Kazár - Riolittufa

Túra a Riolittufához

Egyedülálló geológiai képződmény figyelhető meg Kazár közelében:

a riolittufa földfelszíni megjelenése.

Riolittufa:

A riolit az egykori vulkánkitörésekkor a felszínre került savanyú magmás kőzet, mely a sűrűn folyó felszínre tört lávából dermedt meg. A magmás kőzetek közül ez tartalmazza a legtöbb szilícium-dioxidot, savanyú, túltelített kőzet. Mindig tartalmaz szabad kvarcot, mivel a magma lehűlésekor a szilícium-túltengés miatt a többi ásványos összetevő kiválása után is marad elegendő a kvarckristályok kialakulásához.

A riolittá dermedt láva szerkezete a gyors kihűlés miatt üveges maradt, vagyis kristályosodás végbemente nélkül dermedt meg, ami annyit jelent, hogy az atomoknak nem maradt elég idejük a kristály szerkezetbe rendeződéséhez. Előfordulhat porfiros változata is.

Európában ezen kívül csak Törökországban, Kappadókiában tartanak számon hasonlót és a világon is alig több mint hat helyen. 

A riolittufa egy hektárnyi területen látható, felszíne növényzet nélküli, mélyen barázdált. A miocén vulkánosság során, feltehetően mintegy 20 millió évvel ezelőtt, a Mátra vulkáni kitöréseinek nyomán keletkezett. A fehér, könnyen málló talajfelszínt a víz eróziós munkája formálta, benne bonyolultan ágazó árkokat szabdalt, közöttük kúpokat, gerinceket hagyva. 

A bakancsos turisták nagy örömére már elkészült az ide vezető útvonal, és táblák igazítják útba, információs térképek tájékoztatják az érdeklődőket. A Kazárról kivezető földút baloldalán egy érdekes földtani szelvény is látható, amely az ottnangi emelet felső részének, a kárpáti emelet bázisképződményeinek tanulmányozására alkalmas. A rétegekben szívkagyló és kecskeköröm-maradványokra bukkantak. Mindkét védett terület Mátraszele irányából is megközelíthető, de onnan már meredekebb az út. 

Bár a leírás alapján gondolom gondolod, hogy nem nagy szám.... No de ha majd egyszer élőben látod! Azért ha a saját szemeddel látod és azokat a köveket taposod, akkor más érzések fognak benned is előjönni. úgyhogy megéri legalább egyszer elkirándulni oda, és megnézni a saját szemeddel.
És hát  valóban elég jól gondoskodtak arról, hogy a kíváncsi turista vagy túrázó meg is találhassa. Az online turista térképen magad is megnézheted, hogy milyen utak vezetnek a célhoz. Kb ezt fogod látni:

És ha a Google műholdas térképér nézed, akkor ezt láthatod:

Mint látod valóban több úton is lehet jutni, amelyik neked szimpatikus. Látható, hogy egyik másik hosszabb vagy rövidebb. Én még a legelején kiválasztottam a piros keresztjelzésű utat. És hát persze, hogy nem azon sikerült végig menni.

És hogy miért is? Mi Kisterenye irányából közelítettük meg Kazárt, és a kissé felkészületlenül a táblákban bíztam, amik jöttek is. És amikor megláttam ezt....

...már kanyarodtam is. Ha ennyire kitábláznak valamit, akkor az csak jó irány lehet és az biztos, hogy az egyik fő turistajárta út kell hogy legyen. Há majdnem.... Ugyanis ez nem a piros keresztjelöléses úthoz vitt, hanem a Béla utnak a végéhez, ahol egy nagyon aranyos ki körforduló várt minket. Több kocsi is állt már ott, ezért feltételeztem, hogy jó helyen járunk..... végül is a táblák erre mutattak. És bizony, hogy bizony.... itt volt egy szép nagy eligazító tábla.

Kár, hogy nem volt időm alaposan kielemezni, mert akkor tudtam volna, hogy csak egy utcával kellett volna odább menni ajelzéshez.... Így viszont a jelöletlen úton  mentünk, amit az első térképen szaggatottan látsz jobb oldalt, a műholdképen pedig a jobb szélső lehetőség az. 

De nem volt rossz az az út. Sőt! széles, kocsisávnyi út vezetett végig, el sem lehetett volna téveszteni. Bár a turista jelölések néha hiányoztak (jelöletlen úton ugyebár nincs ilyen)...már úgy megszoktam hogy általában vannak....de a kritikus elágazásoknál mindig szép nagy tábla mutatta, hogy merre is kell menni.

Így  vezetett az út egészen a  célig.

S tudjuk, hogy az ismeretlen, előtte még soha nem járt utak elsőre mindig hosszabbnak tűnnek, mint amilyenek ténylegesen. Itt is így volt. Csak mentünk, és mentünk, és mentünk...és mintha nem akart volna vége lenni. Pedig a lépésszámlálóm szerint pont annyi volt, amennyit olvastam, gondoltam és egyfolytában mondogattam... Csak 2 km volt az út a riolittufához. A másik két út közül az egyik biztosan hosszabb, az akár 7-8 km is lehet, a másik lehet hogy egyáltalán nem hosszabb, hanem az is úgy 2 km körül van, ami oda-vissza 4 km. A legközelebbi alkalommal, majd egy másik irányból járom meg.

A lényeg...hogy abból az irányból, ahonnan mi közelítettük meg (jelöletlen jobb, műhold jobb szélső) ez a látvány fogatott akkor, amikor odaértünk: 

Nagyon szép látvány volt.. Nem nagy, nem kolosszális, és aki nem értékeli az ilyet, annak szinte semmi, de nekem nagyon tetszett! Csak ajánlani tudom, mert ilyet tényleg nem lát minden nap az ember.

Ha pedig van bőved időd, akkor le lehet menni a völgyébe. Vagy ha egy másik utat választasz, akkor onnan tudsz felkapaszkodni a magasabb pontokra. Sajnos mi idő híján és az egyre sötétebb felhőcske miatt nem mentünk már le, hanem alapos körbenézelődés után indultunk is vissza. Ugyanazon az úton mentünk, mivel éppen akkor fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk, s ez tűnt a legbiztosabbnak.

Igy volt rá lehetőségem, hogy megnézzem azt a lest, amit odafelé láttam. Örömömben fel is másztam, de sajnos nem jutalmazott érte a jóisten különösebb látvánnyal. Nem igazán lehetett szép kilátást látni. Nem voltak mélységek és magasságok, de még messziségek sem. Ez nem az a község, de semmi baj. (Azt viszont megállapítottam, hogy a vadász bácsi viszont egész kényelmes helyről lövöldözheti az állatokat.)

Innen már gyorsan és könnyedén leértünk a kocsihoz. A visszafelé úton már több turistával is találkoztunk, akik vagy még csak akkor mentek ki, vagy már visszafelé jöttek. 

Jó kis kirándulás volt. És egyáltalán nem megterhelő se az út, se a hossza. 4 km (oda-vissza), és ha ezt az utat választod, akkor nagyon kényelmesen végig lehet gyalogolni és a célhoz is biztos hogy eljutsz.

Járd meg! Nézd meg! Éld meg Te is!