2015. április 8., szerda

Oroszlány - Bányászati múzeum


Bányászati múzeum
Oroszlányi túrakörutunk egyik nem túl fontos és kevésbé jelentős látnivalója lett volna az oroszlányi Bányászati Múzeum. Elsőre majdnem össze se jött. De második nekifutásra sikerült megtekintenünk, és utólag azt mondhatom ez volt számomra a 3 napos kirándulás egyik gyöngyszeme.
Már csak ezért is szeretném megmutatni, hogy mi mindent láttunk ebben a múzeumban.

A múzeum eléggé eldugott helyen van. Viszont annál hitelesebb helyen, ugyanis egy volt bányásztelep területén belül található. Ez azt jelenti, hogy nem csak kiállítási csecsebecséket és dokumentumokat lehet megtekinteni, hanem egyéb hiteles helyiséget és eszközöket is. És a csattanó... még egy bányászaknába is be lehet menni!
A hely, ahol megtalálod: cím: 2840 Oroszlány, Majkpuszta 1., XX. akna
De lehet, hogy jobban jársz, ha megnézed az élménytérképemen KLIKK IDE (csak keress rá Oroszlány és környékére).

Nos... miután tudtam térképen, hogy hova kell menni, ezért magának a címnek a megtalálása nem volt nehéz. Csak a múzeumé! Ahogy odaértünk az épületekhez, és megláttuk a táblát... ez a látvány fogadott minket.
 Hmmm??? Itt a kiírás... itt a nyíl... de hol a múzeum?!?
Akárhogy is néztünk a nyíl irányába nem láttunk mást, csak háborús övezetre emlékeztető környezetet, lepusztult épületeket. Mintha nem is Magyarországon lettünk volna.

De hát a nem túl egyértelmű felirat ott van! Úgyhogy akkor a múzeumnak is itt kellene lennie... de hol? A kocsit remélhetőleg biztonságos helyen hagyva gyalog próbáltunk körbenézni, hátha találunk valamit, vagy valakit, aki segít a múzeumot megtalálni.
 Nem volt valami bizalomgerjesztő a környezet.

 Egyáltalán nem... kies és lepusztult. Embernek, múzeumnak nyoma se volt.
De aztán egy kicsit távolabb... a háborús övezet romos állapotával rendelkező épületegyüttes másik végén ráleltünk a múzeum bejáratára. Csak itt van.... Csak egy kicsit tovább kellett volna gurulni a kocsival.
Csak hát az a tábla és az a nyíl! Mintha nem lenne jó helyen. Eléggé félrevezető volt.
Node... a lényeg, hogy meglett, és mentünk is volna be.... ha nyitva lett volna. De nem volt! Húsvéti furcsa helyzetből kifolyólag pont ezen a héten, pont a mostani kedden nem voltak nyitva. Ezt a szívást. Úgy tűnt, hogy akkor ugrik ez a látnivaló.
 Bizony... a tábla... meg a nyíl... És az épp zárva tartó múzeum... :(
De sebaj... úgy voltam... hogy ha majd holnap belefér a napunkba, akkor eljövünk. Most már tudjuk, hogy hol kell keresni a múzeumot. :)

S nagy szerencsénkre... másnap akadt is időnk, hogy újra megpróbálkozzunk bejutni a múzeumba. Immáron gyorsan megtaláltuk a bejáratot, és már csöngettünk is (kapukiírás szerint azt kell tenni), hogy be szeretnénk menni.
És ma (szerdán, az oroszlányi kirándulásunk 2. napján) sikerült bejutnunk. Egy kedves aranyos férfi jött, nyitotta a kaput, és körbevezetett minket. Ő volt az 'idegenvezető'.
Mutatta az utat, hogy merre kell menni. Ott bent, a barna ajtó mögött a kiállítási rész található... feltehetően a megszokott múzeumi kiállítási elemekkel.
Míg az udvaron háborús tankokra és sci-fi filmekbe illő csodajárművekre emlékeztető szerkezetek álltak.
De majd később még visszatérünk ide.
Majd beléptünk a múzeum épületébe, némi belépőjegy fejében, ami most 500Ft/fő volt. Teljesen korrekt ár! Kifelé beszélgettünk is erről a bácsival, hogy nagyon méltányos ár ahhoz képest, hogy mi mindent meg lehet itt nézni. Arról nem is beszélve, hogy ő maga, mint régen itt dolgozó tapasztalt bányász vezetett körbe, mutatott meg mindent, és teljesen hitelesen beszélt mindenről, amit láttunk, ami érdekelt és amit kérdeztünk.

Oroszlány városában, az egykori XVI. aknán, a szénbányászat megkezdésének 40. évfordulója kapcsán 1979-ben nyílt meg a múzeum a látogatók előtt. Az intézmény, minden részében megújulva, 2001-től a XX-as aknán, Majk remetesége szomszédságában működik. A kiállítás a Központi Bányászati Múzeum (Sopron, Templom u. 2.) filiáléjaként a 20. század második felének magyar szénbányászatát mutatja a látogatóknak. A XX-as akna eredeti állapotban megtartott létesítményei (szállítóakna az aknagépházzal, kötélpálya csillefeladó állomással, az üres- és teleoldali csillepályákkal stb.), a "földalatti bánya" bemutatására épített táró jellegű bányamakett (M=1:1) fejtési munkahelyei és bányagépei, a szabadtéri kiállítótér gépei és az egykori felolvasóban megépített bányászattörténeti kiállításrész betekintést nyújt a korszak átpolitizált szénbányászatába.
A régi dokumentumok itt is fellelhetőek, mint kiállítási tárgyak.
A rengeteg fényképen kívül fémből készült művészi alkotások is díszítették ezt a termet.
Egy kis makett mindig jó...

Egy kis olvasnivaló, ha érdekel... tudod... zoom-zoom.
Az egyik teremben írásos dokumentumok készítésére mindenféle-fajta régi írógép és társai voltak láthatóak. Ha belegondolunk, hogy hol tartunk ma... touch-pad, billentyű és centivékony okoskák.... elég érdekes ezeket  az eszközöket megtekinteni... főleg ha belegondolunk, hogy nem is volt ez olyan rég.
Szép kis gyűjtemény!


Majd a képeket tovább nézegetve haladtunk előre, miközben a bányászat múltjáról, a balesetekről és a bányászás technikai kivitelezéséről beszélgettünk.



Ezek a berendezések állítólag még a bányászévekből vannak... original!
Egy következő különterem újabb érdekességekkel...
Itt tuti látnivaló várt, a bácsi megmutatta, hogy hogyan kell robbantani. :) Persze nem a valóságban, csak megmutatta, hogy mivel és hogyan robbantottak a járatokban.

De azért azt is megláttam, hogy már akkoriban is volt munkavédelem és annak oktatása is. :)
Csupa eredeti dokumentum....

Érdekes makettek...

Fontos emberek fontos szobája... állítólag itt hoztak meg nagyon sok fontos döntést.

És már akkor is volt blokkoló-rendszer! De ez nem egy egyszerű tábla...hanem elektromos fénykijelzős! Mutatta, hogy melyik dolgozó jött munkába, és hogy hol van... már mint hogy lent van-e a bányában vagy sem. Szerintem elég komoly visszagondolva, hogy akkoriban számítástechnika területén hol is tartottunk....legalább is mi magyarok.
És ami még ennél is ütősebb és komolyabb volt, ez a terem, a plazmatévék méretét túlszárnyaló hatalmas kijelző, ami fényjelzésekkel mutatta, hogy a járatokban épp mi történik.
És hozzá a vezérlőrendszer.
És még kommunikálni is tudtak a járatokban dolgozókkal. És nem csak hogy beszéltek, de már akkor minden beszélgetést rögzítettek...magnószalagon! 
Azt hinné az ember, hogy a dolgozók csak lementek és egy csákánnyal tették a dolgukat egy járatban. De nem! Komoly szervezés, logisztika, eszközök és műszerek segítették a bányászok munkáját. És úgy láttam, hogy a biztonság abszolút elsődleges volt.
Gyűjtemény a régi idők szép emlékeiből.
Események, rendezvények , versenyek, támogatott egyesületek emlékei.
Akkoriban mintha nagyobb és aktívabb lett volna a közösségi élet, mint mostanság.
Tovább haladva a fejvédők evolúcióját tekinthettük meg.
Még egy kisebb terem érdekes képekkel és tárgyakkal. És itt még egy mozgó-működő makett is volt!
Tovább haladva a nagy teremben egy másik célt szolgáló rendszerező tábla. Úgy tűnik, hogy hamar felismerték, hogy egy ilyen veszélyes tevékenységnél a rend és a rendszer megkövetelése elengedhetetlen. Ha jól emlékszem, akkor ezen a táblán az egyéni biztonsági felszereléshez tartozó jelölők  fityegtek Aki a bányába ment, az a saját bilétáját és a hozzá tartozó felszerelést magához vette, és csak után lehetett a bányába lemenni.
Földmérés, mérések...
...de még anyagmérések, elemzések, vizsgálatok is voltak.  Bizony.. nem mindegy, hogy az a szén, milyen szén.
És ha már mérések... akkor itt találhatóak az igazi szépségek is! Kőzetek, ásványok, kristályok,...

