Pusztatorony
Somogyvámos határában, a gabonatáblák között középkori templomrom emelkedik. A helyiek büszkesége nyolcszáz éve védelmet jelentett, mára látványosság.
Régészeti feltárások alapján a Pusztatorony valószínűleg a 12. században épült késő román, kora gótikus stílusban. Jellegzetes, négyszögből nyolcszögbe formálódó tornya azóta rendíthetetlen, de állnak még a templom nyugati falai és félköríves szentélye is. A különleges formájú torony nem csak a harang zúgását segítette a település minden szegletébe eljuttatni, de távolra néző, lőrésszerű ablakaiból kikémlelhető volt a portyázó hordák közeledte, és az egyhajós vaskos, tömör építményben a helyiek oltalmat lelhettek a támadások idejére. Körülötte egykor falu állhatott, mára gabonatáblák veszik körül, ameddig a szem ellát.
A település polgármestere büszke: „A torony 2011-ben kapta a Somogyország Kincse elismerést, aminek azért is örültünk, mert már régóta ez a település jelképe.” Dékányné Károly Marianna az állagmegóvásról elmondta: „A torony védett, ezért érdemben csak a Megyei Műemlékvédelmi Hatóság tehet érte. Amiért viszont mi felelünk, az az odavezető út, valamint környezetének rendben tartása. Ez sem egyszerű feladat, hiszen óriási földterületen található, ami ráadásul egyelőre magánkézben van. Állapotát leginkább az időjárás viszontagságai veszélyeztetik.”
Hát ezt szerettem volna én is saját szemmel megnézni. A somogyi kirándulós napunkon erre sikerült is sort keríteni. Szerencsére a térképen is, és a valóságban is nagyon könnyen meg lehet találni.
Nagyon meglepett, hogy egy ilyen nem túl nagy és eldugott községben, és nem is valami népszerű látnivalóhoz (az átlagos, nem minden kőkupac után érdeklődő ember szemszögéből nézve) vezető út ilyen gondosan ki van táblázva. Azért célszerű a térkép szerit menni, de ott ahol a község kezd elfogyni, már táblák is mutatják, hogy merre az arra a Pusztatoronyhoz. Meglepő volt az is, hogy még a földes út is úgy ahogy, de járható volt. A szuzival majdnem egészen a toronyig mentünk. Nem is értem, hogy miért álltunk meg pont a finisben... tán kellett egy kis séta.... de tény, hogy bár magánterület, de az érdekelődő turista egészen a romig el tud gurulni kocsival.
A helyiek óvják, nagy becsben tartják jelképüket, gyakoriak itt az összejövetelek, falunapok, szervezett túrák, de volt már itt esküvő, koncert, s nem ritkán misét is celebrálnak a rom falai között. A vámosiak legendáriuma is izgalmas: A torony történetét írásos emlékek és az itt élők apáról fiúra szálló elbeszélései őrizték meg. Egy állítólagos krónikás feljegyzései alapján például „a derékmagas falak egy barbárul befalazott gyermek testét rejtették. E gyermek Koppány vezér fia, a kis Kupa volt.” A legenda szerint a templom lakóépület, a Somogyváron székelő Koppány birtoka volt. Sarolt fejedelemasszonytól kapott vámszedői jogával élve gyűjtötte a vámot a régi római hadiúton és kereskedelmi úton érkező kufároktól.
Az új élményekkel és látottakkal gazdagabban távoztunk. Örültem, hogy sikerült megtekintenünk ezt a templomromot, főként, hogy ennyire egyszerűen és simán ment. Ha téged is érdekelnek hasonló látnivalók, mondjuk pont ez, akkor....
Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése