Kirándulok, túrázok, élményekkel gazdagodok - S mind megírom, hogy lásd ,Magyarország mennyi látnivalóval és élménnyel Téged is vár.

2014. augusztus 18., hétfő

Drégely vára


Drégely vára

A Cserhát-Börzsöny túrakörutunk egyik állomása volt a Drégely vára. Sajnos a nap végére maradt, és hát szó mi szó ennek sem néztem annyira alaposan utána, hogy mennyi is az annyi mire oda feljut az ember. Az egyéb netes leírások szerint nem vészes, csak úgy 2 km. Az meg valóban nem vészes. De persze csak akkor ha az ember az adott leírás szerint megy.

Nos.... én nem akarom azt ide neked bemásolni, annyi másik oldalon tájékozódhatsz, hogy merre és  hogyan is kell menni. A lényeg, hogy nekem hiába volt alaposnak tűnő leírásom, és hiába elemeztem ki a helyzetet még a műholdas térkép segítségével is. Nem találtam oda elsőre....és mehettem volna tovább kocsival is....úgy még kevesebb lett volna a gyalogút felfelé....és előbb leértünk volna a várból és nem a sötétben. Node ez van, ha nem tájékozódsz alaposan egy-egy kirándulós célpont ügyében. Ezért ajánlom neked újra, hogy megfelelően készülj fel. Mert még úgy is számíthatsz meglepetésekre, és hidd el, a kaland akkor sem marad el. Ahogy nekünk sem. Talán eddig az egy egyik legizgalmasabb vártúra volt számomra.

És egy kis segítség, hogy merre menj, avagy ne  menj, hogy eljuss a várhoz.
De azért az online turistatérképen is ellenőrizheted, itt KLIKK IDE.

Szóval mi ott álltunk meg és parkoltunk le, ahol jelöltem. Mikor megérkeztünk már állt ott egy autó, és gondoltam, hogy akkor talán itt kell megállni és nem is lehet tovább  menni. Bár hiányoltam a kutat, mert a leírás szerint addig el lehet menni, de igazából nem firtattam, örültem, hogy egyáltalán odáig lejutottuk. Szóval onnan, ahol leálltunk ilyen volt az út:

Hát persze hogy szép széles és még jobb mint ami a bevezető út volt. És persze hogy ezen még mehettünk volna kocsival. Egészen eddig legalább. Igaz, hogy itt épp nagy gépek nagy munkálatokban voltak. De eddig el lehetett volna gurulni, főleg úgy, hogy egy jó nagy P jel is jelezte, hogy itt parkolásra alkalmas hely van.


No nem baj, gondoltam, ez a plusz kis séta nem árt. És nem is lett volna baj, ha nem éreztem volna azt, hogy így tényleg szűkös lesz az időnk, és nem biztos hogy világosban jövünk le. Elhessegettem ezeket a gonosz gondolatok, és mentünk is az utat követve. Igazából nem lehet eltéveszteni. Ha ott ahol a fenti nagy tábla van NEM a nomád tábor felé mész, akkor csak egy út van, méghozzá az előre, és az bizony a várhoz visz. Persze azért néha célszerű a táblákat is figyelni és a tájékozódási pontokat megkeresni, mint pl. a Schäffer-kút.  
És az ez. A látottak szerint ezt is egy kicsit kipofozták, illetve dolgoznak rajta. Gondolom, hogy még turista-centrikusabb és piknik-barátabb legyen. 
Az információ-dús táblák mellett egy hasznos térképes segítség is van. De csak azoknak, akik jó tájékozó képességgel rendelkeznek. Mert ha felnéztél, akkor csak a fákkal teli domboldalt láttad.

Ezután mentünk is az egyszál úton ami felfelé vitt. Mert tudjuk, hogy minden vár egy domb tetején van. És csak felfelé kell menni.
A nem is túl könnyű utat bizonyos szakaszonként szintén információ-dús táblák kísérték. Némileg tartotta az emberben a lelket hogy a növekvő számokkal egyre közelebb kerül a célhoz. Más részről, amikor már majd kiköpöd a lelked, akkor ezeknél a tábláknál célszerű megállni pihenni, mert akkor legalább némi új és érdekes információ is ragadhat rád. Mert hogy elég nehéz az út! Ne legyenek hiú ábrándjaid, arra a 444 méterre valahogy fel kell jutni! Rendesen megtornáztatta a lábizmokat!


Persze azért mi is néztük a jeleket. Majdnem a várig a piros + jelzést kell követni.
Majd a vár tövében lesz egy csodálatos táblával, jelzésekkel ellátott kereszteződés, ahol nagyon világosan és egyértelműen felvilágosít a fatábla, hogy lehet egyenest felfelé rövidebb, de piszok meredek úton feljutni a várhoz a piros L jelzésen. És lehet a hosszabb, de kellemesen járható utat választani a piros + jelzést követve.  
Elgondolkodtatott na. A kép sajna nem adja vissza azt, hogy milyen meredek volt az előttük álló domboldal. De hát persze hogy a rövidebb utat választottuk! És hogy meredek volt-e? Hát az nem kifejezés! A lépések, ahogy haladni lehetett, mintha lépcsőt másztál volna.... És persze figyelni kellett, hogy hova is lépsz nem ám megcsúszik a láb, azt pár szinttel lejjebb találod magad.
Nagyon komoly lábmunkát igényelt, az izmok, a térdek dolgoztak rendesen. Úgyhogy akinek nem igazán működik már jól, vagy tudja, hogy nagyon megterhelő lenne, annak mindenképp a másik utat ajánlom.
A hősies gyalogolás után, amikor felértünk, akkor ez fogadott. A vár látványa. (Itt megjegyezném azt, hogy ha a másik úton mész, akkor a várat egy teljesen más perspektívából fogod meglátni, ha felérsz. A Googles képeket elnézve, talán még szebb látványt is nyújt a megfáradt dalia túrázóak.) No de mi a nehezebb oldaláról közelítettük meg, ahonnan ez fogadott minket.


És ahogy gondoltam és reméltem.... naplementére értünk föl! Hogy milyen szép és gyönyörű volt! A vár, a naplemente, a megvilágítás, az élmény!
És egy csudálatos kép, ami 100%-ig bizonyítja, hogy a fejemmel díszített szebbnél szebb fotókat is én készítem! Éljen a szelfi, ha már időközben nevet is adtak neki (mert hogy én ezt már egy jó ideje űzöm, még amikor neve se volt ennek a műfajnak :) )
És a vár.... minden oldalról, szögből, beállításból.... Legalább is pár fotó ízelítőnek, hogy mi is vár rád, ha egyszer eljutsz oda.














Hát nem gyönyörű? Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézze meg ha arra jár! Sajnos ahogy lement a nap rekord sebességgel kezdett el szürkülni. Ez volt az utolsó kép, amit tudtam csinálni. A hosszabb úton érkezőket ez a kőtábla fogadja és a várnak ezen másik fele. 
Mi innen indultunk el nagyon gyorsan lefelé, mert hogy a szürkület az erdőben az szürkület, és szinte majdnem hogy sötét. És sötétben az erdőben az ember nem lát túl jól, vagy épp sehogy, és bizony ilyenkor már az állat az úr és nem mi. Kapkodtuk hát a lábunkat lefelé. Sötét volt mire visszaértünk a kocsihoz.
Ha esetleg te is egyszer ilyenre vetemednél, hogy későn indulsz felfelé, akkor legyen nálad minimum egy elemlámpa, vagy egy hightech telefon, ami még rendelkezik annyi töltéssel, hogy világítani tud. Nagyon hasznos. És ha szerzel egy botot is, akkor az még jobb....sose tudni hogy mi mocoroghat a bokorban. :)


Ja és hogy mi is ez a vár? Itt egy kis történelem:

Drégely vára egy vár a Börzsöny északi részén, Drégelypalánk és Nagyoroszi községektől egyforma távolságra, a zöldellő hegyek egyik 444 méter magas sziklacsúcsán.

„Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;

Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,

Tetején lobogós hadi kopja.”

– Arany János: Szondi két apródja (részlet)
A mongol könnyűlovasok elvonulása után, a horvát tengerpartról hazatérő Árpád-házi IV. Béla király parancsára végrehajtott várépítések idején emeltette a környező területeket birtokló Hontpázmány nemzetség. Első, fennmaradt okleveles említése 1285-ből származik, akkoriban Hont fia – Demeter nemes úr – lakta családjával és szolgaszemélyzetével. A vár birtokosai a 14. század elején kitört anarchikus belháborúban kénytelenek voltak meghódolni a nagyhatalmú Csák Máté oligarcha előtt. 1321 után királyi várnagy parancsolt benne.
Drégely vára a 16. század közepén: 
Luxemburgi Zsigmond király 1390-ben az udvari köréhez tartozó Tari László főnemesnek adományozta, a trónra jutása idején vívott pártharcokban tanúsított hűséges szolgálataiért. Később az esztergomi érsek tulajdonába került, aki fényesen berendezett vadászkastéllyá alakíttatta át a középkori erődítményt. Buda várának 1541-es török általi elfoglalása után megnőtt a hadászati jelentősége, az arany- és ezüstbányákkal rendelkező felvidéki németajkú városokat védelmezte. Csekély létszámú helyőrsége sokszor csapott össze a környékbeli falvakat fosztogató „pogány” lovasportyázókkal.
1544-ben nevezte ki Várdai Pál esztergomi érsek a vár kapitányává Szondy Györgyöt, aki megpróbálta a katonai szempontból már elavult végvárat megerősíteni. Ali budai pasa 1552 nyarán vonult fel a vár ostromára hatalmas seregével. A helyőrség létszáma ekkor mindösszesen 146 katona volt. A korszak leghíresebb versmondója, Tinódi Lantos Sebestyén Krónikájából ismerjük a háromnapos viadal részleteit.
Az alsó palánkvár felgyújtása után a védők visszavonultak a sziklán magasodó felsővárba, melynek kaputornyát a törökök tüzérsége hamarosan földig rombolta. A gyalogsági rohamokat visszaverő magyar végváriak még életben maradt katonái, végül a harmadik napon halált megvető bátorsággal kitörtek, és Szondy kapitánnyal az élen mind hősi halált haltak a véres közelharcban, csak a várkapitány két apródja, Libárdy és Sebestyén maradt életben, akiket Szondi már korábban Ali basához küldött, kérve, hogy életükről gondoskodjék. A rommá lőtt Drégely várát a hódítók nem építették újjá, helyette a völgybeli községben emeltettek egy palánkvárat.

A török korszak után, a 18. századtól kezdve a vár állapota fokozatosan tovább romlott. A fennsíkra épült külső vár alaprajza ma már nehezen rekonstruálható. A kultúrtörténeti érték mentését 1989-ben a Börzsöny Baráti Kör kezdeményezte. Teszári Károly a Duna–Ipoly Nemzeti Park Börzsöny tájegységi körzetének vezetője, a Drégelyvár Alapítvány kuratóriumának tagja nevéhez fűződik a várrommaradványok helyreállítási munkáinak előkészítése. Az ő ötlete volt Drégelyvár feltárásának és az állagmegóvásának szervezett formába terelése. A gesztor szerepét az 1991-ben megalakított Drégelyvár Alapítvány vállalta magára, 2002-ig 711 köbméter fal épült meg. A várat mint történelmi jelentőségű idegenforgalmi látványosságot évente ezrek keresik fel.


Legyél Te is egy az ezrek közül!

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése