Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2015. április 8., szerda

Vitányvár


Vitányvár
Egy újabb vár megtekintése az oroszlányi kirándulásunk során. Tudod.. van az bizonyos várlistám Magyarország ismert várairól KLIKK IDE.. és van a másik a Magyarország összes vára KLIKK IDE. Miután láttam azt a posztert az egyik várban már akkor eldöntöttem, hogy a lehető legtöbb, ha nem az összes várat szeretném egyszer majd megnézni. És most épp ez volt a soron... Főleg, hogy az Oroszlány körül tett kirándulásunk egyik fő célpontja ez volt.
3 napos túrakörutunk második napján tudtuk megtekinteni a Vitányvárat. Nem volt egy egyszerű menet. Nem feltételen a megtalálással volt a baj, mert tudtam, hogy hol a vár, és hogy hol kell keresni...
Inkább az odajutással, azzal volt a baj. 
Ha ezt a térképet kielemezted egy kicsit is (vagy akár az online turistatérképen megnézed KLIKK IDE) akkor láthatod, hogy nem épp egy könnyen megközelíthető helyen van. Úgyhogy erdőt kell járni. No de csak annyit amennyit muszáj. Főleg, hogy aznap nagyon hideg és esős idő volt. No meg nem csak a vár megtekintése volt az aznapi program, úgyhogy nagyon okosan és kreatívan úgy gondoltam, hogy amíg az úton a kocsi el tud gurulni, addig kocsival megyünk. És ha már a térkép szerint is egy autózható út és a turistajelzés egybe esik, akkor biztos, hogy ott el lehet menni.
Úgyhogy mentünk is. Egészen az elágazóig eléggé biztosan haladtunk. No de ott, ahol a zöld kereszt jelzésű útralehet lekanyarodni, ott megtorpantunk egy kicsit. Mert mintha egy sorompó... egy nyitott sorompó lett volna az út elején. Meg egy tábla is... hát igen, a kresz-t egy kicsit gyakorolnom kellene, mert meglehet hogy az egy behajtani tilos tábla volt.... mivel az egy erdészeti út volt. Bár nem voltak elég egyértelműek a tájékoztató kiírások... és a sorompó is nyitva volt. És akkor a nagy tanakodás közben egy fehér dzsippszerű autó pont behajtott arrafelé. Gondoltam akkor lehet hogy mi is mehetünk. Végül is előző nap a Csáki vár megtekintésekor nagyon hasonló volt a helyzet és gond nélkül megúsztuk.
Most viszont NEM! Mentünk gyök 20-al a feltehetően az erdészeti úton (szépen lassan, hogy a dzsippest ne érjük utol). Valahol reménykedtem, hogy azért ez még belefér, hogy egy-két lusta turista eljön kocsival idáig. De sajnos hamar kiderült, hogy NEM! A fehér dzsippes autó ott állt az út közepén, és a kocsi mellett várakozott egy zöld-ruhás férfi. Kinézetéből lerítt, hogy erdész. És bizony, hogy ránk várt.. hogy megmondja a magáét. Már készültem is mindenre, de leginkább arra, hogy hogyan magyarázzuk ki, hogy tilosban járunk, már ha tényleg tilosban járunk.  Ahogy odaértünk...odajött.. és a kedves fiatalember nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy bizony tilosban járunk, mert ez egy erdészeti út és nem lehet behajtani. Hát talán nem láttuk a táblát?!? De mondom, hogy itt a turistajel, és a térkép sem egyértelmű, amit segítségül hívtam.... és csak a várhoz szerettünk volna menni, stb. stb... meg a sok körítés... Tényleg nagyon kedves volt, elmondta, hogy gyalog jöhettünk volna... de kocsival nem. (No ez már megint milyen egy dolog...:( ezek a szabályok ) És hogy bizony ezért már büntetés is járna. No de ez egy igazi rendes erdész volt... mint a vadász a Hófehérkében... megesett rajtunk a szíve, és azt mondta, hogy ha nem maradunk sokáig, akkor megmutatja, hogy hol az a pont ahol meg lehet állni és onnan gyalog akár 10 perc alatt meg lehet közelíteni a várat. Úgy tűnik, hogy vannak még ilyen aranyszívű emberek!
Ez volt az a pont, ahol megállhattunk -az erdész engedélyével. Azért ilyet senki ne akarjon majd csinálni! mert nem biztos, hogy jó vége lesz! És ahogy a Csáki várnál is írtam...legközelebb inkább gyalogolunk, mint hogy büntit fizessünk! Főleg hogy most már szó szerint tetten is értek. HA sorompó van, akkor oda nem lehet bemenni! Tanulságos eset volt, és a Jóisten szerintem most utoljára megkegyelmezett nekünk. 
Úgyhogy gyorsan mentünk is megkeresni a várat, hogy minél előbb távozhassunk majd a tiltott zónából. Főleg, hogy továbbra is nagyon hideg volt. És mintha az eső is csak azért és addig állt volna el, hogy gyorsan megnézhessük a várat.
Jól látható és követhető út vezetett előre.
A kora tavaszi vértes erdő....
Egy útirány-meghatározó tábla.
A zöld sávotkellett követni.
Mintha kisütött volna a napocska. Az erdő mindjárt szebb oldalát mutatatta. És persze mi is örültünk, hogy akkor talán az eső veszélye már nem fenyeget.
Lendületesen haladtunk előre.

Valóban felettébb hamar eljutottunk ide, meglehet hogy tényleg 10 perc ha volt.
Itt a pihenőhely mellett az információs tábla a várról.
Ha rá tudsz nagyítani, akkor a legfontosabb tudnivalókat el is tudod olvasni. Tudod.. ez a helyszínről első-kézből való információ, ami rövid, tömör és feltehetően hiteles is.
No de ha itt a tábla... akkor hol a vár? Mert ahogy körülnéztünk elsőre nem tűnt fel semmilyen várszerű építmény. Hát ott van! Fent a domboldalon! Hát persze! hol máshol lenne egy vár, ha nem egy domb tetején. Ott van fönt! Így a zöld lomkorona nélkül némileg még látszik is. Oda kell feljutni!
A Vértes hegység északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött, Vértessomló községtől keletre a 417 m magas Nyerges-hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, „háromsejtes” elrendezésű, kis területű vár romjait. A környező fák ejtik fogságba, csak akkor látható, ha igen közel járunk hozzá. A kilátás viszont kárpótol bennünket, amit a várból látunk a környező dombokra, Vértessomló és Környe falukra nézve.

No de hogy? Emlékszel még a térképre a legelején? Ott jelöltem, hogy van egy hosszabb, de könnyebb és van egy rövidebb, de nehezebb út. Hát persze, hogy mi ez utóbbit választottuk! Hát mitől lenne a kaland kaland, ha nem a kihívásoktól?!?
Úgyhogy irány meredeken felfelé a csúszós talajon. Egyáltalán nem volt olyan könnyű, mint amilyennek a képeken tűnik.
Talán ezen a képen jobban látszik, hogy mennyire meredek volt. Innentől majdnem hogy kézzel-lábbal...  
Hogy ezeknek a váraknak miért mindig a legmagasabb ponton kell állniuk..
Látod...  a végén már úgy haladtunk ahogy és amibe éppen kapaszkodni tudtunk. Ez a utolsó rész valóban nagyon nehéz volt. Csak azoknak ajánlom, akik szeretik az ilyen kihívásokat és nem paráznak.
Közeledünk....
És itt is vagyunk a vár aljában. Eddig másztunk fel. 
Anya megérzése szerint jobb ha itt körbemegyünk a vár körül.
Végül is... így legalább láttuk a várat oldalról is.
Innen azért elég jól látható ( a légi fotóval ellentétben), hogy mekkora rész az, ami még mindig áll a várból.
A hatalmas nagy oldalsó falak még mindig várfalnak tűnnek, és azt az érzetet keltik, hogy ezen túl valóban egy egész várbelső vár minket.
Szerintem nagyon szép. A sok vár közül eddig ez nyújtotta az egyik legizgalmasabb felfedező-túrát. Talán mert volt mit felfedezni, és mint látható nem csak egy kőkupac fogadott minket. De a terep nehézsége is izgalmassá és kalandossá tette.
A 'főbejárat'... Ha a hosszabb úton jövünk, akkor ide érkeztünk volna.
Látod, hogy milyen magas és mennyi kő, és mekkora falak állnak még mindig?!?
Persze nem volt veszély nélkül ott a kövek közt mászkálni. A porhadó kőzet miatt sok helyen meredek és a finom porszerű rétegtől csúszós volt a talaj. Nagyon oda kellett figyelnünk, hogy hova lépünk.
A belső várnak két 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 6 m magasan épültek. Az északnyugati torony északnyugati oldalán egy további épületrész is a belső vár része lehetett. További kisebb épületrészek az udvarban a védőfalak mellett helyezkedhettek el. A 20. század végéig mindkét torony a részben falkorona magasságáig (helyenként kb. 15 m magasan) állt, felül a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetők az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és boltozatok nyomai.
A belső várat mintegy 4,5 m átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és sánc övezte, majd 15-20 méterre újabb árok húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.

Igyekeztünk a vár minden részét és zeg-zugát felfedezni.
A vár keletkezéseinek idejét és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építhette a tatárjárás után. Várnagyként a Gutkeled nemzetségből származó II. Mihályt 1319-1324-ben említik okleveleink, és mint királyi vár "Castrum Vitam, Vytam, Wyttam" alakban 1379-ben szerepel iratainkban.
Luxemburgi Zsigmond 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Albert király 1437-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba a várat, majd ennek fia, János I. Ulászló királytól adományként is megkapta. 1445-ben Újlaki Miklós foglalta el, 1448-tól zálogként bírta, 1453-ban ismét a Rozgonyiak birtokába kerül. 1493-ban Egerváry László horvát báné, majd Egerváry István magtalan halála után, 1512-ben Kanizsai György horvát bán szerezte meg, akitől Kanizsai László országbíró örökölte. A kettős királyság idején János király parancsára 1534-ben, afehérvári keresztesek konventje Héderváry István és fiait, Lőrincet s Györgyöt iktatta be "castri Wyttham in Albensi" birtokába. 
A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Később magyar kézre került, de 1559-ben újra a töröké, akiktől 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a következő évben azonban már újra a török birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát. A 18. századtól az Esterházy család tulajdona volt.
Anyagát építési célokra használták fel. A vár régészeti feltárása és állagmegóvása nem kezdődött el, a vár sorsa bizonytalan.

És akkor felfedeztük, hogy mások is vannak itt rajtunk kívül. De ők nem turisták és nem kirándulók, ha nem munkások.... akik építik a várat?!? Mer hogy szó szerint azt csinálták.... építették a várat.
Pontosabban állagmegőrző munkálatokat végeztek. Kövek visszaépítése, betonozás stb... csak hogy a vár bizonyos falai még sokáig állhassanak.
Végül is... van mit megóvni. Azontúl, hogy érdekes egy vár,...
....sok falmaradvány áll még, amit jó lenne a jövőben is még meglátogatni. Úgyhogy ha nem viszik túlzásba a beavatkozást, és megmarad várrom pompájában, esetleg egy jobb megközelítés és bejárási útvonalat biztosítanak, akkor még rendben is van, hogy építkezés zajlik.
Amúgy valahogy így nézhetett ki a vár eredetileg. Ha jól látom, akkor sötétszürke az, ami még ma is áll, és a fehér az, aminek már nyomát se látni.
Mekkora faldarab, ami még mindig egyben van. Ha a városokban található és évek óta karbantartott várakat nem nézzük, akkor ez a vár figyelemreméltó méretekkel rendelkezik még ma is.
Bár akkora területen nem lehet bejárni a várat, de mindig egy másik arcát mutatja bármerre is néz az ember.
És a visszafelé, avagy lefelé út.
Még egy utolsó szempillantás a várra, és már indultunk is lefelé.
Olyan meredek volt a lefelé út, hogy még a gépet is el kellett tennem, hogy egy bot segítségét igénybe tudjam venni. És ha már nekem is azt kell használnom, akkor tényleg nagyon durva a helyzet. Emlékezz csak az elején, hogy milyen terepen másztunk fel. No ugyanazon jöttük le is. Ilyen esetben elmondható, hogy felfelé sokkal könnyebb és még a meredek megerőltető mászás ellenére is biztonságosabb mint lefelé. Lefelé még jobban kell vigyázni, mert ha megcsúszik a láb, és gurul a test... akkor bizony nagy bajok lehetnek.
De szerencsésen leértünk. Egészen az útig, ami a másik útvonala is egyben - tudod... a hosszabb, de könnyebb.
És a sarkon, vagyis a pihenő rész... egy kis pihi, hami, üccsi.
És már indultunk visszafelé. Ugyanazon az úton, amint odafelé is.
Újfajta izgalmakat nem nyújtott már.

A kocsihoz visszaérvén nyugtáztam, hogy még mindig megvan :)
De ilyet senki ne csináljon, mint mi.
Mint látod... oda-visszs-várat körbejárva... másfél kilométer a turistaút.
Mindent összevetve nagyon jó kis vártúra volt. Előtte is, közben is izgalmakkal teli. Bárcsak több ilyen várunk lenne még. Kár, hogy amit csak lehet újítanak és előbb-utóbb fizetős lesz, a többi pedig az enyészeté. Ezért azt ajánlom, hogy Te is addig menj el megnézni, amíg még állnak a falak, és a várat a kopott, viseltes, eredeti állapotában lehet megnézni.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

1 megjegyzés:

  1. Hát, pedig akkor igazi egy vár (nekem), ha valami magaslaton van. :)Nagyon szép, vadregényes hely, köszönöm, hogy megmutattad.
    De attól tartok, lázadás törne ki a családban, ha ezt az útvonalat megmutatnám nekik...

    VálaszTörlés