Nagyon szép gyűjtemény! És persze nem csak az itt talált, vagy épp hazánkban fellelhető kőzetekről, hanem egyéb távoli tájak szebbnél szebb ásványait is megcsodálhattuk.


Nem győztem betelni a látvánnyal, én nagyon szeretem az ilyen jellegű kiállításokat. Földanyánk egy-egy darabkái, amit látni és csodálni kell.
Majd egészen más vizekre eveztünk. Átértünk a védőfelszerelésekhez.
Ezt az emberméretű bábut nem lehetett kihagyni. :) És ezt a felszerelést valóban így, ebben az összeállításban használták!
Emlékszel az előbbi táblára?! Na itt mutatta meg a bácsi, hogy mik voltak azok a műszerek, amiket mindenkinek kötelező volt magával vinnie a bányába. Egyes eszközök mint valami hátra szerelhető rakéta, valamelyik meg mintha valami világháborús túlélőtáska lett volna. Itt igazából szinte mindegyik a levegő biztosítását szolgáló eszköz és műszer volt. Hát igen... a föld alatt mi fontosabb lenne, mint a túléléshez elengedhetetlen levegő.
Ezek a műszerek komoly életmentő szerepet is betöltöttek, mérték a 'gyilkos' gázok  koncentrációját. És láttunk furcsa sérültek mentésére szánt szerkezeteket. 
Ez volt az életmentéshez és az élet megőrzéséhez szükséges eszközök és berendezések részlege. 
A régi szép idők... amikor még az uniformis divatos, menő és tekintélyt parancsoló volt.
A társalgási szoba....
És külön terem csak a fényképeknek, ezen bánya és a dolgozóinak a fényképei.
Egy másik érdekes és különleges terem, hol a személyre szóló bányász lámpák és védőfelszerelések tárolását láthattuk. A lámpákat ugyebár valahogy fel kellett tölteni.... nem ám duracell elemmel és litiumos aksikkal működtek.

Majd kimentünk, hogy kívül és a bánya többi részén folytassuk utunkat. Itt újra megcsodáltuk ezeket a furcsa tankra emlékeztető szerkezeteket. 
Ez bizony nem egy eltömődött ágyúcső, hanem ezzel az érdekes, nyalókára emlékeztető szerkezettel marták a föld alatt a járatokat és ezáltal a szenet is. Jó, mi?
És ezt többféle kivitelezésben és formában. Jó nagyok is voltak. Olyannira, hogy elsőre nem is érteni, hogy ezek hogy dolgozhattak a föld alatt, hiszen egy ilyen méretű gép hogy került oda. De mint kiderül, a lego-szerű összeszerelést már akkor is ismerték.
Nagyon baró!
Egészen eddig egyszer sem gondoltam bele, hogy a bányászást milyen eszközökkel végzik (a csákányon kívül :). De ilyen hiper-szuper rombolókra nem gondoltam volna. Így utólag már csak azt hiányolom, hogy nem láthattuk ezeket működés közben. Nagyon szívesen megnéztem volna, hogy miként mozognak és dolgoznak ezek a gépek.
Múzeumi  vezetőnk egy másik épületbe vezetett minket.
Itt mutatta meg a bányász mentőautót!
Még a belsejét is! És azt is megmutatta, hogy mit hol tároltak és hogy maga a bányász-mentők mikor, miért,hogy lettek riasztva és hogy akkor hogyan is tették a dolgukat. Nagyon  érdekes volt.
Elölről is...
Majd egy emelettel feljebb már a csillék működését biztosító hatalmas acélkereket és karnyi vastag fémdrótokat nézegettük.  
Ezek mellett állva azért elgondolkodik az ember, hogy mi mindent alkotott az emberiség és mindenre képesek vagyunk.

