Élménytérképem !!!

2014. augusztus 9., szombat

Somogyvár - Bencés apátság romjai


 Szent Egyed apátság romjai

A somogyi kirándulós napon volt szerencsénk megtekinteni ezt a helyet. Mikor még a kirándulás előtt tájékozódás céljából infót kerestem, nem volt valahogy elég egyértelmű, hogy ez az egész látnivaló Szent László emlékhely címszó alatt fut. Pedig  így volt. Az volt az a hely, ahol az apátsági romokat meg lehetett tekinteni.


Koppány herceg vára, Somogyvár, a középkorban jelentős kultikus és kulturális központ volt. Apátsága, amely a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, több mint 900 évvel ezelőtt épült a Szent László király által behívott francia bencés szerzeteseknek. Egyes szakértői vélekedés szerint az ott élő szerzetesek az apátság falai között vetették papírra a legkorábbi magyar nyelvű szövegemléket, a Halotti Beszéd és Könyörgést.
Nemzeti történelmi emlékhely
Negyven évig itt volt a nyughelye a kolostoralapító magyar lovagkirálynak, Szent Lászlónak.
A várfallal körülvett kolostort és a templomot a török veszély erősödésekor hagyták el a szerzetesek, később végvárként szolgált, majd az egykor pompás kolostorépület és a hatalmas templom lassan az enyészeté lett. Az 1983 óta nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánított romegyüttes a feltárások és rekonstrukciók után napjainkra igazi látványossággá vált.
1983-ban nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították Somogyvárt. 1989 óta minden évben megrendezi a település az alapító Szent Lászlóhoz kapcsolódó Kupavári Napok rendezvénysorozatot, a június 27-i László naphoz közeli hétvégén. Püspöki misét tartanak, néptáncbemutató, gazdag gyermekprogram, zenés darabok várják az érdeklődőket. Az 1998-as eseményen felavatták Szent László szobrát.

Megközelítés: Cím: 8698 Somogyvár, Kupavezér u. Valahol itt:
Nyitva tartás: március 15-től  - október 31-ig, 10.00-18.00 óra között. És itt is van szünnap, méghozzá a már megszokott hétfői nap. Bejutni 600,- Ft/fő (évek múltával + infláció) ár ellenében lehet (hacsak nem vagy annyira ügyes hegymászó, hogy felmászol azon a domboldalon, amit még elkerítésre sem méltattak, mert hogy olyan meredek, hogy aki van annyira hülye hogy ott másszon be, akkor az egy ingyen látogatást megérdemel). Ha szeretnél elmenni, azért előtte tájékozódj mind a nyitva tartásról, mind az árakról. S eljutsz oda, akkor ez a látvány fog fogadni. 
Egy suvenyíros bódé, amiben persze sok minden volt, csak épp az nem ,amit én szerettem volna... persze belépőt azért tudtak adni, illetve hát a pénzt tőlünk elvenni,  csakhogy bemehessünk  És ha majd Te is úgy döntesz, hogy kifizeted a belépőt, ha már egyszer eljöttél idáig, és bemész, akkor ez a látvány fog fogadni. 
Kicsit meglepődtem, mert valahogy egyáltalán nem ezt vártam.... már mint hogy két új épület fogad majd. De miután kiderítettük, hogy mi célt szolgálnak, egyenest megörültem és úgy tűnt, hogy kaptunk is valamit a pénzünkért. ÉS hogy mit is? A baloldaliban ingyenes WC használati jogot, a jobb oldaliban pedig jogot a limitált létszámú muzeális értékű kiállítási tárgyak megtekintésére.
Továbbá mindjárt az első pár lépés után látható volt, hogy egy kilátó is van, amire feltehetőn fel lehet menni (remélni mertem, hogy ez a belépőjegy árába integrálva van)
Úgyhogy kezdtük is felfedezni a helyszínt. Először megnéztük, hogy mennyire használható az ingyenes toalett...egész jó volt. Ami nem mondható el arról a kávé automatáról, ami az épület előterében állt. Amennyire megörültünk hogy itt ilyen is van, annyira csalódtunk abban az izéban, amit a gép a nem is kevés pénzünkért kávé és forró csoki címszó alatt kiadott. A gép enyhén szólva fél munkát végzett, szó szerint, mert hogy a poharak félig üresek voltak. Szóval ha a finomabb és ízletesebb kávét szereted, akkor semmiképp se nyúlj ahhoz a géphez, de még a közelébe se menj, hacsak nem a WC-re kell menned, de akkor is nagy ívben kerüld el.
Bánatomat és csalódottságomat a túloldali épület előterén álló tekerőkével, avagy pénzérme készítő berendezés azonnali használatával enyhítettem. Ha már nem lehetett megfelelő kis köcsögöt kapni, akkor legalább egy emlék érmém legyen. 
És milyen jót tett az a kúra! Még hogy az ajándék nem tesz boldoggá. Mindjárt elűzte bosszankodásom és olyan felemelő örömmel töltött el, hogy erőteljes vágyat éreztem, hogy azt a csak úgy ott heverő lovagi szuperkesztyűket felpróbáljam. Nagyon vicces volt. És hogy mire is volt az valójában jó? ...hát nem sikerült kideríteni, de tepsi-fogónak egy kicsit nagy volt.

Utána gyorsan lecsekkoltuk a kiállítást is. Hátha látunk valami érdekeset. És hogy láttunk-e ?.....

....a sima mezei maketten kívül?....
...hát persze hogy láttunk! Nem is akár mit! Koponyakiárusítás...bocs....kiállítás volt! Koponyákat lehetett közelebbről is megszemlélni! Hát ilyen még a hullaházban sincs, nem hogy múzeumokban. No de itt volt! Egyéb képek és apróbb ásatási ereklyékkel kísérve. Csak egyetlen egy baj volt, hogy elfelejtették felkapcsolni a villanyt, és elég sötét volt ezekben a kis ablak nélküli lyukacskákban (csak kettő volt, nem vitték túlzásba a kiállítás méretét), azzal a pár pislákoló lámpácskával a turista nem volt kisegítve, ha esetleg arra vetemedett volna, hogy még olvasni is akar. Csak nem spóroltak ennyire?!? Vagy ennyire jelentéktelen lenne, hogy még a karbantartós is elfelejtette volna felkapcsolni a lámpát gondolván, hogy úgyse érdekel senkit? Node kit ne érdekelne egy csomó gondosan sorrendbe tett koponya? Hát persze, hogy mindenkit! Miért ne néznénk már meg,... hogy a nemhogy ingyenes, de még fizetős fogorvosi ellátást sem ismerő korszakban vajon hány foguk maradt meg az embereknek. Végül is tudjuk, hogy minden érdekes tud lenni, csak nézőpont kérdése.
Majd tovább mentünk, és akkor tárult elénk a látvány és a lényeg.....a rom. A nagy területet elfoglaló rom.
Amit Szent Laci szent szobra gondosan figyelemmel is tartott.
S ahogy a fehér kavicsos út is mutatta....a kilátóra célszerű először felmászni, mert hogy onnan lehet igazán jól látni, hogy milyen szépséges formának és méreteknek örvend az apátság romja.
Bizony...csudaszép onnan fentről a kilátás és a rálátás is. Kár lenne kihagyni.


És a kilátás a Balaton irányában....gyönyörű!
A kilátós élvezetek után jártuk be a romokat. Kerestünk egy nem létező ajtót-kaput, amin átmentünk, s beléptünk a szent helyre. Hát jóóóóó nagy templom volt az biztos!
Haladtunk tovább a belső kert felé, ahol a fűszernövényeket bőségesen megszaglásztuk. Meg is találtam új kedvenc fűszernövényemet, ami mint a citromfű, de sokkal intenzívebb....s mint macskának a macskafű,....csak szagoltam és szagoltam....teljesen megbabonázott (kár, hogy nem ismerem azt a növényt, jó lenne itthon is). Lehet, hogy ezért örültem annak ennyire, hogy a kútban még soha ezelőtt nem látott trópusi növényzet burjánzását fedeztem fel. Kútban növény! Ráadásul a téglák közül kinőve! Ki tudja milyen szent tápanyagok táplálják ezt a szent földet, hogy itt még a kút mélyén is növény nő. 
Majd elértünk a legromantikusabb részhez. Hacsak egy kicsit is ilyen volt régen, akkor megértem, hogy miért szerettek akkoriban vallásosak lenni az emberek. Lehet én is elvonulnék a világtól, ha valaki az átlagos életünkhöz képest nívókkal szebb és nyugodtabb helyet és életet ajánlana.
Jó nagy ívben körbe is jártuk az egészet.

Majd visszaértünk az elejére...a 'királyi' bejárathoz, amin nem sikerült bevonulnunk, mert mi a backstage ajtón mentünk be és szép nagy körívben jártuk körbe az egészet.

Nekem tetszett ez a hely, nagyon jól megcsinálták. A belépő ára pedig pont ár-érték arányos. Úgyhogy ha arra járnál, és tetszett amit bemutattam, akkor egy órácskára igazán megpihenhetsz Te is ezen a szent helyen. 

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése