárjárás után épültek fel, az ország többi várához hasonlóan, mikor az ország védelméhez ekkor sürgősen szükség volt megfelelő védelmi rendszer kiépítésére. A Vértes várai is egy egységes védelmi rendszert alkottak, ennélfogva a Vértes szószerinti értelemben "vértet" képzett az ország ellenségei ellen. A Vértes Csákvár felé vezető völgytorkolat védelme volt a feladata Gerencsér-várnak is a közeli Gesztesi vár és Oroszlánkő vára várával együtt.
Gerencsérvár a Vértes erdős síkján áll, Oroszlánkőtől nyugati irányban. Homlokzatával keletre, az alatta csörgedező Szépvíz-patakra néz. Inkább toronynak, mintsem várnak volt mondható.
1231-ben Csák Miklós, Ugrin esztergomi érsek testvére végrendeletében már említi ezt a várat, amit akkor Wdvorhelnek hívtak. Wdvorhel (Udvarhely) a Csákoktól királyi kézre kerülése után változott lassan Gerencsérré, mikor a várnép közé talán göröncsérek is idetelepültek.
Két vagy három emeletes lehetett, hossza 13 m, szélessége 8,7 m volt. Várként említik, de valójában a főúri lakótornyok egyik jeles példája. A kőből épült, nagyméretü, vastag falú torony a várúr és családja menedékéül szolgált. Katonaság is szolgált az épületben, melynek falába emeletenként külön-külön lezárható lépcsőt építettek. Két évszázadon keresztül volt királyi vadászterület. I. Lajos kedvelt vadászháza, melynek vonzerejét fokozta a halban gazdag Szépvíz-ér és Fekete-víz patak.
1330-ban nevét már Gerencher alakban írják az oklevelekben. Ekkor részben királyi lovászok, részben Csák nembeli Györke fia Pál királyi apród(aule iuvenis) birtoka volt.
1366. december 6-án Ludovicus Magnus a török ellen indítandó hadjáratról itt, tárgyalt a Velencei Köztársaság követeivel.
A kőhalmokat és domboskát körbejártuk, így oldalról és alulról is megtekinthettük.
1440-ben a magyar Szent Korona viszontagságos történetének egy mozzanata a várhoz fűződik. Zsigmond utódja, Albert király alig 1,5 éves uralkodása után 1439. október 17-én meghalt. A magyar rendek 1440 elején III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Luxemburgi Erzsébet magyar királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének megszülése előtt állt és a trónt gyermekének akarta biztosítani. A királyné bizalmasát Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. A komorna csellel kicsempészte a koronát, és Erzsébet királynéval Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V. László magyar király. Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték, majd Gerencsérre érkeztek. Kottanerné későbbi visszaemlékezésében kiemelte hogy itt a szép vadászlakban nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak.
A török hódoltság alatt még falu is tartozik a várhoz. Mára azonban a faluból nem maradt semmi, csupán az egykori vár erősen omladozó romjai láthatók.
Valóban nem sok maradt a várból.
De az emberi magasságot elérő falak így még érzékelhetően sugallják, hogy egykoron a Gerencsér vár részei voltak.
És még mindig meg lehet hódítani a várat! :)
Némi szuvenyír....
De mintha rossz helyen kerestem volna, mert ott lent egy sokkal nagyobb kupac várt.
Lévén, hogy nem nagyon volt mit nézni, és azért a gaz is elég jól érezte magát a kőfalak közt, nem is nagyon lehetett mászkálni. Úgyhogy a szerény kőfalaknak búcsút intve le is ereszkedtünk a 'várdombról'.
És hát az erdő az erdő... az állatoknak is kell valahol lakniuk. Szemfüles és kígyó-fóbiás anya talált egy siklót, ami épp tecchalott volt. Szegényt már épp készültem eltemetni, amikor látom, hogy mozog a farka. Úgyhogy csak arrébb telepítettem egy napfényesebb helyre... hátha csak az a baja, hogy a téli hibernálásból most ébredezik. :)

A kisebb kőkupacot is meghódítottam és kőkereső útra indultam. Nem volt egyszerű, mivel nem igazán voltak szabványméretűek (vagyis kicsi üvegcsébe valók).
A nagy várhódító, kígyómentő és kőkereső túrában nagyon megéheztünk és kipróbálván a helyi piknikezést elfogyasztottuk a reggelinket. 

És a kalandnak még nem volt vége.... úgy tűnik, hogy kész kincsesbánya ez a Gerencsér vár és környéke. Egy állat fejének koponyáját találtuk.



De nem hozhattam haza. Úgyhogy egy kicsit átéreztem a csalódott gyerekek fájdalmát, amikor nem vihetik haza a talált tárgyat, mert anya nem engedi.
Búcsút intettünk a várnak és megtettük azt a pár métert vissza a kocsihoz. Így utólag belegondolva a széles úton talán még kocsival is bejöhettünk volna, egészen a vár tövéig. No de azért kellett az az 50 méter gyaloglás :)
Ez volt a Gerencsér vár. Ha neked is tetszett és időd, kedved engedi, akkor csak ajánlani tudom kirándulási célpontnak és egy kellemes hévégi délután eltöltéséhez. Ha pedig Te is várgyűjtő vagy, akkor meg azért.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése