Hollókő - Ófalu

Hollókő - Ófalu

Egyik 2014-es kirándulásunk alkalmával volt szerencsénk újra eljutni Hollókőre. Ha a térképen megnézed, hogy merre is kell keresni, esetleg  GPS-ed is lelkesen segít odavezetni, akkor el sem tudod téveszteni az irányt, mert a Hollókőre vezető elágazásnál egy hollót fogsz látni a kövön ülve.


Milyen találó, mi? Holló-kő! :) Amúgy nagyon díjazandó és mutatós szobor, nem is kis méretekkel, így minden arra járó már csak ebből is tudja, hogy itt van nem messze Hollókő.

Ahogy a faluba érsz, szinte visz is az út előre.... Tavaly, amikor voltunk, akkor még díjszedők is várták a faluba behajtókat. De cserébe parkolót és egy megnézhető várat is biztosítottak. No ez idén nem volt. Se parkolódíj szedő, se parkolódíj, már normális parkoló is csak félig.... no és vár aztán meg egyáltalán nem volt.... már mint nyitva. Mert hogy felújítás alatt van, és majd csak 2015-ben lesz újra látogatható.

Még szerencse, hogy ezt tudtuk, és ennek tudatában mentünk újra Hollókőre, hogy akkor most a falut nézzük meg.
Persze kerestem a tavalyi parkolót, hogy akkor ott megállunk. Az építkezés és felújítások nyomai itt is láthatóak voltak. De legalább meg lehetett állni. Legalább is a már ott parkoló pár autóból arra következtettem, hogy továbbra is az a turista parkoló.

És a már ismerős úton el is indultunk felfelé, hogy akkor azért a várat, még ha kívülről is, de megnézzük. Ha arra járnál se tudnád eltéveszteni. Hatalmas, szépen faragott, enyhén időjárás verte és csak mérsékelten összefirkál tábla mutatja, hogy merre a vár és merre a híres nevezetes ófalu.

A vár felé vezető úton csupa okosságokat és hasznos információkat rejtő tanösvény táblák kísérnek.

És csak menni kell az enyhe emelkedővel rendelkező enyhén kavicsos úton. Ami egyáltalán nem mondható hosszúnak és nehéznek, de azért nem strandpapucsos terep.

Egy laza séta, és már ott is vagy a várnál.

És ahogy tudtuk, gondoltuk, vártuk..... Építési terület lett, nem lehet bemenni a várba. Még jó hogy tájékozódtunk! (Húgom mondta tavaly, hogy ők hogy jártak.) Úgyhogy neked is ajánlom, hogy nyitvatartással rendelkező, vagyis csak 'pénzért lehet bemenni' váraknál, kastélyoknál...stb. mindig előre tájékozódj, hogy ne érjen csalódás, amikor odamész.

Úgyhogy továbbra is terv szerint, mentünk is le az ófaluba. Tábla is mutatja, hogy merre keresd, nehogy véletlenül kihagyd, ha már erre jártál.

Mi is mentünk. Széles út vezet lefelé, eltéveszteni sem lehet.

Hamar le is értünk, de a látvány, ami fogadott, nem volt kecsegtető. Mert hogy az ófaluban is felújítások és átalakítások voltak. Hát erre nem gondoltam, hogy még azt sem lehet normálisan megnézni. Eléggé élményromboló volt. 

Valahol már készen voltak....de az összkép nem volt az igazi. Igaz, hogy egy hétfői napon voltunk ott, és akkor ugyebár nem várható akkora nyüzsgés, mint hétvégén. Ami indokolná azt is, hogy miért nem volt minden látnivalót nyújtó házikó nyitva. Persze ha már ott voltunk, akkor végig sétáltjuk azt az egy szem utcát. Volt még egy kisebb leágazás, de ott még  aktívabban mentek a munkálatok.

A kissé élményromboló látottak után azért találtunk egy-két parasztházikót, ahol azért nyitva volt az üzlet. Pl. ez, a következő képen. Nagyon szép kézműves tárgyakat, tányérokat és gyönyörűen megfestett kerámiákat lehet venni. Persze inkább a vastagabb pénztárcával rendelkező turistáknak ajánlott.

Egy-két múzeum a feltúrt faluutca ellenére is nyitva volt. Végül is meg kell éljenek valamiből, és bejutni  is be lehetett. Igy hát be is mentünk, hogy megnézzük mi is van egy babamúzeumban.

Nagyon érdekes volt. Sokra nem kell számítani, főleg helységméretben. De baba annál több van. És nem is akármilyen babák. Hanem mindegyik hazánk egy-egy népviseleti ruhájának a miniatűr változatában. Bár a babák itt-ott elég furcsák voltak (arcra), de hát nem is az volt a lényeg, hanem a ruhácskájuk és hogy visszaadják egy-egy népcsoport öltözködésnek jellegzetességét.

Nekem tetszett. Ilyet még nem láttam ez előtt sehol se. És aki csak egy kicsi kis gyűjtőszenvedéllyel is rendelkezik, az tudja, hogy milyen nehéz összerakni egy komolyabb példányszámmal rendelkező gyűjteményt. És hogy igen is értékelni kell.

Utána találtunk egy tájházat is. Múzeum lévén persze ez is fizetős. És hát hogy megérte-e bemenni? Nem is tudom. Ha még soha nem láttál ilyet, vagy ha gyűjtesz minden emléket és tapasztalatot.... akkor talán. Amúgy nem kell túl sok mindenre számítani. Itt is egy háromszobás parasztházról van szó. Egy konyharész....

..... a szép szoba....

és volt egy harmadik, amiben szövős dolgok és egyéb érdekes tárgyak voltak elhelyezve, mint ez:

Sajna ezen kívül nem volt nagyon látnivaló. Még a különleges hímzett ágynemű szellőztetése sem volt különösebben lehengerlő. De talán nem is csak a látnivalóról kell egy ilyen tájház szóljon, hanem arról, hogy ott helyben az ott lévő nénivel vagy bácsival ( aki jobb esetben nem csak szedi a pénzt, hanem tényleg tud minden kérdésedre válaszolni) beszélgetsz. Nagyon érdekes dolgokat lehet hallani a régmúltunk szokásairól.

Szinte a tájház mellett találtuk meg a templomot. Nagyon aranyos korhű templom. Talán még eredeti is. Bár miután láttam, hogy itt-ott egy-egy házat éppen hogyan építenek fel, vagy újítanak meg, nem vennék mérget arra, hogy tényleg minden látott dolog eredeti-e és tényleg korhű-e. A turista avatatlan szeme ezt úgyse veszi észre. Ha illik a miliőbe, akkor úgyse kételkedünk. És végül is.... hát azért megyünk hogy szépet lássunk. És nekem ez a zsindelyes templom tetszett. Kár, hogy a tök jól sikerült képemen ott virít a felújítási munkálatok nyoma, lásd sóder kupac, raklap... Vagyis nem hazudtam, amikor azt mondtam hogy fel volt dúlva az ófalu is.

Ja és a templom belülről. Persze rácsokon keresztül! Még jó, hogy itt is befért a gépem objektíve és ki tudta küszöbölni azt a zavaró tényezőt.

Ahogy tovább haladtunk, egyre több speckós tájház tűnt elő. De persze nem voltak nyitva, mert mért is.

No de boltot is egyre többet találtunk. Ez pl nagyon tetszett nekem. Sok és változatos suvenyírek között lehetett válogatni. Ha arra jársz mindenképpen nézz be, megéri!

És ha nem költötted el az összes pénzed, akkor utána még több boltban megteheted azt, ahol jobbnál jobb kézműves emléktárgyakat lehet venni.

Ami nekem kifejezetten és nagyon tetszett, az a 65-ös házszám alatt található bolt, amiben majdnem csak fából készített emléktárgyak, játékok, ékszerek voltak. És egy nagyon kedves és lelkes bácsi, aki árulta. Mindenképpen ajánlom, hogy betérj ide ha erre jársz. Ja, és ne abban a drága boltban költsd el a pénzed... Bár ha ebből az irányból közelíted meg az ófalut, akkor talán ez lesz az első bolt, ahol suvenyírt vehetsz.

Innen már nem volt messze az utca vége, vagy eleje ahogy tetszik. És ki is értünk a falú központjába. Ahol egy újabb szépen faragott tábla hangoztatta eme község szépségét és vonzerejét.

Bár mostani kirándulásunk nem mondható a legeredményesebbnek, mivel a felújítások miatt a várral egyetemben sok mindent nem lehetett élvezni. De mégis valahol jó hír, mert ez azt jelenti, hogy nemsokára egész ófalu még szebb formában fog a turisták és azok pénztárcájának rendelkezésére állni. 

Talán mire Te vagy akár Én újra eljutok oda, már rá se ismerünk. :)

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!