Csákvár - Tűztorony
Csákvári kastély-látogatásunkkor (ha még nem olvastad, akkor KLIKK IDE és azt is megnézheted) tettünk egy sétát a község központjában is. Szó mi szó az érdekelt és vonzott minket, hogy vajon az a sárga torony mi lehet. Talán még egy templom? Ha igen akkor azért, ha nem, akkor azért nézzük majd meg.
Ahogy közelebb kerültünk egyértelmű volt, hogy ez nem templom, hanem egy műemlék jellegű épület. Méghozzá a csákvári tűztorony.
A tűztorony pontos építésének időpontját jelenleg is kutatják. Ami biztos, hogy egy 1902-es képeslapon már látható a mostani építmény fából készült elődje. A Csákvári Tűzoltó Egyesület 1878-ban alakult Önkéntes Tűzoltótestület néven. Első főparancsnoka gróf Esterházy Miklós Móric volt, tiszteletbeli tagjai között tudhatta József főherceget és gróf Széchenyi Ödönt is, mint a szervezett tűzoltás meghonosítóját hazánkban. Az elbeszélések alapján tudható, hogy ketten tartottak tűzőrséget a toronyban, amelynek ablakaiból a teljes települést belátták. Tűz, illetve füst észlelésekor abba az ablakba, amelyik irányból a veszélyt észlelték egy piros zászló tettek, az egyik tűzőr pedig intézkedett, hogy a templomtoronyban lévő harangot félreverjék. Ebben a rendszerben működő őrséget még 1962-ben is tartottak a településen.
Igazából semmi feltűnő, a neon-sárga színét leszámítva. De ha már itt van, és szó szerint tárt ajtókkal vártak... akkor miért ne néznénk meg belülről is. Anya már bent is volt, pontosabban az emeleten, mire én odaértem. Az ajtó melletti műemlék feliraton kívül semmi, de SEMMI nem utalt arra, hogy nem lehet megnézni. Ajtó nyitva, lépcső nem volt lezárva, mit is gondolhatna így egy turista, ha nem azt, hogy meg lehet nézni és fel lehet menni csakúgy.
Mi is így gondoltuk, úgyhogy fel is mentünk az ódon lépcsőn, hogy akkor legalább némi kilátást lássunk.
Túlságosan messzire nem lehetett ebből a magasságból ellátni, ... épp hogy csak a községre. A szűk kis lépcsőn vissza is mentünk.
Legalább is amíg le nem értünk. Mert akkor jött a fekete leves. Gondolni se mertem volna, hogy a mai nap még ilyenben lesz részünk. Mire leértünk ott állt két idősebb nő (beszélgettek), akik közül az egyik felhatalmazottnak érezte magát munkájából kifolyólag, hogy lebasszon minket, hogy hogy mertünk felmenni (ő lett volna a pénztáros). Mert hogy nem szabadott volna felmennünk, hiszen ez egy múzeum és belépő jegyet kellet volna vegyünk. Kérdeztük, hogy ez hol van/volt kiírva, mert hogy egyik ajtón se láttunk semmilyen kiírást... semmilyet!!.... Erre a másik nő... de hát ott a tábla, hogy műemlék. És?!? Most én vagyok hülye, vagy mi? Azt mondja tovább.. meg hát a toronyhoz tartozó épület mellett ott van a kiírás, hogy mikor és mennyiért lehet a múzeumba bemenni. Itt megjegyezném, az a toronytól távolabb van, és lakat volt a kapun, semmi jele, hogy itt múzeum nyitva lenne. És a toronyban a nő a csukott ajtó mögött meg magára vessen, hogy nem látott minket bemenni. De erősködött és csak a saját nemlétező igazát hajtogatta. Ez van... és rosszul eset, főleg, hogy ilyen emberek még vannak. S mivel feltehetően valahol érezte, hogy ez az ő hibája is volt, hogy nem figyelt eléggé, hanem inkább traccsolt, ezért utólagosan nem kellett fizetnünk semmit, hiába próbáltunk becsületesek lenni.
Az a rossz érzés amivel távoztunk egy jó időre elvette a kedvemet, hogy Csákvárra tudatosan kirándulni menjünk.
Ez van... úgy tűnik, hogy nem sikerülhet minden látnivaló megtekintése tökéletesen. És úgy tűnik, hogy midig akad egy-két bosszantó helyzet. Ez van, ha az ember kimozdul és túl sok helyen megfordul, akkor előbb utóbb belebotlik ilyenekbe.
Most mondanám, hogy TE is nézd majd meg egyszer ezt a tűztornyot. Remélhetőleg addigra már egy másik nénit találsz ott, vagy csak alapos körülnézéssel és a tuti belépőjegy megvásárlásával megelőzöd a bajt. Rád bízom, hogy bevállalod-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése