2015. április 7., kedd

Csákvár - Oroszlánkő vára



Csáki vár, avagy Oroszlánkő vára

Oroszlány körüli kirándulásunkkor ez volt az egyik vár, már mint várrom, amit szerettem volna megkeresni és megnézni. A Csákvári kastélynézés után (ha még nem olvastad, akkor KLIKK IDE) az Oroszlány felé vezető utunk során ugrottunk be az erdőbe, hogy megkeressük a vár romjait.


Oroszlánkő, Csákyvár, Cset vagy Oroszlán vára egy mára elpusztult vár a Vértesben. A Csák nemzetség ősi szálláshelyéhez tartozott, melynek nevét 1383-ban említették Oroszlankew formában. A vár mindenfelől mély árokkal és sánccal volt körülvéve. Romjai a mai Oroszlánytól délkeletre az Országos Kéktúra mentén, a Vértes hegység Öregbükk nevű hegye felé a vérteskozmai határban állnak, de a romokat mára már benőtte az erdő.

Egy kis térképes segítség, hogy merre mentünk...
Turistatérképen.... hogy lásd, hogy hol is van pontosan. De Te magad is megnézheted az online turistautak térképen KLIKK  IDE .
El kell hogy mondjam, hogy a jelölt út, amire a főútról kanyarodtunk le, egy sorompós útszakasz volt. Erdészeti út, amire több mint valószínű, hogy nem is szabadott volna kocsival bemennünk. Nos.. azt hiszem, hogy ez esetben szerencsénk volt, mert a sorompó nyitva volt befelé is, és kifelé is :). DE ha esetleg Te is szeretnél majd a látottak alapján elmenni és megkeresni a várromot, akkor ajánlom, hogy inkább a hivatalos túrautakat használd... biztos, ami biztos.... Úgy talán hosszabb lesz, de annál jobban kitölti majd a napot.

Szóval... mondhatjuk, hogy mi egy kicsit csaltunk... Az egész jó úton kocsival mentünk, még sorompó után is jó sokáig addig, amíg el nem értük azt a pontot, ahol a kék sávjelzés az utat érinti. Itt álltunk meg az út szélén. Sajnos rejtőzködésre nem volt lehetőség, úgyhogy csak reménykedni tudtam, hogy ebben a fagyasztó hidegben senki nem akar majd erre jönni.
Mint láthatod az út eléggé jó állapotú, ezért is furcsállottam, hogy miért volt sorompó és miért ne lehetne bejönni. Fa és egyéb erdőtartozék nekünk nem kell, csak a várat jöttünk megnézni. És hogy ne kelljen fél napot a 10 fokos hidegben gyalogolni, ezért bátorkodtam igénybe venni a  ezt a műutat. DE mondom! Ha Te erre járnál NE TEDD!, mert ahol nem szabad behajtani, ott nem szabad! Tanulmányozd majd a kreszt... azt hiszem, hogy nekem is azt kellene tennem. És a jövőben inkább gyalogolunk, mint büntit fizetünk :)
 Meg is találtuk a kék sáv jelet
 Majd hű kiskutya módjára elkezdtük követni a jeleket.
Az elején az ösvény felettébb széles és jól járható volt.
Az erdő... Hamar érezhető lett, hogy bizony az erdőben járunk.
Csalásunknak köszönhetően hamar elértünk egy pihenőre, ahol már táblát is találtunk.
Méghozzá a várról! Ez jó hír, mert akkor azt jelenti, hogy az is itt van a közelben. És már nem kell sokat mennünk.
A tábláról látszik, hogy milyen várrom fog várni minket. Persze tudtam, hogy nem kell túl sok mindenre számítani. De ha már vár....  Tudod.. van a listám, a Magyarország várai (ha még egyszer sem láttad, akkor KLIKK IDE és nézd meg)... és ha már rajta van, és erre jártunk, akkor miért ne néznénk meg.
A táblán a szükséges infó is megtalálható. Röviden tömören a lényeg. Talán ennyi elég is... úgyhogy ha gondolod egy kis zoom-zoom és már olvashatod Te is.
Majd mentünk is megkeresni a várat ebben a kora tavaszi, de inkább olyan késő őszi hangulatú erdőben.

 Nem volt nehéz... csak előre az egyetlen jelölt úton.
A kék sávjelzést egészen addig követtük, míg egy 'kereszteződésnél' meg nem találtuk a kék Ljelzést. Onnan a várhoz már az mutatta az utat.
 Mentünk is.... hegynek... dombnak... felfelé...
Egyre feljebb..
 És nicsak! Meglett! A vár! Legalább is a maradványai!
Mutatom.. ott!  Látod azokat a domboldalból kitüremkedő kőhalmokat?!? Na azok azok... a vár falainak romjai, amit az erdő és a föld szinte teljesen elnyelt.
 Ez javában várrom, vagy lehet, hogy már annak sem mondható.
És ez a legfeltűnőbb, leglátványosabb, legfelismerhetőbb rész az egész várból. Eme láttán még talán elhiszi az ember, hogy itt valaha tényleg vár állott.. szabályos kővonulat, ami nem szokott csak úgy a földből kinőni, mint egy fa.
Úgyhogy büszkén jelentem megtaláltuk a várat!
 Lefelé eltekintve meredek mélység...
 ... jó meredek... jó mély.... Ilyenkor érezni, hogy azért egy elég magas domb tetején vagyunk. Várak számára ugyebár ideális.
 Betemetett és fák által már benőtt várfal nyoma...
És miután hősiesen felmásztunk rá.... a vár teteje. Meg se mondaná az ember, hogy a föld alatt egy vár romjai lapulnak.
A Vértes erdőségeinek nagy részét Árpád adományozásai folytán Előd ivadékai, a Csákok birtokolták.

