Igali kirándulós nap

Mivel az előző napi utazás nem úgy sikerült ahogy azt elterveztem......vagyis nem értünk el oda, ahova igazán szerettem volna....ezért úgy döntöttem, hogy akkor ma csak Igalba megyünk, hogy meglegyen végre a fürdés. De mivel továbbra sem szeretünk egész nap a vízben ülni, ezért kellett még előtte egyéb program is. Ezért úgy gondoltam, hogy akkor megnézhetnénk azt a kaposvári apátság romot is, amit amúgy is kinéztem már.

Újabb nagyszabású tervekkel a vasárnap reggeli kávézás után fel hát az útra!

Még jó, hogy teljesen rugalmas vagyok az ilyen utazások során, mert hogy most se úgy alakult, ahogy az be volt tervezve..... Még előzőnap, szombaton, anya látta Döbrököznél azt a szép magasan kiemelkedő templomot. ÉS hát persze, hogy mindjárt az odaúton felmerült, hogy akkor meg is nézhetnénk. Így is lett. A nem tervezett látnivalót mentünk megnézni. S bár belülről nem tudtuk megnézni a templomot, de valóban elég érdekes volt építészileg ahhoz, hogy közelebbről is megnézzük, s körbe járjuk. És ha már ott voltunk, akkor megkérdeztem egy járókelőt, hogy hol lehet megtekinteni azt a várromot, amiről a neten olvastam.

A segítő információk révén hamar meg is találtuk. Valóban nem lehetett nem észrevenni, annak ellenére, hogy ez is egy elég soványka kis várrom volt. De ha már itt vagyunk, miért hagynánk ki. Így hát odagurultunk, megnéztük, klikkelgettem, és már mentünk is tovább....hogy hátha még más is belefér a mai kirándulásba.

Kaposvár felé haladva már nagyon dél volt, és az éhség is megtalált minket. Folytatva a rugalmas hozzáállást előbb begurultunk Kaposvárra, hogy keresünk egy mekit, mert hogy az biztos, az kaja, és ott lehet kártyával fizetni, és még gyors is....és így is lett. 

Majd szépen a városon át eltekeregtünk a hőn áhított kaposvári célponthoz. A GPS továbbra is nehezen kódolható információi zavarossá tették az odajutást. És ha ez nem lett volna elég bosszantó számomra, akkor megtette az a tábla, ami ott fogadott minket a célnál....méghozzá hogy 'ZÁRVA'! De nem ám akárhogy zárva, hanem 2015 nyaráig átépítés miatt egyáltalán nem látogatható. Hát ezt valahogy a net nem igazán jelezte és sehol se botlottam ebbe az információba. A fene megette. Még jó hogy nem csak emiatt jöttünk erre, és nem csak ez lett volna az egyetlen napi program, mert akkor nagyon mérges lettem volna. Csalódottan gurultunk tovább, hogy akkor tényleg Igalra menjünk. S mivel anya nem akarta még azt a templomromot sem megkeresni, amit kinéztem, mert hogy az a szántók közötti erdőben van és most nincs hozzá kedve, ezért egyenest Igalnak vettük az irányt és meg sem álltunk odáig. Végül is már 2 óra felé hajlott, és ha már ennyit utaztunk, hogy itt fürödhessek, hát akkor fürödjük ki magunkat rendesen. Errefelé úgyse jövünk sűrűn.

Amennyire kíváncsi voltam az igali Gyógyfürdőre, olyannyira nem volt semmi extra a helyben. 

Tényleg nem fogunk oda sokszor menni, vagy inkább egy jó ideig egyáltalán nem,..... mert messze van, és valóban egy kicsi, pici fürdő, ami nem nyújt semmilyen olyan extrát, vagy plusszt, amit a közelebb eső fürdőkben ne kaphatnánk meg. Igalnál akkor már Tamási is jobb. Nagyobb, modernebb és több medencéjük van. És hát az a még régimódi beléptetőrendszer és az a kulcsos öltözőszekrény rendszer! Nem akartam elhinni, hogy még mindig van ilyen. De aztán megértettem, hogy nem mindenhol van ilyen fejlesztésre pénz, és mivel Igal Somogy szívében egy eléggé mindentől távol eső hely, ezért gondolom senki sem invesztál több pénzt a kelleténél ebbe a fürdőkomplexumba. De nem baj. Láttuk, fürödtünk, a meleg vizek egész jók voltak. Bár ez a fürdő is elég sóher volt a buborékok és az élményfürdőzést tekintve. Hol volt, hol nem, és mintha már nem mindegyik buborékoltató működött volna, vagy csak tényleg lekapcsolták spórolás miatt. Hm.....Mondhatnám, hogy nem egy elsőosztályú fürdőzőhely. Az árát viszont elkérték! Ezek a gonoszok!....No mindegy, nem volt olyan rossz. Főleg, hogy elcsíptünk egy vízi-tornát is. Már ha az ami ott volt, az annak nevezhető lett volna. Mert hogy nem igazán vízi-torna, hanem inkább vízi zumba volt! Egy nagyon érdekes, több mint valószínű, hogy legalább olyan meleg férfiú mint a víz amiben voltunk adta elő a koreográfiát. Nem arról van szó, hogy nem értett hozzá, sőőőőt!! nagyon is! Olyan testmozgáskultúrája volt a csávónak, hogy csak néztem. Csak hát, csináltam már vízi tornát, és az valahogy nem ilyen volt. Először is full modern zenére ment minden (amit a srác úgy énekelt és adott elő a táncával, mintha maga is sztárkeresőbe készült volna) Itt aztán volt minden.....labdával táncolás, tornázás....medence szélén hasizomgyakorlat.....és utána a 'főműsor'!!! zumba a vízben! Nagyon vicces volt! De komolyan....egész végig vigyorgott szám, és nem tudtam nem mosolyogni. Ha innen nézem, akkor már ezért is megérte, mert anyával egy jót nevettünk, vigyorogtunk, és jól éreztük magunkat. És szó mi szó feldobta az uncsi vízben ülős fürdőzésünket. Jó volt na!

És mivel újfent hosszú hazaút várt, ezért jól kiázva és testünk jól megmozgatva indultunk is átöltözni. Hiába volt még csak 5 óra, azért azt a másfél órát hazafelé vezetni kell.

Úgy gondoltam, hogy ha már ilyen jó időben vagyunk, akkor még Tesco előtt megnézzük azt az ominózus Gólyavárat is Dombóváron, mert hogy arra vitt az utunk. Az még belefér, és legalább akkor még egyvalamit láttunk.
Dombóvárra érve pont ott volt, ahol a műholdas térkép szerint gondoltam, hogy van. Úgyhogy nagyon gyorsan még azt is megnéztük. Ez aztán még annyira se volt nagy szám mint a döbröközi várrom. Ha az sovány volt, akkor ez eléggé gizda. Bár a Réka-vár után azt hiszem, hogy még ezt sem 'kritizálhatom'.  Így hát nem is időztünk annyit.....pár klikk és már mentünk is a Tescoba, hogy minél hamarabb hazaérjünk.

Tesco előtt azért még volt még mindig annyi időnk, hogy közelebbről megnézzük azt a kéttornyú templomot, amit anya észrevett útközben. Ott is pár klikk, és igyekeztünk minél hamarabb elhagyni a kétes emberekkel tarkított környéket. Jó kis út volt ez a mai is.....kalandokban nem szűkölködött az biztos!