Az irányító fülke eléggé régimódi. Tisztára a szocos időszakot idézi (végül is..  abból való.. :)
Majd végre mentünk az aknába, hogy megtekinthessük testközelből, hogy milyen volt a föld alatt a járatokban dolgozni.
Bizony... ide be lehet menni a múzeumlátogatás keretén belül.

Védőfelszerelés.... még a látogatóknak is :)
Csak hogy ne legyen baja a fejünknek.
És a bácsi már mutatott is mindent, ami érdekes lehet.
Ennyire jöttünk csak be. Sajna nem mélyen a föld alá mentünk, ahol anno élesben dolgoztak. Ez csak egy bemutató teremhez hasonló bemutató járat.
Viszont így is láttunk sok mindent.... az épp kitermelésre váró szénfaltól kezdve (persze ez nem volt igazi, csak olyan hatást keltő anyaggal vonták be)....
... a csilléken át...
... a csövezésen, drót és vezetéksokaságon keresztül...
...a hatalmas maró gépig szinte minden bányászathoz szükséges tárgyakat a maga valóságos környezetében láthattunk. 
Nagyon egyedi és eredeti bemutatása a bányászat lényegének.... a bányászok tényleges munkahelyének. Az élmény is az volt egyedi és különleges. 

Szinte hihetetlen volt azt látni, hogy a szűk járatban a gépek és mindenféle támasztó, tartó eszközök, és a további kiegészítő berendezések foglalták el a járatok nagy részét.

Te se gondoltad volna, hogy ilyen, ugye?!? Már csak ezét is megéri elmenni Oroszlányra a Bányászati múzeumot megnézni, hogy ennek a testközeli élménynek Te is részese lehess.
És ahol egészségben, egyben kiértünk.... Mint láthatod ez egy másik ajtó. U-alakban tettünk egy röpke felfedező utat a bányászati körülményeket prezentáló járatban. 
Egy kis vonatozás.... mint megtudtuk, a mélyebb járatokba ilyennel vitték, hozták a dolgozókat.

Végül ide is benéztük....
A torony, ami távolabbról is látszódott. És nem kilátónak építették ide :) , hanem a csillék lift-rendszerének szerves része. Bár lehet, hogy kilátóként is jól lett volna, de el is felejtettem megkérdezni, hogy fel lehet-e menni.
Immáron belülről...

Ott a lift...
.. és itt a vezérlő hozzá... Továbbra is a régi időket idéző zöld fémlapos nyomógombos kivitelezés.
És itt már a bácsi mutatja is, hogy a szénnel teli csillék hogyan liftezek fel, az üresek pedig el.
Majd bejártuk a szénnel teli csillék útját.

És még azt is megtudtuk, hogy miként kerültek fel erre a neon-sárga tartóra, hogyan indultak útjukra a csille-libegőn Oroszlány felé, és az üresek hogyan lettek leszedve, hogy mehessenek vissza az aknákba.
Nagyon érdekes volt! De ezt is személyesen testközelből kell látni...úgy az izgi, hiteles és emlékezetes!
Igazából ez volt a Bányászati múzeum és megtekintése. Szerintem nagyon sok mindent láthattunk és még annál is több mindent hallottunk. A saját tempónkban kényelmesen jártuk végig a helyiségeket, amiket a vezető megmutatott. Érdekes és figyelemfelkeltő és elgondolkodtató volt az a sok látnivaló.
Visszafelé még nézelődtünk előre...
....jobbra...


...hátra is (hogy mit is hagyunk magunk mögött)...
...balra is (a kertbe érdekes fémből készült művészi szobor-alkotások voltak).
És még egy utolsó pillantás a 'szén-rombolókra' :)
Majd búcsút vettünk a tárlatvezetőtől és a múzeumtól is. S talán látod.... némi szuvenírt is sikerült szereznem :)
Szerintem nagyon jó volt. Teljesen más, mint a már megszokott múzeumok. Egy olyan témában és egy olyan területről ad felettébb széleskörű, részletes és élménydús tájékoztatást, amit manapság már nem nagyon ismerünk. Pont ezért jó, hogy ilyen is van Magyarországon, és talán így nem felejtjük, hogy anno ez is életünk része volt. Arról nem is beszélve, hogy jó tudni és megismerni, hogy mit is rejt magában a bányászat tudománya.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Kinga ! Mint volt oroszlányi bányász,(bányamentő) örülök ,hogy a múzeum elnyerte tetszését. De az Önöket körbevezető fiatalember nem is olyan öreg "Bácsi"! :-))

    VálaszTörlés