„Árpád vezér innen (Bodajk hegyétől) kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt.” - Anonymus: Gesta Hungarorum

„…származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le.” - Képes krónika

Fentről is megnéztük azt, amit alulról, a várat félig körbejárva már láttunk.
Ez az a bizonyos jól látható várfalmaradvány, amit alulról nézve már láttunk. Itt a múlt nyomai még felfedezhetőek.
 
Csákvár később a Rozgonyi és Török családok birtokába került és a gesztesi vár tartozéka lett. Romjait mára már nem lehet fellelni.
Nevét az oklevelekben 1289-ben említik először Vruslanku ,(Dl.72 508), majd 1326-ban, Orozlanku (Veszpr.k.m.lt) néven. 1289-ben a majki prépost Oroszlánkőn foglalta írásba /Hontpázmány nemzetségbeli/ Szegi Iwanka comes végrendeletét, ahol jelen volt a Csák nembeli Márk özvegye és két fia, István és Péter.
1326-ban ugyanez István fiai, Péter és István átadták cserébe a falut Károly Róbert királynak.
A kettős elnevezésből arra lehet következtetni, hogy a Csákok Trencséni ágához tartozó Márk, vagy már apja, I. Máté Cset falu felett épített egy Oroszlánkő nevű várat, melyet valószínűleg III. András 1295 után Márk fia István hűtlensége miatt leromboltatott. Oroszlánkő ugyanitt utóbb várként nem szerepel.
1473-ban és 1536-ban még említették, de 1543-ban, Esztergom és Fehérvár elfoglalása után, a török seregek a hozzá tartozó faluval együtt elpusztították. A terület 1629-ben az Eszterházyak tulajdonába került. A XVIII. század első felében Eszterházy Antal felvidéki evangélikus szlovákokat költöztetett az akkor még Puszta Oroszlánkő nevű lakatlan településre. A vár romjai akkor még álltak, melynek a köveit új házakhoz és a majki kolostor építéséhez használták fel.

Helyben az egyetlen táblácska, ami utal arra, hogy jó helyen járunk, és ez bizony a vár, és a legmagasabb pontja a dombnak is.
Miután alaposan körbenéztünk - bár nem sok minden volt.. inkább csak fák és itt-ott suvenyírnak való kövek - mentünk is visszafelé.
Így lombkorona előtti időszakban egészen jól látszik, hogy merre is mennek az ösvények.
 És az út lefelé a dombtetőről...
Nem tűnik vészesnek, de itt szinte csak seggen csúszva járható... Kerestünk is egy másik, könnyebb lejárót. Ilyen helyen mindenki szabadon maga oldja meg, hogy hogy jut le,... csak maradjon életben :)
Így, hogy már tudtuk, hogy mit is kell keresni és nézni, így már lentől nézve is jobban érzékelhető volt, hogy vajon rejtőznek a vár maradványai. Mintha az a földdomb nyelte volna be.
Az alsó szintről búcsút vettünk vártól....
 ... vagyis a várromtól... (kb. ennyi az egész... tényleg nem nagy és nem látványos látnivaló)
Lépteinkre vigyázva a meredek domboldalon lefelé a pihenőhelyhez tértünk vissza.
DE előbb még megnéztük az itt található másik látnivalót is, az Oroszlánkői barlangot! És hogy hol is kell keresni, és hogy milyen is volt az a barlang, KLIKK IDE és egy külön bejegyzésben elolvashatod!

 Mindkét látnivaló megtekintése után megpihentünk, és uzsonnáztunk egyet.
Így, hogy most már tudjuk, hogy hol van a vár, és mit kell keresni, szinte a pihenőtől is látni a dombot, aminek a tetején a vár romjai állnak.
De aztán tényleg mentünk és igyekeztünk visszajutni a műúton... nem ám valakinek feltűnik, hogy tilosban járunk. :)
Visszafelé a sorompót is megörökítettük... :) Amin elvileg nem szabadott volna bejönnünk.. elvileg... de aztán ki tudja.. lehet hogy napközben mégis csak meg van nyitva a turisták előtt ?!?! Ha erre járnál, és Te is szeretnél behajtani erre az útra, akkor előtte mindenképp érdeklődj az illetékeseknél.
Szerencsésen kiértünk, a várat és barlangot megnéztük. Csak ne lett volna annyira hideg. Az a szél és az a hűvös levegő... hiába sütött a nap, túl hideg volt egy tavaszi kiránduláshoz képest. Kifogtuk a tavasz leghidegebb napját.
Persze így se volt rossz, még egy pipa a listán, és a kirándulás élménye már a miénk. Talán egyszer majd jobb időben is eljövünk erre, becsületesen a túraútvonalakon kirándulva. Tedd Te is ezt, ha érdekesnek találtad....

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése